Miért gyűlölsz?

Szép pár lennétek!

A sokadik italom után már éreztem, hogy szükségem lesz egy kis friss levegőre, így leültem a terasz egy távolabbi szegletére, ahonnan rálátásom nyílt az üvegajtón keresztül a nappalira. A többiek nagyon belelendültek a szórakozásba, az asztalt félre tolva bővítették a teret egy ideiglenes táncparketett létrehozva, ahol már Bori és Petra el is kezdtek táncolni a zene ütemére.
Egy kis idő múlva, mikor már a gyomrom háborgása csökkent, Aladdin jelent meg mellettem. Szó nélkül leült mellém és rágyújtott egy cigire, amivel meg is kínált, de én visszautasítottam az ajánlatát.
- Tudod - fújta ki a bent tartogatott füstöt -, amúgy én kedvelem Atit.
- De...
- Mielőtt bármit is mondanál - vágott a szavamba -, engedd meg, hogy elmagyarázzam. Nagyon ideges voltam, hogy elszólom magam a meglepetést illetően. De amikor kérdezted miért vagyok ideges, nem tudtam mit kitalálni. Tudtam, hogy nem kedveled őt ezért gondoltam, hogy ez egy jó ok lehet. De sajnálom, hogy hazudtam, igazából nagyon bírom!
- Akkor tényleg csak én nem bírom? - fordultam felé. A gondolat, hogy talán én vagyok az, aki visszautasító Attilával szemben, meg sem fordult a fejemben, de talán mégis így van. A bűntudat szikrája lobbant fel bennem, elég aprócska volt, de tudtam hogy ott parázslik és akár láng is lehet belőle.
- Talán beszélhetnél vele - fordult Ali is felém. - Lehet ha átbeszélnétek a dolgot legjobb barátok is lehetnétek.
- Azt kétlem.
- Persze! Mert engem nem lehet lecserélni! - nevetett a legjobb fiú barátom.
- Úgy látom nektek is jó a buli! - csatlakozott hozzánk Ádám is, majd elővett a zsebéből egy gyújtót és egy cigit. A fű jellegzetes illata töltötte be a teret.
- Ti amúgy miért nem jöttök össze? - szívott bele a cigijébe. - Szép pár lennétek! Meg amúgy is Ali, könnyű dolgod lenne, Pankát még nem láttam faszival mióta ismerem, biztos kapható lenne erre-arra. - kacsintott Alira, miközben rekedt röhögés tört fel a torkából.
A méregtől vezérelve olyan hirtelen pattantam fel, hogy kissé meg is szédültem, de nem érdekelt, lendületesen suhantam be az ajtó felé, ahol az épp kifelé siető Attilába botlottam. Ez sem érdekelt, tovább folytattam az utam a konyhába, ahol kitöltöttem magamnak egy felest, amit rögtön meg is ittam.
- Minden oké? - jött be a konyhába aggódva Eszter.
- Aha. Táncoljunk!
Nem volt ideje válaszolni, ugyanis a kelleténél kicsit erősebben ragadtam karon és rángattam a táncprakettre Bori, Petra és Dávid mellé.
Ezután csak én voltam, a zene és a tánc. Már nem érdekelt semmi, sem Ádám, sem Attila, sem a kusza érzések. Csak táncoltam, ittam és jól éreztem magam. Két szám között kénytelen voltam megpihenni, ugyanis az izzadságtól a hajam a tarkómra, a hátamra és a halántékora tapadt. Az egyik étkezőszéken ülve néztem, ahogyan a többiek önfeledten énekelnek és táncolnak. A világ lassan elkezdett forogni körülöttem, de még így is magához vonzott Attila látványa. A bőrkanapén ült, buján mosolyogva dőlt hátra, kezeit a kanapé háttámlán pihentette. Egy másodpercre összakadt a tekintetünk, szemeivel íncselkedett velem, miközben egyre pajzánabb mosolyra húzódtak ajkai.
Hirtelen egy gondolat vert gyökeret az agyamban. Oda akartam menni és beszélni vele, bocsánatot kérni tőle, ám a következő pillanatba Eszter belehuppant Ati ölébe és fejét a mellkasára fektette. Attila kedvesen átölelte és fölé hajolva beszélt neki valamit. Ezt követően felálltak és még mindig egymást karolva tűntek el a szobák felé vezető folyosón.
