Summer Camp ⇝ MAGCON

➸ t w e n t y - f o u r

Mia

Miután a dolgok rendeződnek,és visszaáll minden az eredeti kerékvágásba, mindig van/lesz valami ami tönkreteszi ezt.
Akkor kezdem az elején.

Az egész Twitter tele volt velem és Mattel.
Kivételesen örültem neki, meg úgy mindennek, még az sem zavart, hogy Melani belelökött a sárba, de mint mondtam,mindig van ami tönkreteszi az idilli pillanatot.

– Hé, ez neked jött – dobott hozzám Kit egy boritékot.

– Ennyire hiányol Gracie és Pete? – utaltam a nevelőszüleinkre, akik az elmúlt 2 hónapban több, mint száz levelet küldtek.

– Ez Chelsea-től jött – sóhajtotta, s idegesen dobolt a lábával.

Kibontottam a levelet,amin ez állt:

,,Kedves,Alysa!
Mint írtuk neked, hogyha otthon leszel, gyere el az UCGT-be, azaz hozzánk.
Azonban láttuk a videódat, amin tornázol a táborban.
Hogy is mondjam..lenyűgözött.Esetleg Californiába tudnál jönni?Fontos lenne.
Ez nem várhat.

xxx Chelsea, az UCGT vezetője.

Oké,egyszerre két dolog is történt.

Felugrottam örömömben, amolyan ,,Ilyen  nincs!" arcot vágtam, s ugrálni kezdtem.Majd ráébredtem, hogy most nem mehetek...Annyi minden történt, VELE is alakulni kezd valami, nem hagyhatom itt..., de mégis az álmomról van szó.Itt a probléma. Mindketten az álmaim.

– Elmész oda? – kérdezte a bátyám szomorúan.

– Igen – nyögtem ki.

– Ha elmész, nagyon sok minden megváltozik – állt fel.

– Például? – fontam össze a karom.

– Például elveszíted Espinosát? – tárta szét a karját.

– Kit, az álmomról van szó! – motyogtam csalódottan.

– A másik álmod meg kint beszélget – mutatott az ajtó felé, majd kikukkantott rajta,hirtelen elkeredekett a szeme, s szitkozódva visszafordult.

– Visszavonom, hívd fel Petet – sürgetett.
Odasiettem mellé, s megláttam Madisont. Szuper. Már hiányzott a lány.

Felkaptam a telefont, és tárcsáztam Petet.

– Apu! – vette fel.

– Szia, kincsem! Minden rendben? – kérdezte ijedten.

– Értem tudsz jönni a táborba? Az UCGT csarnokába kell mennem.MOST. – kiáltottam.

– Indulok.Egy óra, és ott vagyok – tette le.

– Pakolj össze a hátiszákodba és a bőröndbe addig – ajánlotta fel Kit, aki az ajtó elé állva elzárta az utat.

– Kimehetnék? – ráncoltam össze a homlokom.

Megrázta a fejét, nekem meg nem volt más ötletem, fogtam a táskám, majd nekiugrottam a bátyámnak, ami következtében nemcsak kijutottunk, hanem ki is szakítottuk az ajtót.

– Mindig is tudtam,hogy nem kéne testvéreket ideengednünk – állt meg mellettünk Gladice.

Leporoltam magam, és felsegítettem Kitet.

– Elnézést – morogtuk egyszerre.

-Gladice beszélhetnénk?-kérdeztem a táborvezetőt.

– Hogyne – bólinott, s arrébb vonultunk.

Kit odasétált a többiekhez.

Tisztán hallottam a következő ,,bájcsevejt":

– Miért van nála táska? – kérdezte Lu  felém meredve.

– Mert elmegy – motyogta a bátyám

Erre mindenki letette a telefonját.

– Meddig lesz távol? – csuklott el a barátnőm hangja.

-Nem jön vissza. Ott marad -válaszolt KitKat.

Nash, Carter és Cam egyszerre indultak meg felénk, Lu a sírógörcs-el küszködött, Matt lefagyva állt, Madison pedig vigyorgott. Kiszámítható egy lány.

– Azért az utolsó nap visszajössz? – kérdezte Gladice szomorúan.

– Persze, ha tudok... – temettem a tenyerembe az arcom.

– Lu New Yorkba él, a Magconosok turnéznak mindenfele...csak Josh lesz az akivel mindig tudsz majd találkozni. De ez az álmod.Megértelek.Hiányozni fogsz – ölelt át az eddig rideg természetű táborvezető.

Cameron.

– Reynolds,Grierek – szóltam oda halkan a három csalódott srácnak.

Felémnéztek.

– Bújjunk be a csomagtartóba – ajánlottam fel, s a közeledő autóra mutattam.

Alysa nevelőapja kiszállt, és megindult felénk, ebben a pillanatban észrevettem, hogy nyitva a kocsi.

Intettem a fejemmel, és észrevétlenül odaballagtunk,majd kinyitottuk a csomagtartót.

– Ez zsúfolt – meredt Hayes a kicsi helyre, ahová el akartunk bújni.

– C'est la vie (fordítás: Ilyen az életet) – veregettem meg a vállát.

Alysa

Lu megölelt, majd az autónk felé meredt.
Még mindig könnyezett.
Én meg összetörtem lelkileg.

– Megnézhetem az autótokat?Odaviszem a táskád,meg a bőröndöt – mutattott a nehéz csomagra, amit apa pakolt össze az előbb.

Bólintottam.

El szerettem volna köszönni tőle, meg Joshtól aki vele együtt elment, de nem jöttek vissza.
Akkor ez a terv kudarcba fulladt.

Matt még mindig lefagyva állt.

Magamban imádkoztam, hogy ne támadjon le.

– Figyelj... – kezdtem bele, mire ő feleszmélt, és  elkezdett közeledni felém.

Megfogta a kezem, s megsimogatta az arcom, amitől kirázott a hideg.
Vészesen közeledett az arca az enyémhez.
Lehunytam a szemem. Majd hirtelen éreztem, hogy a szánk összér.Megcsókolt.

Eltolt magától, s ennyit mondott:

– Hiányozni fogsz – puszilta meg az arcom.

Értetlen arckifejezéssel meredtem a földre. Oké, még mindig nem eszméltem fel abból,hogy megcsókolt, de azt hittem,hogy mond majd valamit.

Könnyezve beültem az autóba.

Hát ennyi.

Bye, Summer Camp.