He's my troublemaker

|ｆｉｆｔｅｅｎ|

Ahogy ígérte Darren ott volt a ház előtt reggel és várt. Anya egy konyharuhával törölgetve a kezét érdeklődve nézett rám, miközben a krém színű sálamat tekertem a nyakam köré.

— Ki visz suliba?

— Darren — sóhajtottam, mire nagyra nyíltak a szemei.

— Hogyhogy?

— Felajánlotta, hogy elvisz — szépítettem a dolgot, majd indulásra készen belenéztem a tükörbe. Fekete vászon kabátom alatt egy szürke hosszú ujjú és egy kék farmer volt, miközben hajam kissé hullámosan omlott a vállamra.

— Kedves tőle. Te meg csini vagy — kacsintott, mire elmosolyodtam és kiléptem a házból.
A terepjáróban a fiú a telefont nyomta, de az ajtó csapódásra felnézett és inett egyet, majd mindketten a mögöttem lévő ajtóra néztünk, ami újból kinyílt és anya nézett ki rajta.

— Sokáig vagyok ma bent a munkahelyen, és aztán elmennék Daviddel vacsorázni. Baj lenne, ha...

— Nem — vágtam rá mosolyogva, mire biccentett, majd mosolyogva intett Darrennek, aki viszonozta a mozdulatot.
Mikor mindenki intett mindenkinek elindultam az autóhoz és gyorsan beültem, hogy ne sok hideg jusson be a meleg járműbe.

— Szia, szépségem — köszönt eltéve a telefonját az előttem lévő irattartóba, mire zavartan az óvszerre vezettem a tekintetem. Ugyanannyi volt benne, mint tegnap.

— Szia

— Hogy aludtál? — kérdezte, miközben kikormányzott a parkolóból. Meglepett a kérdése, így felhúzott szemöldökkel válaszoltam.

— Jól. És te?

— Én is — vonta meg a vállát, majd elengedte az egyik kezével a kormányt és az ülésem mögé nyúlva előhúzott egy Starbucksos poharat, amiben kávé volt. A kezembe nyomta, amit mosolyogva elvettem.

— Köszönöm — feleltem halkan, mire elmosolyodott és megvonta a vállát.
A kávé még meleg volt, így óvatosan ittam bele, majd megnéztem, hogy mi van ráírva az oldalára. A szót elolvasva hangosan felnevettem, mire Darren felém pillantott.

— Tetszik?

— Nagyon — bólintottam és megsimítottam a „babe” feliratot. Kezdtem megkedvelni a fiút és nem tudtam, hogy ez mennyire jelent jót. Ez barátság? Vagy ő többet akar? Ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem és elgondolkodva figyeltem az ablakon keresztül elsuhanó tájat.

Az iskola előtt, amikor leparkolt kissé feszengve néztem a diákokat, akik minket figyeltek. Vagyis inkább engem, hogy mégis mit keresek Darren autójában.

— Minden oké? — kérdezte és megsimította a hajamat.

— Igen, igen — bólogattam hevesen, mire összehúzta a szemöldökét.

— Oké, nem volt túl meggyőző — jegyezte meg feltett kezekkel, mire elnevettem magam, ő pedig biccentett.

— Sokkal jobb, ha jó kedved van

Mosolyogva szálltam ki és nem is foglalkoztam az engem figyelő szempárokkal, mivel megpillantottam Eviet, aki felénk tartott. Fehér sálát hátra dobta, hogy látszódjon a szája és elém érve szét tárta a krém színű kabátjába bújtatott kezét.

— Itt hagyom egypár napra a sulit és minden akkor történik! Logan kórházban van, Zayn és Amelia beszélgettek, te pedig valamilyen okból kifolyólag Darrennel jössz iskolába! — akadt ki, mire elmosolyodtam.

— Nyugi, Evie — szólalt meg Darren, mire rákapta a tekintetét a vörös hajú lány.

— Te engem ne nyugtassál! — mutatott rá fenyegetően, majd csípőre tette a kezét — Te, aki lenyúlta a barátnőmet és kávézgatni viszi, miközben próbálja elérni, hogy bedőljön a kis csapdádba! Mert jaj tudom én, hogy ez valami csapda! — döntötte jobbra és balra a fejét idegesen. Érdeklődve néztem a fiúra, aki továbbra is lazán állt mellettem, majd elővett egy cigit.