@Mamzi75 "hibája" hogy írni kezdtem. Rövid, inkább érzelmekre fókuszált történetek. Nyomokban BTS-t tartalmaz, de többnyire törekszem majd arra, hogy nem nevezem meg a szereplőket, de egy szemfüles olvasó (army) úgy is érteni fogja.
2024.04.16. #1...
Szerelem...oly csodás érzés. Mégis, mint egy vírus, egy veszélyes, alattomos betegség, mely lappang a felszín alatt, képes szépen lassan tönkretenni az ember szívét, lelkét. Kezdetben minden szép és jó, ahogy bimbódzik a lelkedben az érzés, egyre eufórikusabb. Beborít mindent a rózsaszín köd, szűrőn keresztül látod az egész életed. Úgy érzed tiéd az egész világ, mindenre képes vagy, mert ő melletted áll. Hiába hívják fel a figyelmed mások a negatívumokra, te csak hárítasz és mérges vagy, nem látod a különbséget. Olyan vagy, mint egy ló, akin szemellenző van, csak nézel előre, csak azt látod és azt hallod, amit akarsz. Hiszen te szerelmes vagy! És pontosan tudod neked mi a jó!
Majd egy idő után kezd megfakulni a sok boldog pillanat, elillan a mámor, s helyében a szürke valóság marad. Semmi más, csak a megszokás...pedig érzed, hogy nem ezt érdemled, hogy másra vágysz. Keresed a kiutat, valakit, aki megbecsül, aki szeret, aki ugyanúgy a fellegekbe repít, mint régen ő.
De a félelem megbénít, félsz a változástól, a magánytól. Mi van ha önállóan képtelen vagy megélni?! Szabadulni akarsz, menekülni mégse teszel semmit. Vársz, ki tudja mire vagy kire...
Majd hosszú idő után jön valaki, megjelenik az életedben, kitől megkapod azt a pluszt ami hiányzik. Apró érintések, pillantások, melytől szíved kiugrik a helyéről, arcod lángba borul. Reményt ad, egy kis izgalmat, bizsergést, mely többet ér mindennél. Félsz a lebukástól, de nem érdekel, nem tudsz ellene tenni, hisz miért ne?!...
Az ágy végében összekuporodva figyeled a párod, ahogy épp unottan öltözködik. Feléd sem néz, nem törődik veled, sem az érzéseiddel. Valószínűleg észre sem veszi, hogy mi játszódott le benned az elmúlt pár percben. A testi kapcsolat már nem arról szól, mint eddig. Most már csak a frusztráció levezetését, az élvezetek hajszolását jelenti, egy szükséges dolog...míg neked ez maga a kínszenvedés. Néha megejtesz egy nyögést vagy sóhajt, de igazán csak az órát lesed, hogy vajon mikor lesz már vége, és utána nem marad már más csak a bűntudat, a szégyen, a megalázottság.
Most is ez van, ismétlődik mindig minden. A telefon egyszer csak megrezdül a párna alatt, s én ijedten kapom fel a fejem. Remélem, hogy nem bukok le, hogy nem veszi észre. Alig várom, hogy végre kimenjen a szobából, és már is megnyitom az üzenetet.
„10 perc múlva a szokott helyen?❤️”
Szívem őrülten kalimpál, és már azon agyalok, hogyan is tudok megszökni. Magamra kapok egy melegítőt meg egy pólót, majd nyugalmat erőltetek magamra és a konyhába veszem az irányt. Nézem a hűtőt, a szekrényeket, majd felveszem a cipőm és épp indulnék, de visszaszólok.
- Ki megyek a boltba, kérsz valamit?
- Mi olyan fontos, ami miatt este kilenckor mész le?
- Valami édességet szeretnék, talán probléma?
- Érdekel is engem, úgyis csak hizlalni tudod magad!
Fáj, nagyon fájnak a szavai, de hatalmasat nyelek, majd sarkon fordulok és már szaladok is a boldogságom felé. Nem sok időm van, talán húsz perc, tovább nem maradhatok.
Pár utcával arrébb már ott vár az autó. Kevesen járnak ilyenkor már az utcán, mégis körbe nézek mielőtt beülök. Nem támad le, épp csak egy csókot lehel az ajkamra, a szívem mégis meg-meg áll.
- Féltem, hogy nem tudsz eljönni.
- Nem sok időm van, tudod, hogy milyen ha bedühödik.
- Miért nem hagyod el?
- Megbeszéltük már ezt, nem?
Minden alkalommal ugyanaz a forgatókönyv. Ő győzköd, én meg félek. Ő szeret és biztonságot ad, én szeretem, de gyáva vagyok. Pár lopott perc, mit együtt tölthetünk, mégis hatalmas energiát ad, a következő találkozóig.
- Hol voltál eddig? – támad le párom, s gyanúsan méricskél, mintha tudná, hogy hazudok. – Nem is vettél semmit, akkor hova mentél?
- Már megettem! – nyögöm ki, és idegesen pillantok az asztalra, ahol már több üres üveg is sorakozik.
- Hát persze, te gusztustalan, falánk disznó!
Szeretnék eltűnni, minél messzebb tőle, hisz ha részeg, akkor nem csak verbálisan, lelkileg bánt, de olykor testileg is...Szeme villanásából is tudom, hogy mi játszódik le a fejében, de egyszerűen már nem bírom elviselni egyetlen érintését sem. Sírva zárkózok be a fürdőszobába, és remegve tapasztom kezem a fülemre, próbálva kizárni a hangokat. Fenyeget, őrjöng és ordibál, de ezzel csak még inkább megerősít az elhatározásban. Lépnem kell, míg nem késő...
„Döntöttem...értem tudsz jönni?🥺”
S ő jött, se perc alatt, mintha készenlétben állt volna eleve. Megmentett és szeretett, ahogy mindig is ígérte.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
