Miért gyűlölsz?

Basszus, ne haragudj!

Másnap elnyúlva feküdtem a lakásom kanapéján és merengtem az előző nap eseményein. Attila 20 perc múlva jött vissza, addigra átvettem a közös tánchoz kapott ruhát, ami lényegében ugyanaz volt, mint amit a solo-hoz kaptam, csak pirosban.
Hamarabb érkeztem, mint Attila, így volt időm beszélgetni a lányokkal, akik teljesen le voltak nyűgözve az előadásunktól. Engem egyre jobban feszélyezett a kialakult helyzet, de próbáltam még nyugodt maradni legalább a következő táncunk erejéig. Mikor Attila visszatért, egy szekundum erejéig rámpillantott, arca pedig csupán közömbösséget tükrözött. Ezek szerint őt nem kerítette hatalmába a táncunk. A csalódottság aprócska szikrája indult el bennem, de azonnal el is nyomtam és átvette a helyét a düh kicsiny parazsa.
A lányokkal közös részünket mindenki teljes odaadással táncolta el, így viszonylag hamar végeztünk. Ebben a részben már nem kellett Attila közelében lennem, sőt egyikünknek sem, mindenki a saját koreóját táncolta, míg Attila gitározott.
A végén mind Anna, mind a rendező elégedett volt a teljesítményünkkel, az eredménnyel, ám engem ez sem hatott meg, hevesen kavarogtak a gondolataim és harcoltak bennem az érzések.
Vajon mi az a gyűlölet, ami benne él irányomba, vajon így viselkedik mindenkivel, vagy csak engem ér ekkora megtiszteltetés? Tényleg nem érezte azt a tüzet közöttünk a táncom közben? Vagy csupán nem érdekelte? És bennem tényleg csak a tánc okozta hév tombolt vagy a lénye mozdított meg bennem valamit?
Egy dologra jöttem rá, hogy túl sokat agyalok egy olyan srácon akit nem érdekel ki vagyok, ráadásul nem is igen fogunk már találkozni.
Gondolatmenetemben az ajtó nyitódása zökkentett ki, anélkül, hogy felültem volna, tudtam, hogy Bori az.
- Hoztam sört - közölte, miközben a hangokból ítélve egy üvegekkel teli szatyrot lerakott a konyhába.
- Köszi! - ültem fel, miközben Bori a kezembe nyomott egy üveg barnasört és helyet foglalt velem szemben a kanapén.
- Na hogy sikerült a forgatás? - kortyolt egyet a söréből.
Próbáltam minden megtörtént dolgot olyan részletesen átadni, amennyire csak tudtam, közben Bori pedig feszülten figyelt, egyszer sem szakított félbe.
- Szóval összeségében jól sikerült - fejeztem be a mesélést.
- És, amúgy mit érzel Atival kapcsolatban?
- Nem tudom, bunkó, flegma, arrogáns, seggfej. Utál engem és én is őt, szóval itt le is zárhatjuk - hadartam el az egészet egy szusszal.
Nem csak Borinak, de még magamnak is féltem beismerni, hogy ha még csak egy rövid időre is, de éreztem valami mást iránta, mint közönyt.
- Lehetnél hozzá kicsit kedvesebb és akkor...
- Én?! - szakítottam félbe Borit a mondata közepén. - Ő kezdte a bunkózást, én pedig csak úgy bánok vele, ahogy ő bánik velem.
Bori megforgatta a szemeit, majd hátradőlt a kanapén. Követve a példáját én is hátradőltem, majd egy percig néma csendben feküdtünk.
- Amúgy, Ati azért ennyire zárkózott, mert már több, mint fél éve szakított a barátnője vele és nagyon nehezen viseli.
- És ezért engem büntet?
- Nem büntet, csak nehezen tud megnyílni.
- De veled olyan jól kijön! - csattantam fel. Ám mielőtt Bori válaszolhatott volna, megpittyent a telefonja, Ádám üzent, hogy az ajtóban áll.
Napokkal korábban megbeszéltük, hogy összegyűlünk nálam és megvitatjuk a közös  balatoni nyaralás részleteit. Egyetlen porcikám se kívánta a hosszas veszekedést a tervekről, de kicsit örültem, hogy legalább valami elvonja a figyelmemet.
