He's my troublemaker

|ｔｗｅｌｖｅ|

Szerda van. A tegnapi napom gyorsan eltelt, és nyugisan, mivel Darren nem volt iskolában. Délután bementem Eviehez, majd otthon olvastam. A mai délelőtt is gyorsan eltelt. Leginkább Ameliával voltam, és kerültem Darrent, aki egyszer belém ütközött „ véletlenül” a folyosón, de ennyi volt az össz találkozásunk.
Egy kék kötött pulóver, amire rávettem egy fekete dzsekit és egy fekete farmer volt rajtam, amikor kiléptem Masonhez, aki mosolyogva várt az autó mellett.

— Szia — értem oda mellé, mire végig mért.

— Gyönyörű vagy!

— Nem is öltöztem ki — néztem végig magamon, mire szét tárta a kezét.

— Így is gyönyörű vagy, nem kell kiöltöznöd

Beszálltunk az autóba és elindultunk. Mason nagyon aranyos volt mindvégig, és végig hallgatott minden egyes történetet, amit meséltem neki és úgy tűnt érdekli is.
A moziban végig csöndben volt, én pedig sokszor néztem rá a telefonomra, ami időközben felvillant a kabátom zsebében.
Darren hívott. És ekkor beugrott. Beigértem neki, hogy elmegyek vele valahova, de teljesen kiment a fejemből. Elkapott a bűntudat, hogy mégis neki mondtam hamarabb igent, de mégis Masonnel ülök a moziban.
Ahogy vége lett a filmnek, gyorsan kimentünk a tömeg előtt a teremből, és kidobva a kólás palackokat egymásra néztünk.

— Elmegyek gyors mosdóba — felelte Mason, mire bólintottam és arrébb sétáltam, hogy ne sodorjon el a kijövő ember tömeg.
Rá pillantottam a telefonomra. Darrentől 13 nem fogadott hívás. A számat rágcsálva néztem a képernyőt, majd anya üzenetére néztem.
Davidnél tölti az éjszakát, ha nem baj. Visszaírtam neki, hogy csak nyugodtan, elleszek egyedül. Ezt gondoltam.
Mason megállt a ház előtt, így felé fordultam.

— Köszönöm a ma délutánt

— Jól érezted magad?

— Igen, köszi — mosolyogtam, mire biccentett és hirtelen felém hajolt, mire hátrahökkentem és elfordítottam a fejemet, így csak egy puszi lett az arcomon. Mason mosolyogva nézte, ahogy kiszállok, majd elhajtott. Sóhajtva néztem az autó után, majd a ház felé igyekeztem. Bedugtam a zárba a kulcsot, majd meghallva a motor hangot, lehunytam a szemem. Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ki az. Megfordultam és a fiúra néztem, aki leálította a motort és egy laza mozdulattal levette magáról a sisakot. Barna szemeibe nézve elő jöttek az emlékek, ahogy a Fred konyhájában állunk és amiket nekem suttogott.
Fekete dzsekije nem volt összehúzva, így látszódott fekete V nyakú pólója, és a nyakán húzódó aprócska villám tetoválás.

— Jó volt a randi?

— Darren, úgy sajnálom — tártam szét a karom tehetetlenül, mire gúnyosan elnevette magát és nézte, ahogy megállok tőle egy méterre.

— Jó volt? — kérdezte újból, mire beletúrtam szőke hajamba.

— Jó volt  — sütöttem le a szemem.

— Jobb volt annál, hogy velem jöttél volna el valahova?

— Darren, kiment a fejemből és...

— Basszameg, Lousia! Nem érdekel! — emelte meg a hangját, mire összerezzentem.

— Sajnálom

Darren zsebébe süllyesztette a kezét és kivet egy szál cigit. Szájához emelte és meggyújtotta.

— Kíváncsi vagy miért nem voltam tegnap suliba?

— Igen

— Azért, hogy elintézzem, hogy üres legyen a festészeti múzeum, és kitudd próbálni az összes kibaszott vászont, ami ott van, mert tudom, hogy ezt akarod — felelte, mire elmosolyodtam.

— Tényleg megtetted ezt értem?

— Hiába — tárta szét a karját, majd megrázva a fejét a sötét égre nézett.
Szomorúan figyeltem arcát, miközben oda akartam menni hozzá és megölelni, megköszönni neki, hogy ezt tette értem és hatvanezerszer bocsánatot kérni, hogy nem mentem el vele. Ehelyett csak álltam ott, és néztem, ahogy kifújja a cigi füstöt.

— Haragszol? — kérdeztem halkan, mire megrázta a fejét.

— Csak szar — vonta meg a vállát, majd beletúrt a hajába és felnézett az égre. Egy csillag sem volt az égen, hanem esőcseppek jelentek meg.

— Holnap elmehetünk valamerre — jutott eszembe, mire elmosolyodott és ledobva a csikket rátaposott.

— Nem kell, babe. Nem kell. Menj be, mert megfázol — mondta és ezzel be is fejezve a beszélgetést, mivel a motor irányába sétált.
Bűntudatom volt, és kíváncsi voltam, hogy miért intézett nekem ilyen programot.
Rengetegszer terveztem, hogy elmegyek ebbe a múzeumba, de sose jutottam el oda, és most az az ember, akiről egyáltalán nem gondoltam volna elintézte, hogy eltudjak menni. De miattam persze nem tudtunk elmenni.
Szomorúan bújtam be a meleg ágyamba és magamra húztam a fehér takarómat, amin cseresznye formák voltak szét szóródva.