Miért gyűlölsz?

Ezt mosd ki!

- Igyunk! - kiáltotta el magát Ádám, amint beléptünk a szállásra.
- Ember, még be se értünk - mondta Ali, miközben lepakolta a kezébe halmozott csomagokat.
Miután mindannyian elfoglaltuk a kétágyas szobákat, az étkezővel egybenyitott nappaliban gyűltünk össze, ahol Ádám már a kitöltött pálinkákkal várt.
- Várj, először beszéljük meg ki menjen el bevásárolni - léptem közbe.
- Jó! - forgatta meg szemei Ádám. - Menjen Eszter meg mondjuk fiúk közül Ati.
- És mégis melyikünk vezessen, Ádi? - utalt arra Eszti, hogy sem ő, sem Attila nem szerezték meg a jogosítványukat még.
- Nem jogsival megy az az autó - vigyorgott Ádám.
- Jó, én elmegyek - előztem meg egy hosszas vitát. - Kinek mi kell?
Mire összeírtunk egy listát, Ali is feleszmélt, hogy csatlakozni szeretne, így már ketten indultunk el vásárolni az egész társaságra.

* * *

Még sötétedés előtt sikerült visszaérnünk a szállásra, ahol már mindenki eléggé jól érezte magát. A többiek segítettek bepakolni a megvásárolt dolgokat, viszont Ádámot, Esztert és Attilát nem láttam sehol. A zene hangosan lüktetett, az emberek jöttek-mentek, zsizsegtek körülöttünk, míg Alival nekiálltunk kipakolni az ételeket és italokat.
Nem kellett sokat várni, hamarosan megjelent a két srác is és Ádám máris újabb adag pálinkát töltött ki, amit ezúttal szó nélkül elfogadtam. Az alkohol maróan folyt végig a torkomon, az egész testem beleborzongott, a karomon felállt a szőr, de a többiek is hasonló tüneteket produkáltak annak ellenére, hogy nem az első felesüket itták aznap.
Míg a többiek elkezdték berendezni a terepet a sörponghoz, én nekiálltam elkészíteni a vacsorát.
Nem zavart, hogy egyedül főzőcskéztem, általában szívesen magamra vállaltam ezt a feladatot és habár mindig volt aki felajánlotta a segítségét, szerettem inkább egyedül elvégezni a műveleteket, a többiek pedig beletörődtek ebbe.
Néha megjelentek a konyhában, ilyenkor tájékoztattak a játék menetéről és általában megkínáltak valami röviditallal, amit szívesen elfogadtam.
Mire felkockáztam a közel 5 kg csirkemellet, már egészen a fejembe szállt az ital, énekléssel és tánccal szórakoztattam magam.
- Ha befejezted odaengednél?
Habár háttal álltam és beszéde is be volt lassulva, így is felismertem, hogy Attila áll mögöttem. Egy szó nélkül léptem arrébb és még ő a felső konyhaszekrényből kiválogatta a lehető legnagyobb poharat, én nagyokat kortyoltam a sörömből.
Attila miután levette a poharat, felém fordult. Kissé lelassulva végigmért, ahogyan az egyik kezemben a sörömet tarva, a másikat a húsos tálba süllyesztve vártam rá, hogy visszaadja a helyemet.
- Segítsek? - taglózott le a kérdésevel. Tőle vártam volna a legkevésbé segítséget.
- Nem kell, elvagyok egyedül.
- Akkor ezért nincs barátod? - mondata inkább kijelentő volt, mint kérdő.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni a provokatív hangnemet, ám valamennyire mégis sikerült az idegeimre hatnia.
- Miből gondolod, hogy nincs?
Mivel továbbra sem mozdult, ezért a pult sarkánál kezdtem el befűszerezni a húst.
- Akkor itt lenne - egy pillanatra megállt, arcán kaján mosoly rajzolódott ki. - Bár az is lehet, hogy azért nincs, mert könnyen felkapod a vizet, utána pedig elviselhetetlenül panaszkodsz bármiről.
A hirtelen feltörő dühtől nem tudtam megmegszólalni, csak dadogva kezdtem bele több mondatba is, amire Attila hatalmas nevetésbe tört ki.
Ösztöneimtől vezérelve kirántottam a kezem a húsos tálból és a páctól ragacsos kezemet feltartva elidultam a fiú irányába. Fogalmam sem volt mi is a pontos tervem, leginkább el akartam ijeszteni, vagy talán inkább megütni. Ám egyik sem valósult meg, ugyanis Attila kissé meglepődve, de határozottan elkapta mindkét csuklóm, satuba fogva azokat. Kezdetben dühödten, majd magam sem tudom miért, de nevetve próbáltam kezeimmel közelebb férkőzni és összemocskolni Atit.
A fiú számomra idegen önfeledt örömmel kacagott, ennek hallatán pedig megmozdult bennem valami, amit hirtelen nem tudtam feldolgozni, így egy pillanatra lankadt a figyelmem, amit Attila ki is használt és a saját jobb kezemet az arcomhoz nyomva teljesen összekente azt.
Ati a hirtelen rátörő nevetőgörcsnek köszönhetően elengedte a csuklóimat, így véghez vihettem a bosszúmat, másik kezemet sebesen beletöröltem fekete pólójába és művemet hátrahagyva gyorsan kiszaladtam a konyhából egyenesen a legközelebbi fürdőszobába. Nem törődve, hogy összekenek mindent, kulcsra zártam az ajtót.
Miután lemostam magamról a fűszeres mázat, megmostam az arcom is, hogy enyhítsem az alkohol okozta izzást. Legalábbis azzal hitettem magam, hogy az alkohol miatt éreztem ezt a forróságot és a gondolatot, hogy talán Attila keltette bennem, megpróbáltam a lehető leggyorsabban kiírtani a fejemből.
Kis idő múlva elhatároztam, hogy elhagyom a fürdőszobát és az eddigi megszokottól eltérően belevetem magam a sörpongba.
Ám ahogyan a gondolataimba mélyedve kiléptem az ajtón, hirtelen a mellkasomnak ütődött egy puha tárgy, én azonnal odakaptam, így kezem egy másik kézre és egy textíliára simult. Feltekintve láttam, hogy Ati barna szemeit bágyadtan rám szegezi, miközben kezével még mindig a mellkasomnak szorította az anyagot. Kellett pár másodperc, mire tudatosult bennem, hogy Attila fedetlen felsőtesttel állt előttem, a textil pedig amit a mellkasomhoz szorított, az pedig nem más mint a pólója. Meredten bámultam a szemébe, nem engedhettem, hogy meztelen felsőtestére szegezzem a tekintetem. Éppen elég volt az, hogy kezeink egymást érintették és ennek hatására újra elöntött a bizsergés.
- Ezt mosd ki! - adta ki az utasítást, miközben ő is végig a szememben nézett. Egy pillanat erejéig még némán bámultuk egymást, majd elengedve a pólóját elindult kifelé a többiekhez.
Még egy rövid ideig álltam az ajtóban a pólóját markolva, azt a helyet bámultam, ahol az imént Ati állt. Csak ezután engedtem meg magamnak, hogy utána pillantsak és végigvezessem szemem csupasz hátán, ezzel újra útat engedve az ellentmondásos érzéseimnek.