Summer Camp ⇝ MAGCON

➹2;24: Alysa part 1.

Alysa

Százszor próbáltam Cortezzel beszélni, de sosem tudtam mit mondjak. Kérjek bocsánatot? Azért szakítottunk, mert az én hibám volt Mike Wheeler eltűnése. Bár erősen kétlem, hogy ez lenne a valódi oka. Blair azt mondta, hogy az exem szerint nem működött köztünk, nem volt meg az a kémia amire vágyott. A többiek ezt máshogy vélnék...

Mindig próbáltam helyrehozni a kapcsolatunkat, és én akartam lenni a vigasz számára, miután Rose megcsalta, de ő senkihez se beszélt. Kivéve Blairhez. Azzal a lánnyal az egész gang jóban van, holott bevallom, mindkettőnknek vannak hibái, amik nem feltétlenül különböznek egymástól.

Nincs bajom Dallas húgával, sőt mostanában egyre jobban összhangban vagyunk, legalábbis én ezt érzem. A szilveszteri buli után sokat beszéltünk, de tegnap óta semmi. Hívtam többször is, de nem vette fel, Cameron mesélte, hogy tegnap nem jött haza, de később írta neki, hogy a barátnőjénél alszik. Melyiknél? Rosalie napok óta nincs suliba, és ha jól tudom, nem igazán tartja a kapcsolatot senkivel. Nikával nincsenek jóban, Lydia pedig elutazott nyár végéig, Carl-al pedig már egyáltalán nem barátok.

Június 12, 7:40

A suli bejáratánál vártam Cameronékra. A nyári banda szinte teljesen feloszlott, az eredeti csapatból már csak Matt és Nash maradt.

− Szia – érkeztek meg a fiúk. A társaságból hiányzott az utolsó tag...Espinosa.

− Sziasztok! Hol van Matt? – kérdeztem, mire vállat vontak. Gondolom nem ez volt életük legjobb estéje.

Nash éppen mondott volna valamit, de megjelentek Jessicáék.

− Hé! Figyeljetek már... az úgy mikor történt? – kérdezte nevetve, és mögénk mutatott.

Blair és Matt indult felénk kézen fogva. Az előbbi a földet bámulta, míg az utóbbi mosolyogva nézett ránk. Szóval ez történt tegnap. Érdekes. Valójában fogalmam sincs mit gondoljak. Már túl vagyok Matten, de erre őszintén nem számítottam. Én már ott lemaradtam, amikor még Dylan tetszett neki. Azóta ott volt Adam, Carl, Nash... és az exe. Az, hogy mi történt az előbbi hárommal arról dunsztom sincs.

− Sziasztok! – köszöntek, mire mindenki biccentett. Cameron oldalra sandítva mérte őket végig, Nash lehajtott fejjel állt, a többiek meg összeségében örültek nekik.

− Én bementem, le kell adnom a házi dolgozatom – intett Grier és ott hagyott minket, de én követtem.

− Sosem mondtad, hogy tetszik Blair – tártam szét a karom hülledezve.

− Soha nem fedtem fel magam, senki sem tud/tudott az érzéseimről, de ez nekem már sok. Végig éltem a Dylan-es korszakát, a furcsa vonzódását Adam iránt, a Carl-os ügyeit, de ezt már nem bírom elviselni – ült le a pad mögé, és kinézett az ablakon a csapat irányába.

Őszintén megsajnáltam. Nash ennél százszor jobbat érdemel, és irtó szar látni, hogy mennyire össze van törve. Nem tudom mióta szereti Blairt, de elég régóta, ha már általánosban is voltak érzései iránta.

Hogy nem vehettem észre, hogy egy mosolygós, nevetős vidámsággal teli srác belül darabokban van?

Hey!!!!

Huh, ez a rész rövid lett, de örülök, hogy tudtam hozni 😊

Szép estét!