Summer Camp ⇝ MAGCON

➸s i x

Mia

Punnyadni három napig az ágyban hatalmas szívás, főleg, hogy olyan kajákat eszel, mint például: csoki vagy chips.

Hallani lehetett a sikongatásokat, a banda trollkodását, és a szüntelen boldogságot.

Nem vagyok depressziós. Voltam már az, két évvel ezelőtt, ami tényleg annak számított. Ez nem depresszió. Puszta önsajnálat, ennyi. Mondjuk fogalmam sincs, hogy miért érzek így. Ennyire megviselt volna Matt pofátlansága?

Negyedik nap valaki megelégelte az önsajnáltatásomat, és óriási zajjal kinyitotta (pontosabban kitépte) az ajtót.

Ásítással jeleztem, hogy nem kérek a megjegyzésből. Este is úgy aludtunk mindig, hogy én a kádba mentem, amint bejöttek, és reggelig ott voltam/aludtam. Elég hülyeség.

Nem volt kedvem beszélgetni, de mivel teljesen kisajátítottam a fürdőszobát, olykor be kellett engednem Melanit, vagy Lu-t. Esetleg Jennát, de ő mindig a fiúknál lógott, emiatt a két lány barátsága tönkrement.

− Na, jó elég volt! Mit képzelsz? Mit művelsz, egyátalán? Amíg, mi kint szórakozunk a LEVEGŐN, te visszasomfordálsz az ágyadhoz, és végigalszod a napot, este pedig bezárkózol a fürdőbe? Ébredj már fel! A hercegnők nem csinálnak ilyet! És te az vagy! Felfogod? Térj észhez! – üvöltötte Lu, nekem pedig beszakadt a dobhártyám.

Bólintottam.

Öltözz fel, kint találkozunk – mondta, majd becsapta az ajtót.

Sóhajtva felkeltem, felvettem az egyik kedvenc felsőmet a világoskék farmerommal, megfésülködtem, és belenéztem a tükörbe.

Elkerekedett szemmel néztem, ahogy a vidám, életteli lányból milyen szörny lett.

A tükörből egy kisírt szemű, sápadt arcú lány nézett vissza. Azt se értettem miért vagyok szomorú. Sander és Jenna miatt?
Kemény tíz perc után kiléptem az ajtón.

Lu kint állt, nem messze a színpadtól Lucyval (ő segít a fiúknak) és a többiekkel, beleértve a Magconosokkal. Amint meglátott, elkerekedett szemmel nézett rám.

Nemcsak, hogy az arcomat nem látták/látta napokig, mert takartam, hanem mert smink nélkül elég horrorisztikus látványt produkálok.

Odaballagtam hozzájuk.

– Jézus. Erre azért nem számítottam. - motyogta, mire a többiek jelezték, hogy ugyanezt gondolják.

− Aly, mi van veled? – karolt át a bátyám.

Folyamatosan ráztam a fejem.

− Aly? Szólalj meg! – állt meg előttem Nash.

− Legalább mondj egy sziát. – nevetett fel Aaron.

Megráztam a fejem.

− Alysa, kérlek. Megijesztesz minket. – szólalt meg Sander, nyakán Jennával.

− Látjátok, beszélni se tud. – röhögött fel Matt, mire felmutattam a középső ujjamat.

− Na jó,ha nem szólalsz meg akkor más variáció. – vette elő a telefonját Carter.

Látom, akkor a nevetséges variációt választjuk. Egymás mellett álló társaság telefonon beszélget egymással. Tipikus.

Pár másodperc múlva pittyegni kezdett a telefonom.

Carter: elmondod mi a baj?

Alysa: nincs hangom

Reynolds nyögött egyet, mire a többiek megint elcsendesedtek.

Carter: mi?

Alysa: nem tudok beszélni. Elment a hangom.

Carter: de hogy? Hangosan énekeltél?

Alysa: Mondjuk úgy, hogy hangosan hallgattam metált. Nagyon hangosan.

Carter: Azta.

Carter beálllította neved a következőre: Depikirálynő.

Depikirálynő: legalább valaki értékeli a munkámat;-))

Letettem a telefont, de megint pittyegett, ahogy a többieknek is.

Nevetve nyitották meg a messengert.

Új üzenet érkezett a Fogyatáposok nevű csoportba.

Carter: gyermekeim

Cameron: te farok

Matt: nyugi van. tetszetős a csoport név

Aaron: adom

Hayes: jujci

Jacob: fogyatááp

Depikirálynő:   mi a frász ez

Matt: megjött

Taylor: a havi?

Depikirálynő: igen, Espinosa megjöttem.

Matt: örülök. *sarcasm*

depikirálynő: fuhh, ez majdnem vicces volt.

Matt: nem értékeled a munkámat. Pedig hasznosabb vagyok, mint te :-)

depikirálynő: FÉLTÉKENY VAGY

Matt: rád féltékeny? Jó vicc.

depikirálynő: nem annak szántam

Matt: kár

Cameron: shippellek titeket

Nash: maly.

Carter: team maly

Taylor: hashtag #maly

depikirálynő: team #fogjátokbeaszátokat