Summer Camp ⇝ MAGCON

➸t h r e e

Mia

Hátrafordultunk és meredten néztünk a nőre, aki látszólag örült, hogy ennyire megijedtünk. Mi kevésbé.

− Maguk Kit Harington és Alysa Blake?- kérdezte.

− Fordítva – szóltam közbe, de a táborvezető egy gyilkos pillantással elhallgattatott.

− Gondoltam. Akkor. Hímnemű megy a 2-es faházba a Grizzykhez, te nőnemű a 3-as faházba a mormotákhoz – osztott be minket.

Grizzy? Mormota? Mégis mi a franc ez? Állatkert?

A bátyámmal egymásra mosolyogtunk, majd elváltunk, mert úgy tűnt a táborvezető, (akit egyébként Gladicenek hívnak) depressziós hangulata miatt nem díjazta a mi boldogságunkat.

Idegesen ballagtam a faházunkhoz.

Nyugi, Aly. Ez csak egy tábor.

Sóhajtottam mielőtt bementem, szerencsére senkit se találtam odabent, ezért ledobtam a táskám az előttem lévő ágyra és ledőltem.

− Hű. Szép beköltözés – mosolygott rám egy barna hajú lány.

− Öhm, bocsi – álltam fel szégyenkedve.

− Nyugi. Nem Melani vagyok, ő kinyírna – nevetett fel.

– Jó tudni, hogy itt gyilkosok is vannak...  – gyorsan elhesegettem a hülye gondolatokat és a lányra mosolyogtam.

− Louis vagyok, de szólíts Lunak – mutatkozott be lelkesen.

− Alysa Blake – mutatkoztam be én is.

− De szép név! – csodálkozott, én meg csak legyintettem.

Lu elmondta a szabályokat, amit egy tanuló diákfelügyelőnek tudnia kell, és körbevezetett. Miközben sétáltunk említette, hogy lesz tábortűz minden este.

Talán mégse lesz ez annyira rossz.

18:25

Sietősen előszedtem a holnapi ruhámat, amikor hányingerem lett, ma már másodjára. Berohantam a fürdőbe. Legörnyedtem a földre, és legszívesebben itt maradtam volna.

Hirtelen Lu nyitott be. Amint meglátta, hogy sápadt vagyok, leguggolt mellém és mintha olvasna a gondolataimban, ennyit mondott:

− Ez nem az iskola, Alysa.

Bólintottam, segített felállni és egy sóhaj kiséretében kiléptünk a faházból.

Rögtön megláttam az unokatesóimat (??) Ravit és Janet, majd tekintetemmel Kitet kerestem. Fél perc múlva megláttam két srác társaságában.

− Odamegyünk? – kérdezte Lu.

Mozdulatlanná váltam a Kit mellett álló barna hajú fiút látva.

− Oo – nyögtem ki, mire a barátnőm rám nézett.

− Ott a bátyád – mutatott rá óvatosan.

− Nem. Nem az... – fújtam ki a levegőt.

− Oh. Oooooh – vigyorodott el, én próbáltam kimagyarázni magam, de egy lány elénk szökkent.

− Alysa, ugye? – nézett rám lesajnálóan.

Ó, szuper.

− Ööö... És te? – dadogtam.

− Melani – mondta. Én Lu-ra néztem, aki ijedten nézett vissza rám. Bakker.

− Te vagy az a gazdag szajha, ugye? Ott meg a kretén bátyád – forgatta meg a szemét.

Kikerekedett szemmel KitKatra néztem, aki a mellette álló fiúkkal együtt megállt Melanival szemben. A két ismeretlen bemutatkozott. (A kék szeműt Nashnek, a másikat Sandernek hívták). Melanie az utóbbi láttán sokkot kapott. Majd ráugrott. Automatikusan hátraléptem, Kit pedig próbálta lerángatni a lányt Sanderről. Sikertelenül.

− Én..én inkább.. leülök... – dadogtam kínosan és faképnél hagytam őket. A helyes srác (aki miatt lefehéredtem..) utánam jött, és leült mellém.

− Melani beléd van zúgva – törtem meg a csendet.

− Zavar, nagyon. Megszállottan lóg rajtam és annyira kiborító! – ecsetelte a helyzetét.

− Hát... No comment. – nevettem feszengve.

− Mi a baj? – kérdezte.

− Jól vagyok... csak. Ez az egész nekem új – sóhajtottam.

– Persze, hogy első nap még minden furcsa és szokatlan, de hidd el jobb lesz! Sokkal jobb.

Én pedig hittem neki.