He's my troublemaker

|Ｔｗｅｎｔｙｔｈｒｅｅ|

Ásítva léptem ki a hidegbe, miközben Evie megállás nélkül magyarázott a téli bálról, amire azt találata ki, hogy összeöltözhetnénk és mi lenne ha manók lennénk, amikor a szemem az autónak támaszkodó fiúra tévedt, aki egy cigit fogva a kezében nézte, ahogy közeledünk felé.

— Haza dob? — kérdezte Evie, mire biccentettem, majd felé fordultam és lassítottam a lépteimen.

— Baj, hogy jóba vagyok vele?

— Én csak annyit akarok, hogy vigyázz magadra — mosolyodott el, mire biccentettem.

— Köszönöm

— Mit?

— Hogy vagy nekem — vontam meg a vállam mosolyogva, mire elnevette magát, majd átölelt.

— Mennem kell, mert Christinaval megyek vásárolni — forgatta meg a szemét.

— Elvigyünk?

— Ellenkező irányba mentek. Nem kell — legyintett, és elköszönt még mielőtt oda értünk volna Darrenhez, aki rátaposott a cigi csikkre.

— Pénteken lesz egy verseny — kezdte mondani, amikor oda léptem elé, mire felhúztam a szemöldökömet.

— Naa, az jó. Majd szurkolok

— Szeretném, ha nem jönnél el — köszörülte meg a torkát, mire meglepetten összekulcsoltam a mellkasom előtt a kezemet.

— Miért?

— Vannak ott veszélyes emberek, akikkel jobb ha nem találkozol

— Jó, de gondolom Zaynek is lesz versenye

— Lehet de akkor se gyere el

— Tudok magamra vigyázni — húztam ki magam, mire lesajnálóan megrázta a fejét.

— Babe, tényleg ne gyere el

— Jó — forgattam meg a szemem, majd beültem az anyósülésre.
Nem értettem, hogy mi történt vele, de úgy tűnt rossz kedve van. Állkapcsát megfeszítette, amikor beült mellém, majd ráadta a gyújtást a motorra. Feltekerte a rádiót, mire a fülemhez kaptam és ránéztem. Szorosan fogta a kormányt, miközben kikanyarodott az utcából.

— Nem lehetne halkítani?  — próbáltam túl kiabálni az üvöltő zenét sikertelenül. Nem tudtam mi ütött belé, de a rádióhoz nyúlva elkapta a kezem és a váltóra helyezve váltott. Összehúztam a szemem és kirántottam a kezem a kezéből.
Enyhén felhúzta az egyik szemöldökét, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. A fejemet rázva néztem kifelé és próbáltam elfogadni a hangos zenét, miközben azon gondolkodtam, hogy mi történhetett vele. Egyik szünetben még a hátamat simogatta, a másik pillanatban pedig már bunkó.
Meglepetten fordultam felé, amikor csendesebb lett a rádió.

— Most haragszol? — kérdezte az utat figyelve, így megforgattam a szemem.

— Miért haragudnék? Mert majdnem megsüketültem vagy mert ilyen bunkó vagy?

— Milyen harapós lett valaki! — jegyezte meg, majd megállt a ház előtt, ahol egyből kipattantam.

— Kösz, hogy haza hoztál — feleltem mogorván, majd becsaptam az ajtót.
A ház bejárata felé sétáltam, amikor hallottam hogy kinyitódik az autó ajtaja, így visszapillantottam. Darren a tetején támaszkodott, majd beletúrt sötét hajába.

— Csak le kell nyugodnom

Nem válaszoltam rá semmit, csak biccentettem és bementem a meleg házba hallva, hogy elhajt az autó.
A konyhából áradó narancs illat miatt fintorogva vettem le a csizmámat a lábamról, majd anyára néztem, aki lisztes kézzel kukkantott ki a pult mögül, miközben a karácsonyi kötény volt a nyakába.