He's my troublemaker

|ｓｉｘｔｅｅｎ|

Az edző kizavart minket és kérte, hogy menjünk el órára. Zavartan sétáltam a fiú mellett, aki zsebre tett kézzel haladt előre. Más sem volt a fejemben, csak amit mondott nekem. Vajon tényleg így gondolja? Azt akarja, hogy ő legyen az egyetlen, akivel randizok és mindent akar rólam tudni. Nem volt még barátom, sőt még nem is közeledtek annyira, most mégis valamiért észrevettek. Zayn mindig azt mondta, hogy ha nem lesz huszonnyolc éves koromra egy barátom, akkor elvesz feleségül. Úgy tűnik nem lesz rá szükség, ha ennyi jelölt van. De hogy akarok e bármit is valamelyiktől? Fogalmam sincs. Mason kedves és aranyos, viszont Darren...tetszik, hogy rosszfiú mégis kedves velem. Udvarias és figyelmes. Mások előtt úgy érzem nem mutatja meg azt az énjét, mint ami valóban is.

— Hé! Angyalkám! — csettintett egyet az arcom előtt Darren kizökkentve a gondolataimból.

— Igen?

— Meddig álmodozol még?

— Nem álmodozom — tagadtam, mire biccentett, majd megragadta a kezem.

— Menjünk el — felelte, mire értetlenül néztem rá.

— Mi?

— Ez az utolsó óránk, menjünk el
valahova

— Bekell mennünk órára

— Dehogy kell — rázta meg a fejét, majd látva, hogy nem értek vele egyet, szomorú fejet vágott és megsimította a kezem. — Naa, babe

— Ne szólíts már így — forgattam szemeimet, mire szemtelenül elmosolyodott.

— Ugyan miért? Tudom, hogy szereted, ha így hívlak

— Álmodban — forgattam meg újból a szemem, ő pedig közel hajolt hozzám.

— Álmomban sokkal mocskossabb dolgokat mondanék neked — súgta, mire a napon sokadszorra elpirultam kijelentésén.

— Elkell menni az órára

— Gyere velem — húzta mosolyra a száját, mire hátra döntöttem a fejem. Ez a mosoly ölni tudna.
Hirtelen végig simított a nyakamon, amit kirázott a hideg és rá pillantottam.

— Mit csinálsz? — kérdeztem visszahajtva a fejem, ő pedig megrázta a fejét.

— Soha többet ne döntsd hátra előttem a fejed, hacsak nem azt akarod, hogy végig csókoljam. Megértetted? — nézett komoran a szemembe, én pedig egy nagyot nyelve bólintottam.

— Igen

— Most meg gyere — emelte a szájához a kezem és egy puszit nyomott rá, majd leengedve maga mellé sétáltunk tovább a folyosón. Megálltunk a lány öltöző előtt, mire biccentett.

— Öltözz át és gyere az autóhoz — felelte, mire szófogadóan bólintottam.
Bementem az öltözőbe, ami üresen állt, majd leültem a padra. Elmegyek az utolsó órámról. Lógok. Soha nem lógtam még — biccentettem magam elé nézve, majd elkezdtem öltözködni. Ahogy kész lettem gyorsan fogva a táskám kimentem, majd körülnézve a folyosón gyorsan végig sétáltam. Elhagytam a suli szekrényeket, majd kitártam az ajtót és kiléptem a hidegbe. Darren már az autóban ült, gondolom a fűtés miatt, én pedig még visszanéztem az épületre.
Nem hiszem el, hogy mit csinálok — gondoltam magamban, majd végül beültem a fiú mellé.

— Rossznak érzem magam — szólaltam meg halkan, miközben becsatoltam magam. Darren felnevetett és rám pillantott.

— Te közel sem vagy a rosszhoz

— Ellógom az utolsó órám egy fiúval úgy, hogy senkinek sem szóltam róla! — hitetlenkedtem, és néztem, ahogy elhagyjuk az iskolának az utcáját.