Próbáltam eltemetni magamban a feltörő rossz érzéseket, próbáltam a zenére koncentrálni, próbáltam elhitetni magammal, hogy jól vagyok, de nem így volt. Mire ezt végül beláttam, már útban is voltam a szobám felé.
Sietve rontottam be a szobába, hogy még véletlenül se maradjon időm belegondolni mi történthet szemközt, a fiús szoba ajtaja mögött.
Ahogyan beléptem az ajtón, ugyanaz a jelenet játszódott le, mint pár órával korábban.
Attila ugyanabban a pozícióban, ugyanott ült, mint délután, ám ezúttal póló nékül, egy lenge nadrágban.
Szívem majd kiugrott a helyéről de nem tudtam eldönteni, hogy a riadtságtól, vagy Ati jelenlététől.
- Mit keresel itt? - kérdeztem miközben apró léptekben elindultam a fürdőszoba felé. A szoba elkezdett forogni és éreztem, hogy szükségem van egy hideg zuhanyra.
- Le akartam fektetni Esztit, mert szarul volt de ő a mi szobánkba ment és már nem volt szívem felkelteni. Aztán mire lezuhanyoztam Ali már elfoglalta a másik ágyat. - tagolta lassan a szavakat.
- Jó. - nyögtem ki a szót, mert csupán ennyire voltam képes mielőtt bevetettem volna magam a fürdőszobába.
A józan énem biztosan nem örült volna ennek a váratlan eseménynek, de a felajzott, részeg énem izgatottá vált. A hideg vízsugár és a testemet elöntő izgalom együttese csillapította az émelygést.
Attila az ágyamon feküdt, a fal felé fordulva aludt. Én így kénytelen voltam elfoglalni Eszter ágyát, ahova a még mindig fennálló szédülésnek köszönhetően csak leültem, hátamat a támlának döntve. Túl sok felkavaró esemény történt aznap, a kavargó gondolataim nem hagytak nyugodni. Legtöbb középpontjában pedig a mellettem szunyókáló fiú állt.
- Tudod, én ma bocsánatot akartam kérni. - mondtam annak a reményében, hogyha még nem is hallja, de kimondom, akkor csillapodik a lelkemet nyomó bűntudat. - De aztán megláttalak Eszterrel és inkább dühöt éreztem. Egyre csak arra gondoltam hányszor bántottál meg engem és rájöttem mennyire utállak.
Vallomásomra csak az egyenletes, halk szuszogást kaptam, így felbátorodva tovább tártam a lelkem az alvó Attilának.
- Aztán tovább agyaltam és tudatosult bennem, hogy én is mennyiszer bántottalak. Zavart, hogy Eszeterrel látlak. Kezdetben csupán azért, mert Eszti nem érdemli meg azt, hogy úgy bánjanak vele, mint te velem. Aztán pedig már csak azért zavart, mert ráébredtem, hogy szeretnék a helyében lenni. Tehát összeségében rájöttem, hogy mégsem utállak annyira.
Ati felől csupán takaró susogásának hangja ért el hozzám, majd a következő pillanatban a fiú septében leült az ágy szélére, óvatosan két keze közé fogta az arcom és ajkaival megérintette az enyéimet.
Kezdetben puhán, finoman csókolt, majd egyre mohóbbá vált.
Testemben harcoltak az érzelmek, ám esélye sem volt a józan észnek, a vágy és a szenvedély teljesen átvette az uralmat.
Lassan csúsztam le a háttamlán, Ati pedig a mozdulataimat követve magasodott felém.
Amikor már teljesen elfeküdtem az ágyon, levegő után kapkodva elszakadtunk egymástól. Arcán egy kis zavarodottság vegyült a vággyal, szemeiben az eddigieknél fényesebben csillogott az a kisfiús huncutság.
Félénken felé nyúltam, arca a tenyerembe simult, borostája finoman csiklandozta a bőröm. Óvatosan magam felé húztam, ő pedig nem ellenkezett. Két finom csókot lehelt az ajkaimra, majd elhúzódott, szemeiből eltűnt a huncutság, ezúttal bánatos fény csillant bennük.
Egy szó nélkül feállt és kisétált az ajtón. Halk kattanás jelezte, hogy újra egyedül hagyott, hogy csatát vívjanak a kavargó gondolataim és érzelmeim.
Csupán az orromba ivódott illatát és a puha ajkai okozta bizsergést hagyta maga mögött.