Elrabolva

1.3

Reggel mikor felkeltem senki sem volt mellettem. Egy jó pár percbe telt mire magamhoz tértem. Eléggé fájt a fejem. Felöltöztem. Épphogy fel tudtam venni a melltartómat mikor benyitottak.

-Oh.. bocsi. -takarta el a szemét Taylor.

-Semmi baj.. -vettem fel a köntösömet.

-Csak reggelit hoztam. -tette le a tálcát a komódra.

-Hoznál egy fájdalomcsillapítót?

-Persze. -azzal kiment. Gyorsan felöltöztem. Ezután visszajött és a kezembe nyomta a gyógyszert.Megköszöntem aztán bevettem. A reggelimet is megettem aztán lementem.

-Jó reggelt. -köszöntem a többi srácnak. Hárman ültek ott. Taylor és két srác.

-Heló .-köszöntek. Én letettem a tálcát a pultra és öntöttem magamnak narancslevet. Felmentem a szobába és bekapcsoltam a tvt. Nagyon unatkozom itt. Szeretnék hazamenni. Vajon hiányzom nekik? Mármint a szüleimnek. Ahogy ezen gondolkoztam kinyílt az ajtó.

-Szia. -köszöntem Leonnak. Nem köszönt vissza csak bólintott egyet. Lerakta a telefonját a szekrényre majd kiment. Nagyon kedves.. örülök. Odamentem és megnéztem a telefonját. Hirtelen csörögni kezdett. A telefon kijelzőjén Alice állt. Kép is volt. Ugyan az a kép amit a borítékban találtam. De ő vajon ki lehet? Ekkor Leon elvette mellőlem a telefont és kinyomta.

-Kéretlen hívás? -kérdeztem.

-Ja.. -válaszolt majd lerakta a telefont és bement a fürdőbe. Nem értem mi a baja. Odaálltam a fürdőajtóhoz és bekukucskáltam. Épp a haját igazgatta mikor felém fordult.

-Mivan? -kérdezte flegmán.

-Semmi. Csak ma egy kicsit bunkó vagy.

-Na hagyjál jó? Nem azért vagy itt hogy kedves legyek veled.

-Jó. Bocs.. -ezzel otthagytam. Leültem az ágyra és elkezdtem tvt nézni. A híradó ment. Úristen! Apa beszélt. Méghozzá azt jelentette be, hogy eltűntem és keresnek. Ezek szerint aggódnak értem.

-Apa! -kiabáltam.

-Mivan!? -futott ki Leon a fürdőből.

-Keresnek..

-Király. -kikapcsolta a tvt- semmit sem érnek vele. -nézett rám majd visszament a fürdőbe. Inkább lementem a konyhába inni valamit. Valamiért ma nagyon szomjas vagyok. Senki sem volt ott. Egyedül ültem a széken mikor eszembe jutott, hogy lehet meg tudok szökni. Odamentem a bejárati ajtóhoz,de zárva volt. Nem baj. Van ablak. És a földszinten vagyok.Bementem az egyik szobába. Sehol senki. Odamentem az ablakhoz majd kinyitottam. Kimásztam rajta és a kapu felé vettem az irányt.Szabadság! Végre szabadság! Kinyitottam a kaput. Nem tudtam becsukni. Megfordultam és mögöttem Taylor állt.

-Nem-nem.. rossz cica. -megfogta a karomat és behúzott. Az emeletig ráncigált aztán átadott Leonnak. Vele mentem be a szobába.

-Mondtam, hogy ne szökj el.. -suttogta.

-De nem akarok itt lenni.

-Nem érdekel. Ha megint elszöksz akkor véged. Érted? Véged! -kiabált majd kiment az ajtón. Hallottam ahogyan bezárja. Ez hihetetlen! Majdnem sikerült innen megszöknöm.Ez van ha az ember szerencsétlen..