Miért gyűlölsz?

Akkor menj!

A szívem egyre hevesebben vert, ahogyan egyre magasabbra emelkedtünk a lifttel. Az idességemet tovább fokozta a kettőnk közt kialakult távolság és kínos csend. Már egyáltalán nem tűnt jó ötletnek felmenni Ati lakására, mégis izgatottá váltam, amint kiléptünk a liftből és elindultunk a lakása felé.
Őszintén megvallva arra számítottam, hogy rendetlenség fog fogadni, ám a lakás meglepően tiszta volt, már-már azt hihetné az ember, hogy csupán egy bútoráruházban berendezett szobát néz, ám itt-ott felleltem Ati kézjegyét. Egy halászsapka a kanapé karfáján, egy doboz heets az étkezőasztalon és két üres sörösüveg a dohányzóasztalon.
Attila nem zavartatva magát levette a cipőjét és engem kikerülve a hűtőhöz sétált, ahonnan elővarázsolt két sört.
- Nem harapok - mondta, miközben a kezembe nyomota az egyik üveget.
Mivel továbbra is sokkolódva őt bámultam a bejáratnál, meginvitált az erkélyre levegőzni.
Kint leültem egy kis székre, míg ő egy karnyújtásnyi távolságra megállt a korlátnak dőlve.
Felém nyújtott egy cigit, amit én szívesen elfogadtam, majd miután meggyújtottam azt, Ati is beizzította az övét.
Ismerős íz töltötte meg a számat az első szippantásnál. Régen szívtam már, így könnyen fejbe tudott vágni, úgyhogy úgy döntöttem megtöröm a kialakult csendet.
- Miért segítettél? - néztem fel rá a lehető legközönyösebb tekintetemmel.
Ati rám nézett a válla felett, majd felém fordult, immár háttal támaszkodott a korlátnak.
- Te miért jöttél fel?
- Nem tudom - vallottam be némi habozás után az igazat.
Újra csend telepedett ránk, némán szívtuk a cigi maradékát és élveztük a város esti fényeit. A csendben egyre hangosabbak lettek a gondolataim, egyre jobban feszélyzett némaság, ezért a sörömet is egyre gyorsabban kezdtem el inni, ami kellően el is bódított egy idő után.
- Tudod - nyomtam el a csikkem -, Ádám korábban már rám nyomult.
Ati teljes testével felém fordult, jelezve, hogy érdekli a történet, ám arcáról képtelen voltam bármit is leolvasni.
- Hoznál még egyet? - nyújtottam felé az üres sörösüveget.
Szemeit összehúzta, várt . Várt, hogy folytassam a mondandómat, ám én nem tettem. Szükségem volt arra, hogy elnyomjam az érzéseim.
Ati megadóan beszaladt a konyhába és kihozott újabb két sört, majd helyet foglalt velem szemben és a kezembe nyomta az italt.
- Még nem voltak együtt Borival - kortyoltam a sörbe. - Egy buliban találkoztunk, folyamatosan jött oda táncolni, vagy meg szeretet volna hívni egy italra, de én nem voltam annyira vevő erre. Aztán egyre többet találkoztunk így bulikban és egyre erőszakosabbá vált. Míg végül egy alkalommal túl sokat ittam, egyre idegesebbé váltam és löktem rajta egyet, erre ő felbátorodott, a falhoz szegezett és megcsókolt.
Összerezzentem, ahogy újra felszínre törtek az emlékek, a füst és sör szaga visszarepített abba traumatikus pillanatba. Megráztam a fejem, hátha szertefoszlik az emlék, de az makacsul beleégett a tudatomba.
- És aztán? - kérdezte Ati érdeklődve.
Egy pillanatra ránéztem, szeme mintha dühtől csillogott volna, homlokán mély ráncok jelentek meg.
- Aztán valahogy kiszabadultam. Nem mondtam el senkinek, így nagyon sokat ugrattak, hogy nem vágytam annyira bulikba abban az időben.
