Miért gyűlölsz?

Jól vagy?

A tűz egyre jobban égette az arcom, ahogy fokozatosan közelebb hajoltam, hogy botom segítségével megpiszkáljam kicsit a parazsat. A tűz pattogását már nem hallottam a többiek zsivajától, de még így is magával ragadott a lobogó lángok tánca. Miközben végigvezettem szemeimet a tűz által narancssárgára festett arcokon, elöntött egyfajta megkönnyebbülés. Az a bensőséges légkör, ami kialakult a tábortűz körül, ráébresztett arra, hogy ez a pár ember jelenti számomra a boldogságot.
Azon kaptam magam, hogy széles mosollyal mérem fel a társaságot egészen addig, amíg meg nem akadt a tekintetem az immáron pólót viselő Attilán. Esztivel egymásnak dőlve sutyorogtak és látszólag nagyon élvezték egymás társaságát. Kezdetben megmagyarázhatatlan okból egy szemernyit zavart a helyzet, hogy ennyire közel voltak egymáshoz, ennyire jól elbeszélgettek egymással. De végül könnyedén elhesegettem ezt a gondolatot és újra átadtam magam a boldogságnak.
Mélyen a kempingszékbe süppedtem és fejemet hátrahajtva, csukott szemmel élveztem a tűz adta meleget.
- Mit vigyorogsz itt egymagadban?
Aladdin kérdésére kinyitottam a szemem. Felettem állt két sörrel a kezében, én pedig valóban mosolyogva tekintettem vissza rá.
- Lehet túl sokat ittam - nyúltam az egyik sör felé.
Ez nem is volt hazugság, a nap végére jó pár sört elfogyasztottam, ami valószínűleg hozzátett ahhoz, hogy ennyire nagy örömet és megnyugvást éreztem.
Ali leült mellém a fűbe, én pedig újra a tűzre tereltem a tekintetem.
- Te mit gondolsz Attiláról? - kérdezte Ali állával az említett személy felé bökve, aki éppen nagy átéléssel mesélt valamit Eszternek.
- Azt gondolom, hogy egy bunkó fasz - jelentettem ki érzelementesen, továbbra is rájuk szegezve a tekintetemet.
Ali meglepetésemre halkan felkacagott és hátradőlt a fűbe, szemeivel az eget fürkészte.
- De szépek a csillagok.
Komótosan kikecmeregtem a kempingszékből és lefeküdtem a fűbe a fiú mellé. Az égbolt valójában valami gyönyörű volt. A felhőtlen égen úgy csillogtak a csillagok, mintha csak arra vártak volna, hogy valaki feltekintsek rájuk és elcsodálkozzon fényükön. Megbabonázott a látvány, amit csak akkor láthatok, ha hazalátogatok vidékre a szüleimhez. Ebben a lenyűgöző kilátásban beszélgettünk tovább az este hátralévő részében.

* * *

A nap tüzesen égette a testemet, a halántékomon legördült egy izzadtságcsepp, miközben teljes harci díszben vártuk a kapu előtt a csapat másik részét. A rajtam lévő szalmakalap inkább csak rontott a helyzeten, mint segített volna.
- Kikre várunk még? - kérdezte Petra miközben a hóna alatt egy strandlabdával kisétált a kapun.
- Boriék meg Eszterék - informálta a barátnőjét Dávid.
- Jó, akkor induljunk meg! - vágta rá Petra és ezzel a lendülettel megindult a strand felé meg sem várva a válaszokat.
Mindannyian tudtuk, hogy ha Bori és Ádám sose készülnek el időben, pláne ha csak ketten vannak. Az pedig, hogy Attila és Eszter sem jöttek még le, látszólag senkit sem zavart. Engem sem. Legalább is nem kellett volna, mégis egy minimálisan frusztrált a helyzet, ettől eltekintve követtem Petrát, a jelenlévők pedig szó nélkül csatlakoztak.

A nap továbbra is perzselően sütötte a bőrömet de a Balaton hűvös vize kellemesen enyhítette ezt. Egy felfújható strandlabdát ölelgetve lubickoltam, míg a többiek egy kislabdát dobáltak egymásnak. Újra elfogott az a megnyugvás, amit előző napon éreztem és becsukott szemmel adtam át magamat a víz ringatózásának.
A következő pillanatban hirtelen eltűnt kezeim közül a fennmaradásomat biztosító labda én pedig a sokktól megdermedve süllyedtem a víz alá. Azonnal elkezdtem a felszínt keresve a kezemmel kapálozni, lábaimmal pedig csak a vizet taposva igyekeztem megtalálni a tó alját.
Egy erős kéz fonódott a felkaromra és rántott ki váratlanul a felszínre. Lábam végre talajt ért, a tüdőm újra megtelt levegővel, szememből pedig sikerült kitörölni a vizet de az elém táruló látványra nem számítottam. Attila állt előttem napszemüvegben és halászsapkában, meztelen felsőtestét nyaldosták a gyenge hullámok. Egyik kezében a strandlabdával, másik kezével pedig még mindig a felkaromat markolva mustrált a napszemüvege mögül.
- Jól vagy? - kérdezte aggodalommal a hangjában
- Aha - hazudtam még mindig pihegve.
- Akkor jó! - jelentette ki, majd a karomnál fogva lehúzott a víz alá.
Ezúttal nem ért annyira váratlanul, hogy a víz alá kerültem, így hamar megtaláltam lábaimmal a talajt és egyszerűbben törtem fel a felszínre.
- Baszd meg! - tagoltam a szavakat, miközben kitöröltem az arcomból a vizet.
Atin ezúttal semmi nyoma nem volt az aggodalomnak, helyette inkább hangosan nevetett, miközben én fortyogtam a dühtől.
- Bori üzeni, hogy görcsöl és nem jön, Eszti meg ottmaradt vele - mondta miután abbahagyta a nevetést.
- Olyan fasz vagy, ugye tudod?! - kaptam ki a kezéből a labdát és indultam el a part felé.
- Most hova mész? - kérdezte, miközben hallottam, ahogyan elindult mögöttem.
- Megyek, leváltom Esztit, hogy veled tudjon lenni - mondtam kicsit több gúnnyal a hangomban, mint szerettem volna.
- Csak nem féltékeny vagy? - ért végre mellém.
Egy hang tört fel a torkomból ami egyféle átmenet volt egy kacaj és egy köhögés között.
- Nem érdekel engem a szerelmi életed.
- Nem nevezném ezt szerelmi életnek, de látom, hogy téged amúgyis más dolog érdekel.
- Ezt meg hogy érted? - torpantam meg a partra vezető lépcső aljában és fordultam felé. A víz már csak a térdéig ért, így gyorsan végigmértem a szabadon hagyott területeket, vékony, de szálkás testét, izmos karjait, feltűnően hófehér combjait.
Valószínűleg ő is engem vizslatot a napszemüvegén keresztül ugyanis egy hosszúra nyújtott pillanat után válaszolt csak.
- Úgy értem - kapaszkodott fel mellém a lépcsőre -, hogy legalább mást fárasztasz a hülyeségeiddel.
Azzal gyorsan felkapaszkodott a lépcsőn  és elindult a barátaim felé, otthagyva engem a fortyogó haragommal együtt.