He's my troublemaker

|ｔｈｒｅｅ|

Zayn együttérzően bólogatott, miközben elmeséltem neki, hogy mi történt. Hogy mennyire figyelt rám azt már nem tudom, mert sokszor a tekintete a mögöttem lévő tévére tévedt, amiben foci meccs volt. Végülis néha rám pillantott és elmondta, hogy nagyon sajnálja, ami történt, de aztán izgalmasabbnak találta a meccset.

- Te mit gondolsz erről?- fejeztem be a történetet egy szedres fagylaltot téve a számba. Zayn rám nézett, és biccentett.

- Szerintem Antonioék nyernek- válaszolta a tévére mutatva, mire megforgattam a szemem.

- Zayn! Nem is figyeltél rám!

- Az elején de- kérte ki magának felháborodottan, én pedig elfojtott mosollyal az arcomon bólogatni kezdtem.

- Elmegyek aludni

- Itt alszol?

- Mert hol máshol aludnék?- tártam szét a karom tehetetlenül.

A fiú kelletlenül kikapcsolta a tévét és barna szemeit rám vezette. Szőke hajtincse egy kicsit belelógott a szemébe, amit kifésült onnan és megsimogatta a karomat.

- Sajnálom, hogy ez történt, de szerintem felkéne hívni anyudat- veregette meg a karomat, mire megráztam a fejemet.

- Nem akarok most beszélni vele, majd holnap

- Kell hogy tudja, hogy itt vagy, de akkor üzenek én neki- vette elő a telefonját, mire biccentettem.

Másnap az ebédhez vezető sorban álldogáltam és vártam, hogy én következzek. A tálcát szórakozottan a fejemre tettem, miközben két kézzel fogtam és körbe néztem. Előttem tizenketten álltak, így ráértem volna még egy suli kört is lefutni. Ha akartam volna, de nyilván nem, így csak az embereket néztem, ahogy esznek.
Chloe és a három csatlósa rövid miniszoknyában volt és egy aprócska toppban, tudtam, hogy megfagynak, mivel néha megdörzsölték a combjukat és zavartan elkezdtek nevetgélni. A divat az divat.
Mellettük lévő asztalnál Eric, Evie unokatestvére beszélgetett a focisokkal, miközben a kezében egy mappát fogott. Tanya sétált mellé és megsimította a vállát, mire a fiú rámosolygott.
Tanya írta a suli újságot és ő segített a rendezvényeket megszervezni. Kedves lány, de pokolian jól hazudik, ha kell például egy újsághoz egy jó sztori.
Mellettük a kosarasok ültek, akik a szokásos mezükben ültek és nevettek. Dylan volt az, akit onnan ismertem, mert néha összefutottam már vele, akár kosár meccsen, vagy egy buliban.
A társasághoz oda sétált Amelia, aki valamilyen szórólapokat osztott szét. Miután a fiúknál végzett, felénk igyekezett.
Amelia egy nagyon aranyos lány. Barna haja kettő fonatba volt, világos barna szemeivel pedig körbe nézett, majd megállapodva a tekintete rajtam, oda sétált.

- Szia- mosolygott és a kezembe adott egy lapot, amit elvettem.

- Télibál?- olvastam fel kérdőn.

- Ez az új ötlet, lehetett szavazni, hogy melyik legyen. Őszi vagy téli, de mivel november van és mindgyárt vége az ősznek, így a téli lett megszavazva, de fog róla Tanya beszélni - vonta meg a lila fölsőbe bújtatott vállát.

- Okés - biccentettem mosolyogva, majd néztem, ahogy tovább osztogatja a lapokat.
Amelia titkon bele van zúgva Zaynbe, csak fél kezdeményezni. Zayn meg hát... ő fiú, szóval hülye.

- Mit álldogálsz itt?- bökte meg az oldalam Eugene, mire ugrottam egyet és bosszúsan megráztam a fejemet. Ezerszer mondtam már, hogy ne bökdösse az oldalamat.

- Ebédre várok

- De minek állsz itt?

- Mert hol állják? A folyosón integessek, hogy én is akarok enni?- ironizáltam, mire unottan megforgatta a szemét.