@Mamzi75 "hibája" hogy írni kezdtem. Rövid, inkább érzelmekre fókuszált történetek. Nyomokban BTS-t tartalmaz, de többnyire törekszem majd arra, hogy nem nevezem meg a szereplőket, de egy szemfüles olvasó (army) úgy is érteni fogja.
2024.04.16. #1...
Sose gondoltam, hogy ha örömet okozok a legjobb barátomnak, akkor én szívok a legjobban. Ugyanis én balga az összes spórolt pénzemet arra költöttem, hogy a kedvenc foci csapatának a meccsére vegyek jegyet. Nem is akár hova, nem, Olaszországba, egy AC Milan meccsre. Nem mond neked semmit?! Nyugi nekem se. A futball olyan szinten nem az én világom, hogy azt se tudom mi fán terem. Nem értem, hogy annyi jó pasi, már ha jó..., mi a fenéért futkos egy labda után. Inkább futkossanak utánam...Khm, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez a barom engem akar magával vinni! Engem! Kész őrület.
- John, ezt te se gondoltad komolyan, vidd az öcsédet magaddal. Ő legalább tudja értékelni!
- Megőrültél?! Azt kéne még, hogy azt a tacskót cipeljem magammal.
- Mert az jobb ha engem kényszerítesz?
- Mark, tőled kaptam életem legjobb születénapi ajándékát, a minimum, hogy megosztom veled ezt az élményt.
Na ezért szívás ez nekem, hiába mondok bármit, hozok fel érveket, süket fülekre találnak. Így most a csomagjaimat összeszedve, készülök a reptérre, hogy egy „nagy utazásra" induljak. A nyolc órás út nagyobb részét átaludtam, így annyira nem volt vészes. Miután elfoglaltuk a szállásunkat elindultunk egy kis felfedező útra. Míg én a képtárakat, múzeumokat és egyéb érdekességeket szerettem volna megnézni, addig John teljesen más felé kalandozott. És ahol végül kilyukadtunk, az a Navigli egy hangulatos, nyüzsgő negyed, ahol a csatornák mentén éttermek, kávézók, bárok, üzletek helyezkednek el. Itt található Milánó legjobb fagylaltozója is, a La Gelateria della Musica. Legalább valami nekem is kedvez, imádom az édességet. A hangulat mellett, az éttermek miatt is érdemes idelátogatni - mindenképpen sötétedés után...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap a meccs kezdete elött, már úgy éreztem rosszul leszek. Az a tömeg, a hangzavar, ami fogadott az arénában, teljesen elvette az életkedvemet. Az a rengeteg fanatikus között úgy éreztem magam, mint egy kisegér az elefánt csorda között. Talán csak egy pillanat volt, amikor egy kis élet költözött belém. Amikor a sok ezer ember egyként énekelt, az valami fenomenális érzés volt. Nem ismerem a dalt, de magával ragadott, és alig várom, hogy utána nézzek, rá keressek a YouTube-on. A kilencven perc letelte után, bulizni indultunk. A tömeg vitt magával, sodródtunk az árral.
Egy exkluzívnak tűnő klubban kötöttünk ki, ahol a hangulat már a tetőfokára hágott. John szokásához híven a bárpult felé vette az irányt, elhagyva engem. Gondolataimba mélyedve furakodtam át a tömegen, amikor beleütköztem valakibe.
Egy magas gyönyörű idegen állított talpra, olyan könnyedén, ahogyan elkapott- látszik, hogy fekete öltönye komoly izmokat rejt.
- Bocsánat kicsit elkalandoztam.
- Semmi baj. Próbálj meg kicsit lassítani, még fiatal az éjszaka. - kacsintott rám, mely átjárta az egész testem.
Ahogy elsétált mellettem, nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam meg - a ruhája tökéletesen illet az alakjához és a hátulnézet még jobb volt. Lopva átpillantottam a vállam felett, de az idegen már elment, eltünt.
- Láttad a fickót, akivel most futottam össze? Magas, jóképű, gyémánt csiszolásra alkalmas állkapoccsal.- áradoztam barátomnak, amit megtaláltam.
- Jól hangzik! Valamint nagyon homályos. - neveti el magát. - Legalább a nevét tudod?
- Nem...Ó, nos, nem számít.
- Ne aggódj, talán újra megtalálod. Ha nem, itt rengeteg nagyszerű srác van, csak válogass kedvedre.
Választ már nem vár, lelép egy szőke cicával, magamra hagyva az italommal. Elindulok, egyre mélyebbre a klubban, távol a forgalmas táncparkettől és egy csendesebb bársony kanapékkal teli területre érve foglalok helyet. Nézem az önfeledt embereket, és irigylem őket. Semmivel sem törődnek, egyszerűen csak jól érzik magukat. Nekem ez nem megy...
- Van gazdád Cicus? Brett vagyok...
- Hogy mondtad? Cicus?!
- Látom, hogy egyedül vagy, talán jól érezhetnénk egymás társaságát!
- Nem hiszem, hogy szeretném. Egyébként sem vagyok egyedül itt.
- Nekem nem kell hazudnod, egy ideje figyellek, és senki nem volt itt veled.- nyalja meg száját, amitől felfordul a gyomrom.
- Nem értem, hogy mit nem fogtál fel a szavakból! - dörren egy mély hang a hátam mögül.
Ijedten fordultam hátra. Megtalált, újra itt van ő. Az idegen nyugodt és szigorú arccal, kissé Brett felé hajolva, föléje tornyosul. Érzem, hogy Brett összezsugorodik, és távolodni kezd.
Ahogy távozik, egy futó, huncut vigyor fut át az idegen arcán - amit bizonyára remél, hogy a klub árnyékai elrejtenek.
- Jól vagy?
- Igen. Kezdett túl sok lenni a srác...
Leül mellém, és érezni vélem a kölnije enyhe, kellemes árnyalatát. Érzem, hogy a bensőm megremeg és a remény éledezik a testemben. Lassan felém fordul, hogy a szemembe nézhessen.
- Anton - nyújtja kezét felém, melyet elfogadva, szorosan és határozottan szorít meg.
- Mark. Örülök, hogy ismét belém botlottál.
- Az öröm az enyém.
Azt est hátra lévő idejét együtt töltöttük. Én elmeséltem, miért vagyok itt, ő pedig elmondta, hogy üzleti úton van. És a véletlenek itt még nem értek véget. Másnap együtt utaztunk haza...s azóta is élvezzük egymás társaságát.