Míg Bori elpakolta az üres sörösüvegeinket, én az ajtóhoz ballagtam és szélesre tártam azt. Először az apró, vörös hajú Petra jelent meg széles mosollyal az arcán és egy szoros öleléssel üdvözölve. Őt követte a barátja, Dávid, majd jött a sötétbőrű Ali barátunk a sötét hajú Eszterrel, a sort pedig Ádám zárta. Legalább is azt hittem. Már fordultam a többiekhez, magam mögött pedig megpróbáltam bezárni az ajtót, ám az egy hangos csattanás kíséretében valamibe beleütközött. Villámsebesen fordultam a hang irányába, ahol Attila állt, tenyerét a homlokára szorította, arcán fájdalom tükröződött.
- Basszus, ne haragudj! - emeltem kezem a szám elé.
Attila megdermedt, amikor meglátta kivel is állt szemben. Egy pillanatra mindenki elhallgatott, mintha még a levegő is megfagyott volna a lakásban, nesztelenül néztük egymást és vártam a kirobbanó haragot. Ám ehelyett Attilából és a barátaimból egyszerre tört ki a nevetés én pedig végre kiengedtem a bent tartogatott levegőt.
- Ha ennyire nem akarsz látni, csak szólj! - vigyorgott kajánul. Ám mielőtt válaszolhattam volna, már elindult a többiek felé és leült Ádám mellé a kanapé karfájára.
Attila jelenlététől még mindig ledöbbenve osztottam mindenkinek egy sört, majd leültem egy puffra Borival szemben.
Miközben Ali elkezdte  felvázolni a helyszín opciókat, én a szemeimmel próbáltam kérdőre vonni Borit Attilával kapcsolatban. Bori összehúzott szemekkel próbálta értelmezni és dekódolni az üzenetem. Mikor sikerült, alig láthatóan legyintett egyet, jelezve, hogy majd később elmeséli.
Mikor Ali elkezdte a laptopján körbemutatni az egyik szálláslehetőséget, végre sikerült csatlakozni a beszélgetésbe.
- Ahol tavaly voltunk, az miért nem jó? - kérdezte Petra, amire válaszul mindenki kifejezte a nemtetszését.
- Könyörgöm Petra, 4 kilóméterre voltunk a strandtól, autó nélkül! - háborodott fel Ádám.
- Ráadásul tele volt pókokkal! - csatlakozott Bori is.
A vita tovább fokozódott, végül beszálltam én is, de végig éreztem magamon Attila perzselő tekintetét.
- Csak az északi partra vagyok hajlandó menni! - jelentettem ki határozottan.
- Akkor itthon maradsz - nyúlt egy mogyoróért Dávid.
- Panka, mi csak strandolni akarunk meg inni, nem kirándulgatni meg hegyet mászni - csatlakozott Ádám is.
- Akkor szavazzunk? - vetettem fel az ötletet.
Az én szavazatom mellett Ali és Petra az északi part mellett tette a voksát, míg Dávid, Bori és Eszti a déli partra szavazott. Döntetlen állt fel. A haramadik söröm elfogyasztásának köszönhetően már bátrabban fordultam Attilához.
- Ugye az északi partra szavazol?! - néztem rá kérlően.
- Inkább a déli partra szavaznék - mondta, miközbe felém sem sandított.
- Mindezt azért mert rád vágtam az ajtót? - tettettem felháborodást.
- Most, hogy mondod - nézett végre rám -, az is benne van.
Széles mosoly terült szét az arcán, amit legszívesebben megütöttem volna, viszont a többiek már át is tértek a következő témára.
- Támogatom a vonatot! - csatlakoztam Petra véleményéhez.
- Én kocsira szavazok! - kontrázott Attila, és ez így ment az este végéig. Mindenben az én véleményem ellentétére szavazott, így az ötleteim nagy része le is került a tábláról.
Az este végén már fáradtan, csalódottan és kicsit mérgesen búcsúztam el a barátaimtól. A sort Attila zárta, így még utoljára, egy kaján vigyorral az arcomon odafordultam hozzá.
- Ugye tudod, hogy ezt még megbosszulom, Ati?!
- Kezdődjön a háború! - kacsintott egy lágy mosoly kíséretében, majd a többiekhez csatlakozva kilépett az ajtón.