Elrabolva

2.7

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajamat cirógatja. Illetve tépi. Megfordultam és az én barna hercegemmel találtam szembe magamat.

-Jó reggelt. -mosolygott.

-Neked is. Miért téped a hajamat? -tértem egyből a lényegre.

-Véletlen volt na. Amúgy jól aludtál? -kérdezte miközben kezét az arcomra tette és simogatott.

-Jól. Te?

-Én is. Öltözzünk fel. -ült fel majd a kezembe adta a ruhámat. Egyetértően bólintottam majd kikászálódtam az ágyból és a fürdőszobába mentem. A fürdőszobáig éreztem magamon a tekintetét. Felöltöztem és megfésülködtem majd kimentem a szobába.

-Gyere. -nyújtotta felém a kezét. Megfogtam és a szemeibe néztem. Biztatóan rám mosolygott majd elindult velem lefelé. A recepciónál visszaadtuk a kulcsot majd kimentünk a szállodából. Az autójához sétáltunk és beültünk.

-Nem vagy éhes? -kérdezte miközben beindította a motort és elindultunk.

-De. -feleltem.

-Akkor megyünk és eszünk valamit. -nézett rám.

-Okés. -mosolyogtam rá. Visszamosolygott és az út felé fordult. Bekapcsoltam a rádiót és elkezdtem énekelni a How deep is your love-ot. A végén szinte már üvöltöttem, de csak is ezt a mondatot. Kicsit se nézhetett hülyének. Hirtelen lehalkította a zenét és felém fordult.

-Most már elég lesz. Megjöttünk. -tette a kezét a combomra. Amint kimondta ezt a mondatot szinte kiröpültem az autóból és befutottam az étterembe. Leültem egy asztalhoz és vártam. Vártam, hogy végre ehessek.

-Szia! Mit kérsz? -kérdezte a pincérnő kedvesen.

-Öhm.. van gofri? -kérdeztem.

-Persze. Hányat kérsz?

-Négyet.

-Kérsz hozzá esetleg valami pudingot? -fürkészte az arcomat.

-Igen vanilliásat.

-Remélem nem csak magadnak kérted azt a négy gofrit. -ült le velem szembe Leon.

-Pedig de.. -néztem rá. Ő ránézett a pincérnőre.

-Én is kérek négyet. Csoki pudinggal. -mosolygott feltűnően a csajra. Blehh..

-Rendben. Innivalót? -kérdezte a csaj Leontól.

-Egy teát a hölgynek nekem meg valami.. vizet.

-Rendben. -mosolygott a nő majd elsétált. Leon még mindig nézte. Egészen addig amíg el nem tűnt. Mivel nem bírtam nem szóvá tenni egy kis idő múlva megtettem.

-Feltűnő.. -búgtam.

-Mi? -kérdezte úgy mintha nem tudná mi.

-Az hogy,....te is gofrit kértél... -hazudtam. Nem akarom, hogy tudja, hogy féltékeny vagyok. Már válaszolni akart, de kihozták a kért reggelit.

-Jó étvágyat! -tette elénk a kaját majd elsétált. Elkezdtünk enni. Ez a gofri isteni finom, de tényleg. Szótlanul ettünk majd miután befejeztük kifizettük (pontosabban ő) és visszaültünk a kocsiba.

-Hazaviszlek. -közölte.

-Mi?! -néztem rá.

-Muszáj haza menned. De ígérem majd írok és holnap találkozunk. -nyugtatott.

-Nem Leon. Anyáék nem fognak elengedni! -fakadtam ki magamból.

-Majd megszöksz. -tette az egyik kezét az enyémre.