Summer Camp ⇝ MAGCON

➹2.18;megtört jég

Blair

Az elmúlt egy hétben belehaltam az unalomba, meg a rahedli tanulnivalóba és mégha ki is jelentettem, hogy már nem vagyok egyedül, ezen a héten magamra maradtam, egészen péntekig, amikor Rosalie feltépte (szó szerint) az ajtómat, amit bezártam kulccsal.

– Oké. Ma eljössz velem fodrászhoz és vásárolni – jelentette ki büszkén, s megcsavarta az egyik tincsét.

– Álmodban – dőltem le az ágyra.

– Figyelj. Új projekt indult. Nika kizárva, nagyon megváltozott, és beállt Jessicáékhoz! Te szépen átfested a hajadat valami szebb színre, aztán menő, márkás ruhákat és cipőket veszünk – magyarázta boldogan Rose.

– Nekem nincs ennyi pénzem – ráztam meg a fejem óvatósan.

– Nekem viszont van – vigyorgott elégedetten, s felráncigált az ágyról.

Így kezdődött a nap.
Rosalie sofőre(!!) vitt el minket a plázába, ahol össze-vissza bolyongtunk.

– Amúgy milyen projektről van szó? – kérdeztem akaratlanul.

– Ma lezárult egy korszak, mégpedig Blair depresszió korszaka, és a Matt utáni sóvárgás. Kisanyám, ma úgy átalakítunk, hogy olyan nő lesz belőled...Meg fogsz változni, drágám. Nemcsak külsőleg, belsőleg is – kacsintott.

Ennek köszönhetően egész napot a plázában töltöttük, vettünk irtó sok ruhát, és egy cipőt plusz a hajam már sima barna, hanem vörös csíkokkal van díszítve. Rosalie megállás nélkül csevegett, és úgy érzem tényleg megváltoztatott. Mindent.

Hétfő

Rose nálunk aludt, ezért együtt indultunk suliba, egymásba karolva. Cameronék teljesen megdöbbentek a kinézetemen.

– Veled mi van Blair? – csodálkozott Cam.

– Rose-al vásároltunk! Bejöttök? – kérdeztem.

Dallas pislogás nélkül bámult, aztán...felnevetett.

– Wow – mosolyodott el, én pedig szintén ezt tettem.

– Akkor majd talizunk. Sziasztok! – intettem, és boldogan indultunk el.

Útközben elfogott egy rossz érzés, hogy netalán Carl, Lydia, Luciana( lacrosse edzésen barátkoztam össze a két lánnyal, kiderült, hogy sok a közös tulajdonságunk)megutáljanak a változásom miatt.

A sulihoz érve mindenki döbbenten meredt rám, meglepetésemre Lydiáék örültek a változáson, és egymás szavába vágva sztorizgattak, mire hirtelen egy éles hang csapta meg a fülünket.

– Ezt te sem gondolod komolyan, lúzerke – kacagott Jessica. –Te, mint erős, feminista nő? Jó vicc.

– Mintha te az lennél – oltotta le Luciana.

Cameron és Cortez mellénk léptek, s amolyan ,, Menj innen, ribi " stílusban néztek Jessicára, aki végül megszólalt.

– Mindig is az a nyomi lány leszel, Blair. Talán változtál, de miután megint történik valami, újra összeomolsz és világfájdalommal az arcodon fogsz ténferegni a folyosón. Ezt jegyezd meg – mosolygott.

– Sajnálom, Jessica, hogy neked sose lesznek barátaid, akiket igazán érdekelsz, és törődnek veled. Ezt te sose fogod megkapni, s talán meg is érdemled. Egy ilyen hazudozó, kétszinű lánynak sosem lesz meg ez. Igazából, marhára nem sajnállak. Megérdemled. Szemét módon viselkedsz az emberekkel, akik nem tettek semmit ellened. És ezzel a hozzáállással nem mész majd sokra. Örökre egyedül leszel – szóltam utána, mire ő megfordult, s olyan döbbent arckifejezéssel nézett rám, hogy én magam is megijedtem. Bármi szó nélkül sarkon fordult, és elment.

Az utolsó óra után a pályára igyekeztem, ahol a focimeccs folyt, de Jessica megállított.

– Figyelj, jó megmondtad a tutit, de ne hidd azt, hogy most menő vagy, mindegy. Belefáradtam az utálatba. De egy valamit jó ha tudsz. Sok a közös bennünk, mert legbelül te is tudod, hogy veled sem törődik senki. De ha beállnál a csapatomba, lehetnél menő. Lehetnél boldog. Mert mi tényleg törődnénk veled – tárta szét a karját, nekem meg könny szökött a szemembe.

– Blair... – kezdett magyarázkodni, de szó nélkül otthagytam, s kirohantam.

A park felé vettem az irányt.

Sziasztok😏❤️
Tetszett ez a rész?:--)
Ti kit shippeltek együtt?^^