He's my troublemaker

|ｔｅｎ|

Nulla életkedvel ültem be az autóba, miközben feltekertem a fűtést, hogy ne fagyjak meg. A fekete kabátomat összehúztam, majd elindultam a suliba. A rádióból halkan szólt egy zene, miközben én kómásan vezettem el az iskola épületéhez, ahol leparkoltam és kiszálltam. Vállamra vettem a táskát, majd miután bezártam az autót, befelé igyekeztem. Fáradtan néztem a diákokat, akik közül volt olyan, aki boldogan sétált be az épületbe, míg én próbáltam nem elaludni a lépcsőn.
Este sokáig fent voltam, mivel könyvet olvastam, majd filmet néztem, így elszaladt az idő.
A folyosón sétáltam, amikor valaki megragadta a kezem és neki döntött a suli szekrénynek. Egy kisebbet kiáltottam, majd a számra próbáltam nézni, amit lefogott egy kéz.
Ethan elfolytott vigyorral figyelt engem, majd leengedte a karját.

— Segítened kell

— Tudod, hogy rám hoztad a frászt!? Teljesen bolond vagy?

— Mit vegyek Evienek? — lépett túl a problémámon, mire értetlenül néztem a szemébe.

— Miért vennél bármit is neki?

— Tegnap összekaptunk egy kicsit, de nincs baj, csak nem jött suliba, mert rosszul érzi magát

— Nem jön suliba?

— Lousia, nem — sóhajtott, mire mosolyogva bólintottam.

— Értem. Vegyél neki virágot vagy
valami csokit, annak biztos örül — ajánlottam, mire elgondolkodva biccentett, majd velem együtt elkezdett sétálni a terem felé.
Belépve a terembe körül néztem, hogy kik vannak már bent, majd leültem a helyemre és kipakoltam a cuccaimat. A telefonomat kiszedtem a farzsebemből és letettem az asztalra, majd kérdőn néztem az engem bökdöső Zaynre, akinek kapucni volt a feje tetején.

— Ráérsz délután?

— Miért is?

— Lenne egy kis összejövetel Fred cimboránknál

— Az ki? — húztam fel a szemöldököm, miközben elvettem az asztaláról egy rágót és a számba dobtam, majd a leülő Darrenre néztem, aki kivette a füléből a fülhallgatót és az asztalra dobta, majd elővette a telefonját és azt kezdte el nézni.

— Felettünk jár — vonta meg a vállát Zayn, mire újból ránéztem.

— És én minek menjek?

— Mert ott vagyunk mi is? És együtt szoktunk lógni? — tárta szét a karját, mire megforgattam a szemem és biccentettem.

— Megyek

— Jó, suli után akkor gyere.— felelte, majd szólt Logannek, hogy elviszem autóval délután. A fiú rám mosolygott, én pedig elgondolkodtam, hogy mégis mikor beszéltük meg, hogy elviszem bárhová is Logant.

Az ebédlő felé tartottam, amikor észrevettem Ameliát, aki a szekrényében pakolászott.

— Szia — álltam meg mellette mosolyogva, mire rám kapta a fejét, majd látva, hogy én vagyok elmosolyodott.

— Szia, Lousia

— Mi újság? Zaynnel volt valami? — érdeklődtem, mire megrázta a fejét és bezárta a szekrényt.

— Nem volt semmi, csak beszélgettünk

— Tudod ki az a Fred? — jutott eszembe, mire hevesen rázni kezdte a fejét.

— Nem megyek sehova. Azt akarom, hogy saját magától vegyen észre — felelte, miközben velem együtt kezdett el sétálni az ebédlő felé.

— Értem, de azért szólj, ha tudok valamiben segíteni — mosolyogtam rá, majd a felénk lépkedő fiúra néztem, aki le sem vette rólam sötét tekintetét. Mikor oda ért hozzánk, köszönt, majd megragadta a kezem és elhúzott Ameliától,  és elmosolyodva nézett a szemembe.

— Mit csinálsz szerdán?

— Miért?

— Elakarlak vinni moziba — simította meg a vállam, mire mosolyogva néztem a szemébe.

— Hogyhogy?

— Mert kedvellek? — kérdezett vissza Mason mosolyogva, mire zavartan elmosolyodtam.

— Elmehetünk

— Suli után akkor egyből mehetünk is, ha neked jó — felelte, én pedig bólintottam.
Mason felém hajolt, mire megállt bennem az ütő, majd elmosolyodtam, amikor egy puszit nyomott az arcomra.

Az ebédemmel a kezemben leültem a fiúkhoz, ahol Ethan és Eugene egymást dobálta sült krumplival.

— Már megint krumpli? — akadt ki Zayn körül nézve a tányérokon, majd megakadt a szeme rajtam és gyanúsan összehúzta szemöldökét.

— Mi az? — kérdeztem zavartan, mire halványan elmosolyodott.

— Tán szerelmes a szépségem? — vigyorgott, mire mindenki abbahagyta, amit csinált és rám nézett. Darren tekintete zavart a legjobban. Szinte fekete szemeit nem vette le rólam és úgy éreztem, hogy feléget a tekintetével. Keze ökölbe szorult.

— Ki a szerencsés? — kérdezte Logan.

— Nem vagyok szerelmes — ráztam a fejem.

— Ahaa — bólogatott Zayn mosolyogva, mire megforgattam a szemem.

— Hagyjál már — szóltam rá, majd a számba dobtam egy sült krumplit.

A fiúk hamar túl tették magukat a témán, kivéve Darrent, aki hátra dőlve a széken, összekulcsolt kezekkel figyelt engem, miközben idegesen rágózott. Hogy miért érdekelte ennyire a téma? Fogalmam sincs.