Miért gyűlölsz?

Nem akartalak ennyire megbántani!

A kialakuló hangzavarban a saját gondolataimat sem hallottam. A társaság egymásra licitálva próbált minél hangosabban minél több szót bekiabálni, hátha köztük van a megoldás.
- Szerzetes! - kiáltotta be Dávid, mire Eszter elismerően bólogatva tette le a tollat a kezéből.
- Jó, mi következünk! - bújt ki Ádám karjai közül Bori és nyúlt az asztal közepére elhelyezett lapok egyikéért.
Amint elolvasta a kártyán szereplő szót, elkerekedett a szeme. Lebiggyesztett ajkakkal nézett végig az ellenség, tehát Petrából, Dávidból, Aladdinből és belőlem álló csapaton.
- Ez piros - suttogta.
- Tehát rabolhatunk? - fordult kicsit értetlenül felém Ali. Én válasz helyett csak széles vigyorral bólogattam.
Borbála egy rövid belső tanakodást követően kezébe vette a tollat és a lap felé görnyedt. Mindannyian közel hajoltunk és feszülten követtük, ahogyan felírt a lapra két kecses számot: 1 és 2.
- Két szó! - vágtuk rá néhányan.
Ezt követően a lány az egyes szám alatt kezdett el rajzolni egy öblös tárgyat, aminek hosszú nyaka egy különös, fordított háromszögszerű alakzatban végződött. Ezt az alakzatot pedig egy hurokkal egészítette ki, ami a rajz alját és tetejét kötötte össze.
- Váza! - kiabáltam túl a többieket, akik mindent bemondtak, ami eszükbe jutott.
Bori folyamatosan csak rázta a fejét, még végül megelégelte a téves találgatásokat és húzott egy nyilat a tárgy irányából, ami egyenesen Attilára mutatott.
- Köcsög? - néztem értetlenül, mire egy pillanatra mindenki elhallgatott és rám emelte tekintetét.
- Gitár! - vágta rá Eszter, mire Bori heves bólogatásba kezdett.
Mindenki visszatért a játékhoz, kivéve Attilát, ő olyan szúrós szemekkel méregetett, hogy szinte égette a bőröm. Lelkiismeret-furdalás csírája jelent meg bennem és kezdtem egyre kellenetlenebbül érezni magam.
- Gitár Hero? - kérdezett végül rá Eszter, mire Bori széles mosollyal bólogatott.
- Nyertünk! - kiáltott fel miközben belépett kék bábujukkal a célba.
Az örömködéseket követően a csoport lassan kezdett feloszlani. Én ott maradtam ahol addig ültem, igyekeztem leküzdeni a lelkiismeret-furdalásomat.
- Komolyan ezt gondolod rólam? - ült le mellém Ati. Ő is egy távoli pontot szúrt ki a sötétségben, arra öszpontosított, akárcsak én.
- Hogy köcsög vagy?
- Hogy köcsög, bunkó, seggfej, fasz vagyok.
- Te is azt gondolod rólam, hogy idegesítő, frigid csaj vagyok! - próbáltam menteni a saját érzéseimet azzal, hogy neki is lelkiismeret-furdalást okozok.
- Én nem gondolom ezt - fordult felém, én pedig követtem a példáját.
- Hogy a viharba ne gondolnád! Ádámnak is mondtad, hogy nem kísérsz többet haza, mert idegesítő vagyok, tegnap pedig örültél annak, hogy nem téged fárasztalak. Sőt már az első találkozásunknál azt mondtad, hogy nem gondolod, hogy lenne bármilyen történetem faszikról. - fakadtam ki Attilának. Magam sem tudtam, hogy ennyire frusztráltak ezek a szavai, de miután kimondtam őket, mintha kicsit könnyebb lett volna lelkem.
Attila összehúzta a szemöldökeit, értetlenül nézett rám, én pedig hasonló arckifejezést öltöttem magamra.
- Azt úgy gondoltam, hogy látszik rajtad, hogy neked nincsnek olyan mocskos, férfiakat degradáló sztorijaid, mint Ádámnak vagy éppen nekem a nőkről.
- Ezt nem hiszem el!
Nem illett bele abba a rideg, távolságtartó, nemtörődöm képbe, amit próbált magáról kialakítani.
Attila arcán egyszerre futott át több érzelem is, amelyek közül csupán a zavartságot és sértettséget ismertem fel.
- Tudod mit?! Talán tényleg olyan idegesítő, frigid csaj vagy - mondta végül végig a szemembe nézve.
