Elrabolva

2.3

Még mindig nem fogtam fel. A hasam görcsölni kezdett, a lábaim remegni, a könnyeim pedig folyni. Egy lágy érintést éreztem a kezemen és egy csomó tekintetet éreztem magamon. Ezzel az emberrel nem akartam még egyszer találkozni. Mr. Delown nem más mint... mint Leon apja. Aki elraboltatott.

-Lodovica.. minden rendben? -kérdezte apám miközben erősen szorított. Bólogattam mert megszólalni még mindig nem tudtam. Apám még mindig aggódóan figyelt engem, de aztán bementünk a házba. Leültünk az asztalhoz és a szüleim meg Mr. Delown elkezdtek valamiről beszélgetni. De nem igazán figyeltem oda. Próbáltam feldolgozni az eseményeket. Ez a pasi megint itt. És akkor... talán ŐT is láthatom? Erre elmosolyogtam.

-Min mosolyogsz, kedves? -kérdezte nagy vigyorral az arcán Mr. Delown.

-Én.. semmin.. -motyogtam magam elé. Értetlenül néztek rám. Hirtelen lépteket hallottam a lépcső felől. Mindenki felfigyelt rá. Odakaptam a tekintetem. Egy fekete cipő, egy fekete farmer, egy fehér póló, gyönyörű zöld szemek, barna haj... NEM! ISTENEM EZ Ő! Itt van! Újra láthatom őt.

-Késtél fiam, már megint.. -panaszkodott az apja.

-Bocs.. dolgom volt.. -közeledett az asztalhoz. Isteni hallani megint a hangját. Megint hallani és látni. De..nem is vett észre? Ez nem lehet igaz.. Meg akarom ölelni őt. Most azonnal! Egyre közelebb ért az asztalhoz. Rám nézett és egy pillanatra megtorpant. Elmosolyodott. Ahogy én is. Nem tudok magamon uralkodni. Felálltam az asztaltól és odafutottam hozzá. A nyakába ugrottam. Vagyis megöleltem. Éreztem ahogyan ő is átkarolja a derekamat. Annyira jó volt újra érezni az illatát, az érintését, hallani, ahogyan lélegzik és érezni őt. Az egész lényét. Szeretem őt.. és hiányzott.

-Hiányoztál.. -suttogtam a mellkasába.

-Te is.. -suttogta a hajamba. Most nem törődtem senkivel sem. Csakis vele. A pillanatnak éltem. Felbecsülhetetlen érzés volt megint vele lenni. Hirtelen eltávolodott majd megfogta a kezemet és az asztal felé vettük az irányt. A szüleink csak értetlenül néztek ránk. Apa mérges.. anya feszült.. Mr. Delown pedig.. nem is tudom. Leültünk az asztalhoz.

-Ez mi volt? -kérdezte az apám.

-Ismerjük egymást. -vágta rá Leon.

-Ennyire? -hökkent meg anyám.

-Ennyire.. -válaszoltam. A szüleim megvetően pillantottak rám.

-Hát öhm.. akkor együnk. -szólt közbe Mr. Delown. Nem sokára kihozták az ennivalót és enni kezdtünk. Kínos volt a csend. Néha-néha Leonnal elmosolyogtuk magunkat. Apáéknak nem tetszett a helyzet. Miután ettünk a szüleim és Mr. Delown félrevonultak a dolgozószobába. Ketten maradtunk Leonnal a nappaliban.

-Egész végig itt laktál? -törtem meg a csendet- Mármint.. 2 éve nem láttuk egymást pedig ugyanabban a városban éltünk..

-Nem. Csak tegnap este értünk ide. Eddig nem itt laktunk. -csúszott közelebb a kanapén.

-Értem. Annyira hiányoztál. -néztem bele zöld íriszeibe.

-Te is nekem. -hajolt közelebb. Átkaroltam a nyakánál és közelebb húztam. Megcsókolt. Végre megint.. ahhww.. Nyelvével bejutást kért a számba amit megadtam. Vadul csókolóztunk a kanapén közben ahol csak tudott simogatott. Mindenhol. Imádtam. Belemarkolt a fenekembe mire belenyögtem a csókunkba.

-Olyan rég vártam már erre.. -suttogta a számba.

-Én is.. -zúgtam vissza.

-Szeretlek.. -csókolt meg újra. Hirtelen kijöttek a szüleink. Gyorsan szétrebbentünk, de már bukott helyzet volt.

-Mégis mi a francot művelsz itt a lányommal?! -üvöltötte apa mire közeledett felénk-Hozzá ne merj érni!

-Nyugodj meg szívem.. -nyugtatta anya, de hiába.

-Nem nyugszok le! Ez itt taperolja a lányomat!

-Öhm.. szerintem nem kéne beleszólnunk ebbe.. -szólalt meg Mr. Delown. Apa nagyon mérgesen nézett rá ezért jobbnak látta befogni a száját.

-Apa.. -néztem rá mire rám nézett- Leon akkor nyúl hozzám amikor akar. Érted? -néztem a szemébe. Egy kicsit sem tört meg.

-Én szeretem a lányát.. -szólalt meg mögöttem Leon.

-Kussolj! Lodovica hazamegyünk! -lökte le magáról anya kezét, aki időközben apa vállára tette nyugtatásképp.

-Nem! Nem akarok úgy élni ahogyan ti akarjátok! Én Leonnal akarok lenni! Igen ő rabolt el! És? De ő legalább igazán szeret! Nem úgy mint ti! -ordítottam majd kifutottam a házból.

Remélem tetszett ez a rész is. Bocsi, hogy rövid, de szerintem jobb a rövid rész mint a nagyon hosszú. Ha tetszett vote-oljatok. Köszi! <3

Apropó! Új blogot kezdek el írni mert ennek hamarosan vége! Megtaláljátok az újat Money Hungry Bitch néven! A prológus már kint van! Jó szórakozást! :)