He's my troublemaker

|ｔｗｅｎｔｙ ｏｎｅ|

Nagy valószínűséggel aludtam volna még ha nem zsibbad el a kezem. Emiatt pedig hunyorogva néztem fel, hogy újból életet leheljek a kezembe, amikor döbbenten meredtem az alattam fekvő fiúra. Oh, te jó isten!
Forró mellkasára támasztottam egyik kezem és többször pislogva néztem az alattam fekvő barna hajú fiúra, aki továbbra is békésen aludt. Keze a takaró alá bújtatott derekamon volt, míg a másik a feje alatt. Eszméletlenül zavarban voltam a helyzettől és próbáltam feldogozni, hogy együtt aludtunk. Nem jártam sikerrel.

— Miért nem alszol? — szólalt meg hirtelen ezzel rám hozva a frászt.

— Csak elzsibbadt a kezem — suttogtam, mire kinyitotta szemeit és végig mért.

— Nem kényelmes?

— De csak rosszul volt a kezem

— És már jobban van? — folytotta vissza a mosolyát, mire megforgattam a szemem.

— Nem úgy értettem

— Nem akarsz tovább aludni?

— Nem tudom — súgtam zavartan, majd a szemem mellkasára tévedt, amit eltakart fekete pólója.

— Levegyem?

— Miért aludtunk együtt? — kérdeztem nem foglalkozva kérdésével, mire megvonta a vállát, amennyire tudta.

— Mert elaludtál film közbe és rám dőltél

— Ez elég kínos — sziszegtem.

— Inkább aranyos — jegyezte meg, majd nézte, ahogy a fejemet rázva felkelek és megrázom a kezem remélve, hogy kimegy belőle a bizsergés.

— Egyáltalán nem aranyos Darren amit csinálunk

— Miért? Mit csinálunk? — csúszott fejjebb a kanapén és mindkét kezét megtámasztotta a feje alatt, miközben érdeklődve figyelt.

— Nem aludhatunk együtt, nem randizhatunk és nem mondhatsz nekem piszkos gondolatokat! — akadtam ki — Mert nem vagyunk együtt!

— Aha. Szóval ha mindezt akarom, akkor együtt kell, hogy legyünk? — vonta fel elgondolkodva a szemöldökét.

— Darren, ez bonyolult — sóhajtottam a hajamba túrva.

— Miért?

— Nekem nem volt még barátom — vallottam be elpirulva.

— Szeretem ha valami csak az enyém — felelte, mire a szemébe néztem. Elmosolyodtam, majd hitetlenkedve megráztam a fejemet és leültem mellé.

— Teljesen különböző emberek vagyunk

— Az ellentétek vonzzák egymást

— Mindenre van valami frappáns válaszod?

— Meglehet — vonta meg a vállát, majd látva, hogy tanácstalanul nézek magam elé, felült és megborzolta a haját. — Figyelj babe. Figyelsz?

— Igen

— Én magam se tudom, hogy mi folyik köztünk, de azt az egy dolgot tudom, hogy nyugodtabb és boldogabb az életem, amióta aktívan részt veszel benne. Legyen bármi köztünk, ígérj meg nekem valamit — pillantott rám — Ha egyszer azt mondom menj el, akkor soha a kicseszett életben ne tedd meg. Ne hagyj el! Annyi kibaszott ember hagyott el, hogy nem akarom, hogy te is lelépj

— Ígérem, de te is ígérd — mosolyogtam rá.

— Ígérem, hogy nem hagylak el

Mosolyogva bólintottam, mire megbökte a vállamat. Zavartan néztem magam elé, majd a rezgő telefonomra néztem. Anya írta, hogy húsz perc múlva otthon van és csinál valami gyors kaját, mert nem sokára jön a nagyi.
A homlokomra csapva álltam fel, eszembe jutva a nagyi, mire Darren felhúzta a szemöldökét.