A bennem kavargó érzések riadót fújtak, hirtelen nem is tudtam mit érezzek, de az egyre növekvő harag és sértettség kézen fogva vették át a vezetést, amit már nem bírt tovább a testem. Hirtelen felpattantam a székemből és még mielőtt faképnél hagytam volna a fiút, az összes dühömet összeszedve a lehető legszúrósabb pillantásomat küldtem el felé.
Meg sem állva, egyenesen az Eszterrel közös szobánkba szaladtam. Út közben elhaladtam a csókolózó Ádám és Bori, az éppen koktélt keverő Aladdin és a telefonján zenét kereső Eszter mellett.
Belehuppantam a nem túl puha ágyba és a meleg ellenére magamra húztam az otthonról hozott plédemet.
Annyiféle érzelem kavargott bennem, hogy túl sok volt már ez nekem, dühös voltam Atira, de ugyanakkor lelkifurdalás is gyötört amiért indokolatlanul bántottam szavakkal. Nem kedvelem a fiút, sőt gyűlöletet is érzek irányába, akár csak ő felém. Ám a testem nincs tisztában ezzel, jelenlétére felpezsdül a vérem, érintése nyomán bizsereg a bőröm.
Testem és lelkem folyamatos vitában áll egymással, amelynek a végén valakinek nyernie kell. Csak remélni tudom, hogy a józan ész lesz az.
Ezen gyötrő gondolataimat egy hangos kopogás zavarta meg.
- Mindjárt megyek! - kiáltottam, ám meg sem mozdultam. Egy hosszúra nyúlt másodperc után azonban kinyílt az ajtó, én pedig a könyökeimre támaszodva felemelkedtem.
Attila állt az ajtóban egy laptoppal a kezében, arcáról surgázott a bűnbánat.
- Nem akartalak ennyire megbántani!
- Ezt vegyem bocsánatkérésnek?
- Annak veszed, aminek szeretnéd - csukta be maga mögött az ajtót. - De mutatni szeretnék valamit.
Azzal elindult az ágyam felé, én lábaimat magam alá húzva felültem az ágyon, ő pedig mellém helyezkedett. Kicsit talán közelebb is ült, mint eddig bármikor.
Laptopját az ölébe vette és egy rövid keresgélés után elindított egy videót.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, amikor megláttam magunkat a kijezőn. A testem kecses hullámokat rajzolt le Ati körül, aki teljes átéléssel énekelt a kamerába nézve. Mintha nem is magamat láttam volna, heves érzelmek öltöttek testet a finom, légies mozdulatokban. Megbabonázva figyeltem a közös produkciónkat, míg végül elérkezett a csúcspont, ahol Ati elkapja a derekam és hátra dönt, így nézünk egymás szemébe. A videón keresztül is lehetett érezni az összhangot, a fellobbanó tüzet közöttünk. Annyira valóságos, bensőséget pillanat volt ez, hogy éreztem elöntötött a pír.
Ati ennél a képnél állította meg a videót és nézett rám. Én nem tudtam levenni a tekintetem arról a képről, ahogyan a karjaiban tartott és érzékien fürkészte az arcom.
- Ez még nem a végleges állapot, de gondoltam megmutatom - vont vállat.
Szó nélkül nyúltam a laptop után és tekertem vissza a videót, hogy újra elindítsam azt. A mozdulatsorozatom közben egymáshoz simultak a karjaink és ennek nyomán újra bizsergés futott végig a testemen.
Megint megnéztük a videót, ezúttal én megbabonázva, tátott szájjal figyeltem az eseményeket, szemem sarkából láttam, hogy az ő figyelme pedig végig rám szegeződött.
A videó végén ugyanaz az áhitat járta át a testem mint az első megtekintésnél. Atihoz fordultam, hogy elmondjam a véleményem, ám ahogy felé mozdultam kissé lefagyva vettem észre, hogy alig van tíz centiméter közöttünk. Fogalmam se volt, hogy mikor kerültünk ilyen közel egymáshoz, de abban a szituációban nem volt ellenemre. Ugyanazt az izzást éreztem, mint az imént látott videó forgatásán. Attila arcára is áhitat ült ki, kissé kapkodta a levegőt, akárcsak én.
Csillogó barna szemeit levezette az ajkaimra, mire nekem elállt a lélegzetem, majd újra a szemeimbe mélyesztette az övét és mintha végre leengedte volna az álarcát, megenyhűltek a vonásai.
Ekkor hirtelen elindult a nappaliból a zene, Ati pedig azonnal hátrált és újra magára öltötte korábbi zártságát.
- Csodálatos! - suttogtam, mire ő egy halvány mosoly kíséretében lezárta a laptopot és hagyta el a szobát.