Elrabolva

2.8

A reggeli nehéz felébredés után lementem a konyhába. Szerencsémre reggel hatkor még senki sem volt fent. Csináltam magamnak egy tejeskávét és felmentem a szobámba. Magamra vettem a köntösömet, kiültem a teraszra és a kávémat kortyolgattam. Élveztem ezt a reggeli kissé hűvösebb, de napsütéses időt. Egyszerre csiklandozta bőrömet a nap sugara és a hideg, lágy szellő. A szomszéd teraszán is ült egy öreg néni aki békésen olvasgatta a mai újságot. Követtem példáját és kihoztam a szobámból egy magazint és azt kezdtem el nézegetni. Egy csomó teszt és cikk szólt a szerelemről. A szemem megakadt a "Vajon tényleg szeret?" cikknél. Beleolvastam.

"Tudd meg, hogy valóban szeret-e!

Felsoroltunk pár dolgot amit akkor szoktak csinálni a fiúk mikor megcsalják a barátnőjüket.

Titkolózás

Telefonját mindenhova magával viszi

Kevesebb időt tölt veled"

És blablablaa... nem volt kedvem tovább olvasni. Köszi ennyi elég volt. Letettem az asztalra a magazint és bögrémet felkapva mentem vissza a szobába. Levettem a köntösömet majd lementem a konyhába. A bögrét kiöblítettem és beraktam a mosogatóba. Épp indultam volna fel az emeletre, de amint megfordultam az apámmal találtam szembe magamat.

-Jó reggelt.. -motyogta. Én is visszamotyogtam neki és kikerülve őt, indultam meg felfelé. Vagyis indultam volna.

-Lodovica.. hé.. -szólt utánam.

-Igen? -fordultam felé.

-Eszedbe se jusson újra találkozni azzal a gyerekkel.. -sziszegte.

-Van neve is, Leon.

-Nem érdekel. Megtiltom, hogy találkozz vele! Most pedig menj fel mert szobafogságban vagy! -emelte meg a végén a hangját. Mivel nem volt kedvem kora reggel veszekedni, szót fogadtam neki és felmentem a szobámba. Benéztem a szekrényembe és kerestem magamnak ruhát. Egész jó idő van kint így felvettem egy rövid gatyát és egy trikót. A gatya világoszöld a trikóm pedig fehér. Felkötöttem a hajamat majd levágódtam az ágyra. Előkerestem a telefonomat és megnéztem az üzeneteimet. Új üzenet.

"Leon beállította a becenevedet: Hercegnő <3"

Elmosolyodtam. Én is beállítottam neki. ("Herceg <3") Egy jó darabig az Instagramot nézegettem és mindenféle képeket "beszívleltem". Aztán hallottam, hogy apa elment így lesurrantam a konyhába. Megfogtam egy tálat és öntöttem bele tejet meg müzlit.

-Jó reggelt. -jött le anya a lépcsőn.

-Jó reggelt. -mondtam tele szájjal. Anya szúrósan nézett rám. Hát igen mivel "jól nevelt" vagyok ezt nem illik csinálnom. A hűtőhöz ment és ő is csinált magának reggelit. Miután én befejeztem nagyon nézni kezdtem őt, amit észre is vett.

-Mi a baj? -kérdezte miközben felvonta a szemöldökét.

-Hát öhm.. szóval anya nem akarsz elengedni ma Leonnal? -mosolyogtam rá bájosan.

-Ne haragudj, de nem. Apád miatt. De ő eljöhet ide. De amint apád hazajön ő mászik ki az ablakon. -mondta végig szemembe nézve.

-Ezt nem értem. Ő idejöhet, de én nem mehetek? -kérdeztem értetlenül.

-Jajj. Ha elmész és apád hazajön, te pedig nem vagy itthon akkor tudja, hogy vele vagy. Mégis kivel lennél? Nincs más barátod.. -adta meg a logikus választ.

-Igaz. Köszönöm. -mosolyogtam majd adtam az arcára egy puszit. Felmentem a szobámba és megkerestem a telefonomat. Rámentem az üzenetekre és írni kezdtem a hercegemnek.