They are one minute

Szerelmi fészek🔞

A mai este lesz a legszebb és a legjobb, legalábbis remélem...Yoongival féléve vagyunk egy pár, de ezidáig sehogy se jött össze, hogy mélyebbre merüljünk a kapcsolatunkba. Épp ezért szerveztem meg ezt a kis meglepetést, és csak reménykedek, hogy neki is tetszeni fog. Tudom, hogy ő nem egy romantikus típus, de igyekeztem, és ezt értékelni fogja.

A faház mélyen az erdő közepén van, egy csodálatos virágokkal teli tisztáson, amiből most sokat nem érzékelünk, hisz a tél végén járunk. Még régebben találtam rá, s megfogadtam, hogy egyszer lefoglalom magunknak, és ez a pillanat most jött el. A kandalló mellé még tegnap bekészítettem a sok fát, hogy még véletlenül se kelljen kimenni érte, ezzel elrontva az esetleges jó hangulatot. Ízletes vacsorát rendeltem a kedvenc étterméből, és még egy üveg pezsgőt is behűtöttem.

Délután négyre jön értem, addig még van egy kis időm, hogy kicsinosítsam magam. Kedvenc epres habfürdőmbe mártózom meg, a hozzá illő testápolóval kezelem testem. Szőke hajam megszárítom, és magamra öltöm a kikészített ruhámat. A fekete farmer pont ott feszül, ahol kell, kiemelve kerek fenekem, a fehér ing pedig csak annyira átlátszó, hogy kellemesen sejtesse, ami alatta van. Elégedetten pillantok a tükörbe, és most már idegesen várom, hogy megérkezzen szerelmem.

Szokásához híven egy percet sem késett, mégis meglepett a drága szivem. Egy rózsát szorongatott kezében és olyan eszméletlenül jól nézett ki, hogy mit sem törődve az idővel, csapódtam testéhez, mint a mágnes két ellentétes pontja, ha közelít egymáshoz. Férfias illata, felkúszik orromba, ezzel abszolút elvéve a maradék eszemet. Szája után kapok és ízlelem, de Yoongi elhúzódik tőlem.

- Jiminshi, ha ezt tovább folytatod, esküszöm, hogy itt duglak meg az ajtóban.

- Ó, igazad van. - kuncogom el magam, és a pulzusom az egekbe szökik már csak a gondolatra is, hogy hamarosan teljesen az övé leszek. - Induljunk, egy percet se vesztegessünk tovább!

Közel egy óra kocsikázás után, ráfordultunk a házhoz vezető kis ösvényre. A nap már lemenőben volt, szürkület vett mindent körül. Már messziről látni lehetett a kivilágított kis házat. Izgatottan mocorogtam az ülésen, alig vártam, hogy kiszállhassak. Amint megállt az autó, már pattantam is ki, meg se várva páromat, rontottam be a kis házba. Utam egyből a kandallóhoz vezetett, hogy megnézzem, kell e rátenni fát. A tulaj, ahogy megbeszéltük már órákkal ezelőtt begyújtott, hogy ne a hideg ház fogadjon minket. Hallom ahogy nyílik az ajtó, majd Yoongi lomha lépteit, én meg, mint aki parázsba nyúlt úgy ugrok fel és indulok meg felé.

- Na, hogy tetszik? - nézek körbe a szerintem oly hangulatos házon.

- Csodálatos, mint mindig...

- Mindig? - nézek rá értetlenül, mire rájövök, hogy őt nem a ház érdekli, hanem én.

- Éhes vagy?

- Mint mindig...de szerintem kezdjük a desszerttel. - kapja el derekam, és szorít magához.

Kezét lassan húzza végig gerincem mentén, majd fejem oldalra fordítva szusszan a nyakamba. Lassan nyálas csókokkal halad a fülemig, majd ajkai közé véve szívja be azt. Az érzésre csak nyögni tudok, lábaim remegnek, s ha nem tartana olyan erősen már régen összecsuklottam volna. Ködös szemmel nézek rá, öleléséből kislisszolva húzom magam után a kandalóhoz. Ott a párnákkal és vastag plédekkel kirakott területhez vezettem, majd gyengéden meglöktem. A kandallóban pattogó tűz hangja, a fénye és az előttem elterülő fiú látványa a szemembe égett. Szívem megtelt szerelemmel, s úgy éreztem, nincs nálam szerencsésebb a világon. Lassan, végig a szemeibe nézve, húzom le a nadrágomat és száműzőm a szoba másik végébe. Érzékien ereszkedek derekára, és ő csak hatalmasat nyel, ezzel jelezve, hogy nem rossz, amit teszek. Ő sem tétlenkedik tovább, kezeit végig vezeti bokámtól egészen izmos combjaimig, majd fenekem megmarkolva, húzza fel magát ültébe, és mar rá számra. Nem kímélve falja párnáimat, majd nyelvét végig simítja alsó ajkamon, így kérve bejutást. Nyelvünk vad táncot jár, feltérképezve a belső zugot, majd levegőhiány miatt, lihegve válunk el egymástól.

