Elrabolva

2.9

+18

Tudom, hogy mit gondolsz. -ültem le az apám elé. Ő tovább lapozgatta az újságot és itta a kávéját mintha hozzá sem szóltam volna. Hiába mondtam mennyire sajnálom, őt nem érdekelte. Délután 2 óra van és apa már reggel óta felém sem néz. Haragszik mert olyan embert szeretek akit szerinte nem kellene. De hát basszuska, én döntöm el, hogy kit szeretek, nem ő!Igaz a tegnap óta Leon sem néz felém. Hagytam egy csomó üzenetet neki, fel is hívtam, de semmi. Mintha összebeszéltek volna apával.Hosszadalmas könyörgés, kérlelés és bocsánatkérés után feladtam és a szobámba mentem. Leültem az ágyamra és elővettem a telefonomat. 1 olvasatlan üzenet.

Herceg <3: Bocsi kicsim, de nem értem rá. Majd később átugrok, addig vigyázz magadra.

Na király... mégis miért nem ér rá?Milyen dolga van? És csak úgy átugrik? Apa tuti kinyírná. Nem tudom elmondani milyen gondolatok cikáznak át a fejemen. Aggódok azért mert nem ért rá. Egész nap még csak rá se hederített az üzeneteimre. Ennyire le lett volna foglalva valamivel? Vagy inkább... valakivel? Nem, nem.. nem Lodovica. Nem csal meg, csak te vagy túl idióta és aggódó.

Hirtelen kinyílt az ajtó, amin apa lépett be.

-Haragszom rád. -kezdett bele- Tudod, hogy megtiltottam, hogy találkozz vele. Nem hozzád való. És amit pedig tegnap láttam.. Nem is értem anyád, hogy engedhette meg, hogy ez a fiú itt legyen. Többet nem jöhet ide! Értetted? Vagy pedig örökre elfelejthetsz minket! -csapta be az ajtót. Hát oké.. meg sem várja, hogy válaszoljak. Hmm.. tipikus apa. Beindítottam egy zenét és elkezdtem énekelni a szöveget. Kell egy kis lazítás. Rosszulesik, hogy apa nem bízik bennem. Beszélnem kell vele. Leállítottam a zenét és lementem.

-Apa..beszélhetünk? -kérdeztem tőle félve.

-Mondd.. -motyogta.

-Tudom, hogy nem szereted Leont, de én igen. És én vele akarok lenni. Miért nem tudod elfogadni? -a végére talán már kicsit feljebb emeltem a hangomat.

-Lodovica, én bízom benned és tudom,hogy szereted, de Leonba nem bízok. Érzem, hogy átver, hogy kihasznál. Ez a fiú rossz hatással van rád. Ráadásul az apja egy ősellenségem. -nézett a szemembe.

-Szóval innen fúj a szél. Azért nem akarod, hogy Leonnal legyek mert az apja a te ősellenséged! Gratu!-tapsoltam meg majd az emeletre rohantam. Kezembe vettem a telefonomat.

Hercegnő <3: Nagyon hiányzol.Mikor látlak?

Remélem hamar visszaír. Már nagyon hiányzik. Pedig tegnap láttam őt.

-Lodovica, nekünk apáddal el kell mennünk. -jött be a szobámba anya.

-Okés.

-Kérlek viselkedj. Leon nem jöhet át és te sem mehetsz sehova. -emelte fel a mutatóujját.

-Értettem. -emeltem fel a kezeimet védekezésképpen.

-Remek. Majd este jövünk. -mondta majd kilépett az ajtómon. Miután elmentek lementem a konyhába és csináltam magamnak egy sajtosszendvicset. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tvt. Először csak szörföztem a csatornákon majd megálltam az egyiknél ahol valami lakberendezős műsor ment.Szeretek ilyeneket nézni. A sok szép házat, bútorokat és színeket. Néha elgondolkodom azon, hogy nekem milyen lenne a házam vagy, hogy melyik bútort venném meg, vagy milyen színre fessem a falakat. Hirtelen csengettek. Felálltam a kanapéból és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és az én zöldszemű hercegemmel találtam szemben magam.