They are one minute

Warm Hole

Sziasztok!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a számomra egy igencsak fontos személlyel írhattam, írhatok egy történetet. Most még nem fedem fel a kilétét, és azt sem ki melyik karaktert személyesítette meg. A végén várjuk a tippeket. Jó szórakozást hozzá ❤️

Noah

Késő délután volt már, amikor haza felé vettem az irányt a könyvtárból. Az egyetem után majdnem minden időmet ott töltöm. Már szürkült, de a világítást még nem kapcsolták fel. A levegő is lehűlt, így kabátomat összébb húztam magamon. Épp egy kis utcába fordultam be, amikor valaki neki futott a vállamnak, ezzel kibillentve az egyensúlyomból. Vártam a becsapódást, de nem következett be, mert két erős kar tartott meg. A hirtelen adrenalin lökettől, szívem őrülten dobogott, s mire felocsúdtam, már csak egy talpig bőrszerkós egyént láttam tovafutni. Köpni-nyelni nem tudtam, hisz alapból nem minden napi látvány volt, de az hogy a fenekén nem volt anyag, már kezdte kiverni nálam a biztosítékot. Olyan kerek és izmos feneket rajzolni se lehetne.... és a sárkány tetoválás a karján már csak a pont volt az „i" tetejére. Ilyen extrém találkozásom sem volt még, s elfeledni se fogom, hisz bevésődött az elmémbe.

Leo

Utálatos napra keltem. Aznap nem volt egy diákom sem, így bevállaltam egy privát táncot, amivel alapjáraton nem is lett volna bajom, addig amíg rá nem jöttem mi lesz, vagy lenne a feladatom. Alig, hogy beléptem a hatalmas előszobába, egy bőrszerkóval, amolyan szado-mazo cuccal fogadtak.

-Ezt én biztos nem...

-Ha kell az ötszáz dollár akkor fel veszed!

-Ötszáz? Nekem kétszázat mondtak, és hogy egy fiút kell tanítanom!

-Fiúnak, fiú... Csak kicsivel korosabb. Na, itt a szerkó bújj bele.

Időm és lehetőségem sem volt ellenkezni, már csak azt vettem észre, hogy előttem terem egy másik férfi, majd a hatalmas nappali felé lökdös.

-Helloka, gondolom te vagy Leo.

Ha nem a fenék nélküli nadrág miatt, akkor a fiú hangjától rázott ki a hideg. Agyaltam, hogy valami frappánsat beszólok neki, de nem akartam az időt húzni.

Szó, szót követett és mivel nem vagyok egy hímringyó így az öltánc felkérésére visszakézből mondtam nemet. De az utálatos nap miért is ne lehetne még utálatosabb!? Alig indultam ki a tágas nappaliból, egy behemót fasziba futottam. Oké, én sem vagyok ám egy elfuserált pasi az egy nyolcvan magasságommal. De az a fazon egy fejjel is magasabb volt nálam.

A vinnyogós azonnal elsápadt, holott akinek félnie kellett volna, az én voltam. Én tartózkodtam rossz helyen. Kikerülve az egyre idegesebb hegyomlást abban a szerkóban amit rám erőltettek futni, mit futni menekülni kezdtem.

És, hogy egy utálatos nap mitől vált később kellemessé!? Csakis attól, hogy egy angyalt sikerült menekülés közben fellökni, és egy fejre eséstől megmenteni. Kár lett volna érte, ugyanis én még olyan szépet nem láttam, és a vinnyogósnak és pasijának a nap végére már csak hálás voltam.

Noah

Dejavu érzésem van ahányszor csak erre indulok haza. Már több, mint fél év telt el, mégse tudom elfelejteni azt a fickót, akivel itt találkoztam. Minden éjjel, ha lehunyom a szemem, megjelenik az álmomba, ezzel szenvedést okozva nekem. Szenvedek, mert nappal mindenhol őt keresem, éjjel pedig a vágyaimat vetítem ki rá, így borítékolható a reggeli merevedés. Így az amúgy is unalmas életem még hátborzongatóbb lett. Gondolataimból feleszmélve gyorsítok a lépteimen, ugyanis késésben vagyok. Egy barátom legénybúcsújára vagyok hivatalos, bár bevallom nem szívesen megyek el. Heterokrómiám van, az egyik szemem kék míg a másik barna, s ez miatt sokan furcsán néznek rám, kíváncsiskodnak, nekem pedig ez iszonyat kellemetlen. De Timothy-ért megteszem. Még pár lépés és megpillantom a bár villódzó feliratát: Warm Hole..már a név is gyanúsnak tűnt, majd belépve, realizáltam, hogy ez bizony egy meleg bár. Félreértés ne essék nem zavar, hisz a nemi identitásom pont idevaló, de én még sose jártam ilyen helyen. Fejemet jobbra-balra fordítva kerestem a megfelelő társaságot, mikor valaki hirtelen hátba vágott.