Summer Camp ⇝ MAGCON

➹2.17; Egy rossz nap

Blair

Reggel, ahogy felkeltem, első dolgom a nutella beszerzése volt. Halkan lebotorkáltam a konyhába, majd füllhallgatóval, telefonnal és nutellával vonultam be a szobámba. Hétfőn elmarad a tanítás, ezért ráér holnap tanulni, úgyhogy a mai napom a foodról fog szólni. Ezt az idilli jelenetet Nika szakította meg, amikor boldogan leült az ágyamra.

– Van barátom! El tudod hinni?! Én még mindig kába vagyok! Uramisteeeeeen – ujjongott.

– Kivel is jársz? – kérdeztem anélkül, hogy leordítottam volna mondván, hogy nekünk "forever single csoportunk van"

– Nathan, te butus – visongott. Hát ez szuper, nincs is jobb pasi annál a gerinctelen féregnél.

Olyan fintorgós fejet vágtam, hogy Nika menten megsértődött, és lerohant a lépcsőn, én meg utána.

– Nika, nem úgy értettem! – lihegtem.

– Hanem? Jó, az tény, hogy te forever alone-ba nyomod, és neked tuti sosem lesz barátod, mert mindenki tudja, hogy egy nyomorék senki vagy, de azért megköszönném, ha nem fintorognál a kapcsolatomon. Köszönöm – hadarta, mire lefagyva meredtem rá.

– Hűha. Nálad kedvesebb ember nincs a világon – dünnyögtem a könnyeimmel küszködve, és kirohantam a házból. Nem érdekelt, hogy pizsiben voltam, s megkörnyékeztem egy padot.

Már húsz perce ott ültem, amikor lépteket hallok mögülem, mire sóhajtva hátrafordultam, de miután megláttam őt, elkerekedett szemmel bámultam... Mattet.

– Megláttalak az ablakból és gondoltam lehozok neked takarót, hogy ne fázz meg – huppant le mellém.

– Ne erőltesd a cuki éned, nem áll jól – feleltem hűvösen.

– Hát, azt te se erőltesd – röhögött.

– Amúgy mit keresel itt? – fordultam felé.

– Hát. Kivagy, és most tuti szükséged van valakire – mondta.

– De nem rád – nyafogtam idegesen.

– Tudom, hogy utálsz, de megmagyarázhatom? – sóhajtott.

– Hallgatlak – morogtam.

– Nem járok Jessicával, és... én megvédtelek volna, csak... Cortez megelőzött, és úgy érzem, tetszel neki – sütötte le a szemét.

– Tudod milyen szar, amikor bele vagy esve valakibe, és azt a személyt mással látod, de előtte elhiteti veled, hogy szeret? Marha szar – válaszoltam.

– Belém vagy esve? Hát ezt elcsesztem – nevetett fel, aztán ő közelebb hajolt, és a száját az enyémre tapasztotta.

Hosszú percekkel később váltunk el egymástól, és megszólalni se tudtunk, merthogy megszólalt Matt telefonja.

– Halló? – sziszegte – Ja, oké

Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá.

– Megjöttek Hunterék – motyogta, s felsegített a földről.

Csendben sétáltunk egymás mellett, én pedig besokkaltam. Szóval ez most mi?

A házba belépve mindenki kérdőn meredt ránk, Cameron pedig elénk lépett.

– Blaiiir, bemutatom a haverjaim – vigyorgott, és a "haverok" sorban bemutatkoztak.

A szőke hajú kicsi( hát nálam pár centivel alacsonyabb volt) srácot Johnnynak hívják, a másik szőkeséget Blakenek, a barna hajút Hunternek. Jó tudni.

Hétfő reggel szokás szerint alig bírtam felkelni, és mire sikerült felkelni elmúlt fél nyolc, szóval nagyon késésben voltam.

Sziasztok!
Szeretnetek ma meg reszt?:3