They are one minute

Szép még lehetsz...

Chintia   nyafogva dobálja hosszú barna haját, körmeivel idegesen dobol az asztalon. Száját lassan véresre harapdálja.

- Joshua, nem értem miért nem tudsz értem ennyit vállalni! Csak annyit kérek tőled, hogy kísérj el az edzőterembe! Nem halsz bele, amúgy még hasznodra is válna...
Szavai rosszul esnek, tény, hogy vékony vagyok, szinte lányos az alakom, de nem mindenki lehet tökéletes. Ő még az én szemembe is gyönyörű,  magas, formás, minden fiú álma. Na nem az enyémben, az biztos, ugyanis mi egy csónakban evezünk. S most pedig arra akar rávenni, hogy kísérgessem , hogy gyertyát tartsak neki, amíg becserkészi az edzőt.
- Tia, nem kellek én oda. Nézz magadra, egy bombázó vagy, simán az ujjaid köré csavarod azt a csávót!
- Ő nem egy csávó!  Benjamin a megtestesült görög isten! Magas, izmos, fekete hullámos haja és zöld szeme van. Egyszerűen maga a tökély....- áradozik ábrándos tekintettel,  s nekem már azon jár az eszem, hogy vajon hol találok egy vödröt...
- Jó, értem- fújok ki egy nagy adag levegőt- ő a nagy Ő....de én hol jövök a képbe?
- Hááát te ott leszel mellettem. Igaz, hogy fiú vagy, de ha lát minket együtt,  akkor látni fogja köztünk a testi különbséget. Meg, ha beszélgetünk, akkor tudsz szépeket mondani rólam, fényezhetsz meg ilyesmi...
- Tudod, hogy nagyon gonosz vagy?!
- Jaj ne vedd már a szívedre, olyan kis mimóza lelkű vagy, ezért nincs neked párod! Ha most segítesz, ígérem szerzek neked egy pasit.- kacsint rám, és már túl is lépett azon, hogy pár perce a földbe tiport.
Ovis korunk óta barátok vagyunk, mindig is kiálltunk egymásért, de ahogy kamaszodott, úgy vált egy elkényeztetett libává. Már megszoktam, hogy mellette én senki vagyok. Csak a meleg haver, akit dróton lehet rángatni. De mindig ő győz, hisz rajta kívül nincs más barátom, s ő ezt ki is használja.

- Rendben van,  te nyertél megint.
- Tudtam én!- ugrik nyakamba.- Fél óra múlva várlak terem előtt, ne késs!
- Ezt inkább magadnak mond....- de már nem hallja, mert kiviharzott a szobámból. Kelletlenül veszek magamra egy szürke melegítő nadrágot és egy fehér pólót. 
Alig érünk be a terembe, Tia már visítozik is, karjaival kapálózik.

- Benji, Benji segítened kell!- görbül szája sírásra. -Ő a legjobb barátom, Joshua,  és szegénykém nincs túl jó kondiba. Szeretném ha adnál pár tanácsot neki, hisz te vagy a legjobb itt.- tapogatja meg a fiú karját, miközben beszél. Én meg úgy érzem elsüllyedek a szégyentől.
- Szia, Benjámin  vagyok, de szólíts csak Ben-nek.
- Josh- motyogom orrom alatt, s rápillantani se merek, mert érzem, hogy az arcom vetekszik a paradicsom színével.
Chinti megállás nélkül csacsog, nekem pedig egyre kínosabb, hisz az edző vizslató szeme égeti a bőrömet.

- Nem hiszem, hogy sok formálásra van szükséged. Ahogy elnézem csodás tested van, sok lány megirigyelné a vékony derekadat!- intézi hozzám szavait, mintha barátosném itt se lenne, miközben a fejét kissé oldalra dönti, úgy legelteti szemét.
Nem mondom, hogy nem esik jól, de olyan szinten zavarba hoz, hogy válaszolni nem tudok. Bezzeg Tia...
- Jaj Benjiiii- Nyújtja el nevét, amitől már nekem futkos a hideg a hátamon- Ne mondj ilyet. Ő egy fiú, és bár a farkakra bukik, azért még se kellene így kinéznie!

Teljesen ledöbbenve, megalázva, sárba tiporva érzem magam. Nem vártam pont tőle, hogy így megszégyenít. Levegő után kapkodva próbálom visszatartani a sírást, mire Ben megszólal:

- Mit mondtál?- hangja vészjósló- farkakra bukik?
- Hát igen- Vihog és nem érzi a helyzet súlyát.
- Hogy is mondtad? Ő a legjobb barátod és te konkrétan le buziztad!
- Ééen...én nem...
- De pontosan azt mondtad. Csak, hogy tudd, maximum meleg, de nem buzi. Amit mondtál sértő ránk nézve!

Az az utolsó mondat ott visszhangzik a fülemben...az nem lehet. Fejem felemelve hitetlenül nézem az arcát, mire ő mellém lép és karját derekamra csúsztatja.

- Minimum egy bocsánat kérést megérdemel, nem gondolod Sandra.
- Chintia, a nevem Chintia!- torzul grimaszba az arca.- Nem értem a problémádat.
- Te vagy a probléma.  Ilyen embereket nem szívesen látunk itt az edzőteremben. Ha megkérhetlek...- mutat az ajtóra, majd a lány amikor felfogja a szavak értelmét mérgesen, fújtatva távozik.
Ben felém fordul, államat felemeli, majd mélyen a szemembe néz.
- Sajnálom, hogy miattam elveszítetted a barátodat.
- Nem a te hibád, ő már nem az az ember, akit én régen a barátomnak hittem.- mosolygok szomorúan, elveszve a szemében.- Köszönöm, hogy megvédtél. Hálás vagyok érte.
- Nem kérem a háládat, de...
- De?! Bármit megteszek csak kérned kell.- pirulok bele mondandómba.
- Bármit?- túr bele hajába, és a szívem őrült zakatolásba kezd.- A telefonszámodat és egy kávét kérek! Mondjuk úgy minden nap!

                          Vége