He's my troublemaker

|ｆｏｕｒｔｅｅｎ|

A parkban ültünk egy padon és beszélgettünk.  Elmesélte gyerekkorát, és én is az enyémet. Megbeszéltük, hogy mik voltak azok a dolgok, amiket mikor a másiknak mondtunk, akkor megbántuk. És kiderült, hogy Darren nem szereti, hogy ennyi fiú vesz körül. Az okot nem mondta meg, mégis jól esett. Mintha teljesen más ember lett volna velem. Megértő volt és meghallgatta, amit mondani szerettem volna. Volt, hogy nagyot nevettünk és megígértem neki, hogy segítek neki biológiát tanulni.

— Legyen akkor péntek délután— mondta a korrepetálás napját, mire elgondolkoztam.

— Masonnel megyek buliba

Erre a mondatra a fiú megfeszült és idegesen megdörzsölte az arcát.

— Miért ilyen nagy szám az a srác?

— Kedves velem — vontam meg a vállamat, mire a szemembe nézett.

— Nem jó ember, babe, nem jó — rázta a fejét.

— Én nem úgy ismerem

Darren elmosolyodott, majd átkarolta a vállamat.

— Szóval elmész velem randizni és Masonnel is. Még valaki? — húzta fel szórakozottan a szemöldökét.

— Ja, ez randi?

Darren hangosan felnevetett, és legnagyobb meglepetésemre közelebb hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. Forró ajkai felmelegítették a testemet, és hirtelen rengeteg dolog eszembe jutott. Milyen lenne, ha együtt lennénk? Milyen lenne, ha megcsókolna? És a legnagyobb kérdés, hogy ez egy randi?
A telefonom csörögni kezdett, így bocsánatkérően felvettem.

— Mit akarsz, Zayn?

— Gyere a kórházba — felelte ideges hangon, mire felpattantam.

— Kórházba?

— Logan bent van, siess — mondta és le is tette a hívást, mire Darrenre néztem, aki aggódva figyelt.

— Logan kórházban van — suttogtam magam elé, ő pedig megragadta a kezem és elhúzott az autóhoz. Ezernyi gondolat lett a fejemben, hogy mi történhetett vele.
Életemben nem láttam még olyan gyorsan vezetni Darrent, mikor siettünk a kórházba.

Gyors léptekkel haladva mentünk Zayn felé, aki Eugenenal idegesen járkáltak. Mikor meglátott Zayn, egyből megindult felém, majd mikor oda ért szorosan magához ölelt.

— Baszki — suttogta a hajamba, miközben egy pillanatra lehunytam a szemem, majd aggódva toltam el magamtól.

— Mi történt?

— Egyszer csak összeesett

— Leesett a vércukorszintje?

— Fogalmam sincs, a mentő vitte el. Nem akart felébredni. Úgy megijedtem Lousia — suttogta a szemembe nézve, mire megsimítottam az arcát.

— Nem lesz semmi baj. Keresek egy orvost, addig ülj le és igyál meg egy vizet — feleltem, mire biccentett és tette amit mondok. Köszöntem Eugennek, majd megindultam a folyosón. Befordultam a recepció asztal melleti útra, majd ijdeten kaptam a fejemet az illetőre, aki elkapta a kezem.

— Jól vagy? — kérdezte a szemembe nézve, mire bólintottam.

— Persze

— Ne hazudj nekem, babe — mosolyodott el halványan Darren, mire a plafonra néztem, nehogy kicsorduljon a könnycseppem. Újból a szemébe néztem, amik aggódva figyeltek, majd hirtelen köpni nyelni sem tudtam, mivel magához húzva átölelt. Nem öleltem át, de mikor fejét a hajamba fúrta, szorosan átkaroltam a nyakát.