He's my troublemaker

|ｔｗｅｎｔｙ ｔｗｏ |

Alig aludtam az éjjel, annyi gondolat volt a fejemben. Hirtelen minden rám zúdúlt. Masonnel a szombati buli, Darrennel az együtt alvás, és apának az új gyereke, aki nekem lenne a mostoha testvérem. De sajnos az élet nem áll meg, hogy mindent átgondoljak, így belebújtam a köntösömbe és kimentem a mosdóba. Megmostam az arcomat, lehet attól megszépülök, de nem így történt, hanem csak belement a szemembe a hideg víz. Morgolódva mentem a konyhába, ahol anya egy újsággal a kezében ült és kávézott.

— Jó reggelt! — köszönt, mire elmotyogtam egy neked ist, és kinyitottam a hűtőt. Kivettem a tejeskávét, és beleittam. — Mi ez a fantasztikus jó kedv? — kérdezte anya, mire megráztam a fejemet.

— Egyszerűen nem értem apát. Mit hitt, hogy ezzel visszatud szerezni? — mérgelődtem.

— Akkor nem mész el?

— De! — vágtam rá, mire érdeklődve felnézett.

— Akkor nem értem

— Ajj, mindegy. Megyek öltözni

— Jó, mivel Darren már vagy öt perce itt áll a ház előtt

— Mi? — fordultam az ablak felé, majd gyors léptekkel berohantam a szobába.

Felkapkodtam magamra a kék farmerem, és egy zöld garbót, majd magamra húztam a csizmámat. A sálat és a sapkát a kezembe fogtam, miközben belebújtam a kabátba, majd kiléptem a házból. Ekkor hirtelen megcsapott a hideg, majd felnéztem az égre. Hófehér volt. Emiatt elmosolyodtam, tudva, hogy nagy valószínűséggel havazni fog ma, és beültem Darren mellé.

— Szép jó reggelt hercegnőm! — hajolt felém és a legnagyobb meglepetésemre egy puszit nyomott az arcomra, így csodálkozva néztem magam elé. Ez váratlanul ért.

— Szia — köszöntem vissza, miközben rá pillantottam. Látszott rajta, hogy jó kedve van.
Sötét kék farmer és egy fekete V nyakú póló volt rajta, amire ráhúzta a motoros dzsekijét.
Jobb kezével a kormányt fogta, amit végig mértem és megakadt a szemem a leragasztott kézfején.

— Hé! — szóltam rá, és a kezéhez hajoltam látva a legújabb tetoválást. Egy apró Kevin volt rajta, így hangosan felnevettem, ő pedig mosolyogva nézte az utat. — Kevin?

— A kedvenc filmem, mi bajod vele? — pillantott rám, én pedig mosolyogva megráztam a fejemet. Tudtam, hogy miért csinálta a tetoválást és emaitt elöntött a boldogság.

Darren leparkolt a suli elé, majd megvártuk míg Zayn és Eugene leállítják mellettünk a motorokat, én pedig egyből a szőke fiú nyakába ugrottam, aki idegesen tolt el magától.

— Lousia, megbeszéltük rengetegszer, hogy nem ölelgetsz nyilvános helyen, mert soha a büdös életben nem lesz csajom — mérgelődött, mire nevetve megragadtam a vállát.

— Beszélnem kell veled

— Miről?

— Gyere — ragadtam meg a kezét és befelé kezdtem el húzni, otthagyva magunk mögött a két értetlen fiút.
Zaynt behúztam a könyvtárba, mire felhúzta a szemöldökét.

— Nincs ellenemre, de nem Darrennel vagy?

— Mi? — néztem rá értetlenül, mire feltette a kezét.

— Semmi, semmi — legyintett, majd kíváncsian nézett rám.

— Apa tegnap küldött egy levelet a nagyival, amiben meghívott a babaváró bulira

— Milyen baba?

— Lesz egy mostoha tesóm

— Na, király! — csapta össze a kezét vigyorogva, majd elnézést kért a könyvtárostól, aki egyből ott termett mellettünk a hangos tapsra és elmotyogta, hogy ez egy könyvtár viselkedjünk szépen.

— Nem tudom, hogy elmenjek-e — húztam el a számat, mire Zayn felhúzta a szemöldökét.

— Miért?

— Már mióta nincs velünk és úgy érzem így akarna visszaszerezni — vontam meg a vállam, miközben az előttem álló fiú beletúrt a szőke hajába.

— Figyelj, nem tudom, de én a helyedben elmennék

— Jó, de anyának hogy esne?

— Szerintem anyád túl tette magát rajta ezzel a titokzatos Daviddel — felelte, mire elgondolkodva biccentettem.

— És veled amúgy mi újság? Amelia? — húztam fel vigyorogva a szemöldököm, mire megköszörülte a torkát.

— Elvittem sütizni

— Tényleeg nem is mesélte — jutott eszembe, mire biccentett.

— Lehet, mert szarul sikerült

— Mi? Miért? Mit csináltál?

— Nem sokat beszéltem, így elég csendes volt az egész. Szerintem elcsesztem

— Szóval volt mit elcseszni? — kérdezem, majd a csengő hangját hallva kifelé kezdtem sétálni Zaynnel a nyomomban.

— Nem, csak valljuk be, hogy szép lány és végre lehetett volna egy okos barátnőm, aztán elbaszom

— Szerintem ez megoldható. Nincs veszve minden — nyugtattam, majd beléptem a terembe, pont akkor amikor bejött a nyelvtanárunk.
Az óra gyorsan eltelt, de jött a matek, ami egy örökké valóságnak tűnt. Jack és Tori feleltek, mivel a múlt dolgozatot nem írták meg, és a matek tanár elhatározta, hogy nem ad nekik egyest, mert biztosan tudják az anyagot. Az óra végére már a kettő felelő könyörgött, hogy írja be az egyest, de a tanár megrázta a fejét.

— Következő órára tanuljanak

— Ajj — nyűglődött Zayn, mire a tanár rákapta a fejét.

— Mr. Balker, Ön is felelni akar?

— Nem, köszönöm

— Akkor viszontlátásra! — köszönt a tanárnő, majd kiment a teremből.

Ekkor én elővettem a könyvemet a táskámból, és kinyitva azon az oldalt, ahol abbahagytam, folytatni kezdtem a történetet.
A teremben egyáltalán nem volt csend, így teljesen ki kellett zárnom a külvilágot.
Ez egészen addig ment, amíg egy kéz nem simult a hátamra. Összeráncoltam a szemöldökömet és próbáltam kitalálni ki az illető.

— Mit olvasol babe? — súgta egészen közel a fülemhez, mire oldalra döntöttem a fejemet, mert kirázott a hideg. Darren halkan kuncogott, majd végig simított a hajamon.

— A spanyol szerelmi átverés

— És jó?

— Nem rossz

— Tíz per?

— Hét

— Csak? Na, majd veszek neked egy tíz per tízes könyvet — felelte, mire elmosolyodtam és folytattam az olvasást.

— Hé, Darren! — szólt neki az egyik tizenegyedikes fiú, de a mögöttem ülő fiú nem ment oda, hanem tovább simogatta a hátam nem foglalkozva azzal, hogy mindenki látja.
Én pedig sodródtam az árral. Amit kifejezetten élveztem.

●●●●●●●●
Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen régen volt rész, csak elkezdtem egy új történetet.🫣
Ezer millió puszi nektek!¡💝