Ezt a pillanatot használom ki, hogy egy pohár pezsgőt adjak kezébe.

- Igyunk kettőnkre! - és válaszát meg se várva, húztam le egy szuszra.

Az ital végig égeti torkomat, a buborékok, csiklandozzák orromat, és percek alatt meghozzák a kívánt hatást. Arcom két oldalán rózsás folt jelenik meg, szemem csillog. Kihasználva a hirtelen jött merészségemet, egy újabb ötlet jut eszembe.

- Szeretem az epret...szeretem a tejszínhabot...de téged még jobban szeretlek Min Yoongi! - mindeközben húzom fel pólóját és döntöm újra fekvő helyzetbe.

Az említtet étkeket felső testére helyezem, majd kitágult szemeibe nézve, lassan, egyesével letisztítom testét. Nyelvemmel befurakodok köldökébe, fogaimmal karistolom mellbimbóját, és az utolsó eperszemet az ajkaimba fogva kínálom meg vele. Eszét vesztve fogadja a piros gyümölcsöt, majd fordítva helyzetünkön gyűr maga alá. Nem kíméli testem, sürgetve, kapkodva csupaszít meztelenre, és az előbb átélt érzéseket nekem is megadja. Leheletét megérzem makkomon, melytől az izgalom száguld át rajtam, s mikor meleg barlangjába leenged, kezemet hajába vezetem, hátam pedig ívbe feszül. Eszméletlenül jó technikája van, s érzem, hogy nem sok kell, hogy szájába robbanjak. Megérezve, hogy a végét járom gyorsít a tempón, és hiába próbálom megállítani, nem könyörül rajtam...nedvemet lenyelve néz szemeimbe.

- Finom vagy életem - nyalja meg száját és én úgy érzem meghaltam, s most a mennyben vagyok.

Lágyan simogatja megkínzott testemet, mint a legféltettebb kincsét, mint egy hangszert, melyből édes hangokat akar kicsikarni. És pár perc pihenő után, már elő is jönnek azok a hangok a torkomból, mely újból a kéj felé vezet. Ujjait számba vezeti és én teszem a dolgom, nyalogatom, mint a legfinomabb nyalókát. Lábaimat nyakába veszi, puha csókot hintve vádlimra, majd fenekemet meggyúrva, érinti rózsámat. A hirtelen érzésre felszisszenek, de az érzés hamar átvált élvezetbe. Egyik ujja a másik után, és szűk barlangomba már úgy jár, mint a dugattyú a motorban.

- Khérlekh Yoo, nem a kezedtől akarok elmenni, érezni akarlak! - könyörgöm neki.

- Azonnal édesem- simít az arcomra, majd be pozícionálja magát, és lassan utat tőr magának.

Egyszerre nyögünk fel az érzésre, melyet az egyesülésünk eredményez, arcán izzadság cseppek jelennek meg, zihál és látom, hogy hatalmas önuralommal kényszeríti magát, hogy ne essen nekem, úgy igazán. Megelégelve óvatosságát, lököm fel csípőmet, így teljesen elmerül bennem.

- Ne most akarj vigyázni rám. Szeress, vadulj, tépj szét, hogy holnap lábra se tudjak állni!- szólok rá, s fejét magamhoz húzva csókolom meg.

Több se kell neki, eszét vesztve olyan tempót diktál, amilyet csak bír, testünk csillog a verejtéktől, hangunktól zeng az egész ház. Mikor eltalálja prosztatámat, hangom, mint egy szoprán operaénekesé, olyan magas lesz, és arcán elterül egy ravasz mosoly. Nem kímélve sorozza folyamatosan, és úgy érzem darabjaimra hullok. Még pár lökés és magom beteríti hasamat, mire egy öblös, mély kiáltással ő is átlépi a mennyek kapuját. Pár levezető lökést követően kihúzódik belőlem és mellém feküdve karol át.

- Szeretlek Jimin! - suttogja fülembe, mire csókot nyomok az arcára.

- Én is szeretlek Yoongi, mindennél jobban.

Vége