Elrabolva

1.4

Unalmamban nem tudtam először, hogy mit csináljak. Járkáltam fel-alá a szobában, tv-ztem, párszor elkezdtem rázni magam valami zenére ami épp a tvből szólt. Már 11 óra volt. Még most sem hiszem el, hogy nem tudtam megszökni. A fenébe! Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Unalmamban elkezdtem kotorászni a fiókokban. Találtam egy fiókot tele levelekkel. Egy csomó számla meg ilyenek. Miközben a leveleket fürkésztem megállt a szemem egy nem odaillő levéllel. A boríték enyhén rózsaszín volt. Kivettem. A feladó neve Alice Warren. Ez az a lány! De ő ki lehet? Ki ez a titokzatos lány? A gondolkodásom közben meg néztem mi van a borítékban. Egy levél. Gondolom ez a lány írta. Gyöngybetűkkel. Meg kell hagyni gyönyörűen írta ezt a levelet. Épp olvasni akartam, de ebben meggátolt az ajtónyitódás. Visszadobtam a levelet a fiókban reménykedve, hogy nem látott semmit az illető aki belépett.

-Szerencséd, hogy nem Leon jött be.-szólt egy ismerős hang. Megfordultam. Tayler kék szemei hamar belefúrták magukat a tekintetembe. Elvesztem azokban a gyönyörű kékségekben. Nem tudtam megszólalni. Közelebb lépett hozzám és megfogta a karomat.

-Jól vagy? -fürkészte aggódóan az arcomat.

-Jól. Csak unatkozom.

-Hát tudod, lenne pár ötletem mit csináljunk. Ma nekem kell rád vigyáznom. Gondoltam örülnél valami csajos dolognak.

-Húh, ki fested a körmömet?

-Nem én. Majd Alice. -kacsintott.Megállt bennem az ütő. Alice! Az a titokzatos lány! De vajon ő ki lehet? Én ezt nem is nagyon értem.

-Biztos jól vagy? -fúrta tekintetét az enyémbe.

-Persze. -válaszoltam magabiztosan.Elengedte a kezemet és intett, hogy kövessem. Lementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Megcsörrent a telefonja így arrébb ment. Nem nagyon hallottam mit beszélnek. Pár perc múlva ismét mellettem ült.

-Alice nem ér rá. -közölte faarccal.

-Akkor te fested ki a körmömet?-vigyorogtam.

-Persze. Ha szeretnéd. De utánavetkőzöl. -hajolt közelebb

-Még mit nem.

-Amúgy, milyen itt lenni?

-Nem is tudom. Ijesztő.

-Ijesztő? -röhögött- Mégis miért?Senki sem bánt. Nem?
Nem bánt senki, de én félek tőletek.

-Tőlem ne félj cica. -puszilta meg a homlokomat. Meglepően néztem rá ő erre csak megmutatta díjnyertesmosolyát. Egész délután filmeket néztünk. Akciófilmet majd este horrort. Épp néztük az ijesztő filmet mikor hirtelen nyílt a bejárati ajtó. Megugrottam és sikoltottam egyet. Kicsit sem nézett hülyének Taylor és az éppen akkor hazatérő Leon. Igazából Taylor röhögni kezdett. Én is röhögtem vele majd ránéztem Leonra, aki ekkorra már a konyhában volt. Ő nem túl beszédes. Sőt szerintem nem is kedvel. Fél óra múlva leült mellénk.

-Lodovica menned kéne aludni.. -nézett rám.

-Csak Lodo. És ezt még megnézem.

-Másképp fogalmazok. Húzzál fel a szobába aludni! -emelte feljebb a hangját. Ideges volt. Jobb ha szót fogadok.  Jó éjszakát kívántam Taylornek és felmentem. Gyorsan lezuhanyoztam majd az ágyba feküdtem. Nem sokkal később elnyomott az álom.