They are one minute

Kerge fotózás

Jimin szemszögéből

-Tae könyörgöm, segítened kell!
- Neeem, erre nem veszel rá!
-Kérlek...naaa...az én dolgom lett volna a modellekkel lebeszélni az időpontokat. De elfelejtettem. Vagyis nem teljesen, hisz csak egy ember hiányzik.-sopánkodok legjobb barátomnak.
-Igen, egy ember, aki történetesen egy lány!
- Részlet kérdés, ne köss bele mindenbe.
-Jimin- simítok idegesen a hajamba- te most arra akarsz rávenni, hogy beöltözzek lánynak egy fotózás kedvéért?!
-Igeen, de ez nem csak egy fotózás. Ez egy nagyon fontos dolog számomra, hisz ezen múlik a diploma munkám. Kérlek, ha kell térden állva könyörgöm neked!

Tényleg bármit megtennék. Sose tagadott meg eddig semmit. Minden apró csínyben benne volt. Tudom, hogy merész a kérésem, de senki másra nem számíthatok. Egyébként sem értem, mi a gond ezzel...hisz Tae gyönyörű, magas és férfi létére lányokat megszégyenítő teste van.

- Taehyung, ha most kisegítesz engem, ígérem, hogy egy hónapig én fizetem az ebéded.
- Jó, de a Hankukkwanban.
- De az...
- Vagy ott, vagy nem vállalom.
- Jó, legyen.- egyezem bele, mert tényleg nagyon szorít az idő. Tíz perc és itt a másik modell is. És addig is van még mit bevallanom...- Bele egyeztél, már nem visszakozhatsz. Az öltöző arra van, menj készülődj.

Számat idegesen rágom, tudom, hogy hamarosan elszabadul a pokol. 3...2...1...

- Jiminshiiii! Ezt ugye nem gondoltad komolyan! Ezt biztos nem veszem fel!
- Aish...ne hisztizz már. Ez is csak egy ruha, nem mindegy? Már bele mentél, vedd fel gyorsan.
- Kinyírlak esküszöm.

Taehyung szemszögéből

Nem hiszem el, hogy így átvert. Oké, hogy női ruha, meg fotózás, de ez egy kibaszott menyasszonyi ruha.

Felveszem a ruhát, mely szorosan simul a testemre, de a cipzárt már nem tudom felhúzni. Így a paraván mögül kilépve szólítom őt.

- Jimin segíts, ezzel nem boldogulok.

Kezét megérzem hátamon, s ez az érintés olyan, mintha ezernyi tűszúrás lenne. Ég és bizsereg a bőröm. Jézusom, sose néztem ÚGY rá, így gyorsan megfordultam. Egy halk sikkantást szaladt ki a számon, hisz nem az állt előttem, akit gondoltam. Szememet végig futtatam rajta. Magas, izmos mellkas, széles váll. Fekete hosszabb haj, sötét szem és édes nyuszi mosoly. Pont a zsánerem, és én most csináltam hülyét magamból.

- Jimin elment a világítást beállítani. Egyébként a nevem Jungkook és én leszek a partnered.- kacsintott rám.

Nyálamat félre nyelve kezdtem el köhögni, mire ő hátamra simított újra.

- Nyugi, nem eszlek meg....még.- suttogta a fülem mellett, majd óvatosan taszított egy kicsit rajtam, hogy meginduljak a másik szoba felé.

Jimin amint meglátott, elkezdett sürögni-forogni, magyarázott folyamatosan, de rám pillantani egyszer sem mert. Tudta jól, hogy bajban van.

- Jk állj közelebb Tae-hez, karold át a derekát.-adta az instrukciókat- Tae, te karold át a nyakát.

Persze, könnyű azt mondani. Kezem nyirkos, torkom kiszáradt. Fűszeres illatát folyamatosan orromban érzem. Pillanatok alatt csavarta el a fejem, így barátom hangját csak a távolból hallom. Kelletlenül emelem fel a karomat, hogy tegyem amit kér tőlem.

- Ügyes vagy Cicám! Tegyünk Chim kedvére, hogy minél hamarabb szabaduljunk innen. Nem mintha ellenemre lenne, hogy a karjaimban vagy.

Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, de ha ő így gondolja ám legyen!

- Jimimshiiii!- szólok mézes-mázosan barátomhoz- készítsd a gépedet, mert ilyen esélyed soha nem lesz több.

Kihúztam magam, egyik kezem az arcára csúztattam, majd lassan a másikat felvezettem tarkójára. Fejemet kissé oldalra fordítva kezdtem el közelíteni felé. Jk egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet. Száját ajkamra tapasztotta, és bár én csak egy csókocskát akartam lopni, ő teljesen másképp gondolta. Nyelvét végig húzva számon, kért bejutást, én pedig olyan szinten rózsaszín ködben úsztam, hogy utat engedtem neki. A fényképezőgép vakuja folyamatosan villant, ami nekem olyan volt, mintha tűzijáték lenne. Belsőmben a pillangók vad táncot jártak, lábaim elgyengültek.

- Eszméletlen jó képek lettek!- hasít Chim hangja a fülembe, ezzel visszarántva a valóságba.

Pirult arccal léptem egyet hátra, mire Junkook szorosabbra fonta karját a derekamon.

- Hova, hova Cicám?! Nincs már menekvés számodra!

Vége