- Tudom, hogy Ádám tud erőszakos lenni, de nem gondoltam volna, hogy képes ilyenre. Sajnálom.
A padlót fürkésztem, nem akartam látni a reakcióját, de így is éreztem magamon a szánakozó tekintetét.
- Régen volt - legyintettem. - Aztán Bori szerelmes lett, oda meg vissza volt a srácért, de nagyon titokzatos maradt. Eltelt egy pár hónap, mire bemutatta és akkor már nem volt szívem elmesélni neki a történetet, hisz olyan boldog volt. Meg persze Ádám az elején nagyon jól bánt Borival. Mostanában kezdett kijönni az igazi énje,  de akárhányszor tanácsoltam egy-egy ilyen esemény után, hogy szakítson vele, mintha meg sem hallotta volna.
Felemeltem a fejem, próbáltam a csillagokra öszpontosítani, hátha a fényük nyújt valamennyi megnyugvást, ám az ég felhős volt. Olyan sötét gomolyfelhők takarták az éjszakai égboltot, akár csak a fejemben a gondolatokat. Mintha az élet is azt próbálná közvetíteni, hogy teljes a sötétség, nincs menekvés.
Egy könnycsepp hullott ki a szememből, lassan csorgadozort az arcomon, míg végül fedetlen combomra hullott. Lepillantottam, igyekeztem megkeresni, hogy letörölhessem.
Mire felpillnatottam Ati már előttem térdelt, kezeit megpihentette a térdemen, csillogó barna szemeit az enyémbe mélyesztette.
Egy hosszúra nyúlt pillanatig így meredtünk egymásra, miközben feje fölött az égen megjelent egy csillag.
Ati lassan, megfontolt mozdulatokkal két tenyerébe temette az arcom. Bőröm felforrósodott az érintésétől és éreztem, hogy nem csupán az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt szédülök.
Egyre csak közeledett, miközben tekintete folyamatosan a szemem és ajkaim között cikázott, míg végül olyan közel nem ért, hogy éreztem arcomon a leheletét.
- Ideje lenne hazamennen - suttogtam az ajkaira.
- Akkor menj! - suttogta erőtlenül, majd ajkait az enyémre tapasztotta.
A józaneszem azt diktálta hagyjam abba, lökjem el magatól és valóban menjek haza, a szívem viszont egyre hevesebben vert, a testem beleremegett az érintésbe, a forró csókba, ez pedig teljesen elnyomta a józan gondolataimat.
Ati egyre hevesebben vette birtokba az ajkaimat, bőröm pedig bizsergett az érintése nyomán, ahogy a pólóm alá nyúlva végigsimított a derekamon, hátamon.
Egy pillanatra levegő után kapkodva szakadtunk el egymástól, vágytól csillogó szemei ide-oda cikáztak az arcomon, mintha a reakciómat fürkészte volna. Ati egy hirtelen mozdulattal felpattant, kezeivel az enyémet kereste. Kéz a kézben vezetett be a szobájába, amit csupán a kintről beszűrődő közvilágítás fényei világítottak meg. Mit sem törődve ezzel, levetődött a bevetetlen ágyra, magával rántva engem. A csókok, az érintések egyre mélyebbek, egyre hevesebbek lettek. A vágy és alkohol okozta bódultságban nem érzékeltem a részleteket, nem koncentráltam Ati felfedező kezeire, ajkaira, csupán akkor eszméltem fel, mikor ajkai meztelen mellemre tapadtak. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, mire Ati felkacagott utalva arra, hogy mégsem volt olyan halk az a sóhaj.
Teljesen elveszítettem az eszemet, a fejemben csupán Ati és a kettőnk közötti szenvedély létezett.
Egy gyors mozdulattal a hátamra fordított, majd ajkaival lejebb haladva tovább fokozta bennem az izgalmakat, testem égett a vágytól.
Az este nagy részére nem emlékszem, ám azt, amikor a testünk egymásba forrt, megszűnt körülöttünk a világ és csak ő és én voltunk, azt az emléket bármikor tisztán fel tudom idézni.