Summer Camp ⇝ MAGCON

➹2;20: Santa tell me

Blair

Nem úgy sikerült a halloween, ahogy elterveztük. Mondjuk, ha a bohóc használni is tudta volna az öngyújtót, akkor sokkal nagyobb baj lehetett volna.

A suliban ez a téma már abszolút a múlté, mindenki a karácsonyi bálra készülődik, hiába van hátra még két hét. Nálunk az a hagyomány, hogy ilyenkor a lányok hívják el a fiúkat, ami több szempontból is húzós. Kezdjük azzal, hogy nincs olyan lány, akinek lenne elég bátorsága ahhoz, hogy elhívja a szívszerelmét, ezért szerencsétlenkednek hetekig, míg végül kinyögik a kérdést.
Én nem vagyok ilyen. Bár én senkit se hívok el, mert aki tetszik annak van barátnője.

– Kivel mész? – sétált el mellettem Rosalie.

– Nem hallottad? Justin Bieber elhívott – ironizáltam, miközben megállás nélkül kattogott az agyam.

– Haha, de most komolyan. Nincs párod? – állt meg egy szempillantás alatt.

– Nincs – vontam vállat nemtörődöm stílusban.

– Ch. Még én is elhívtam Cortezt – húzta ki magát büszkén Rose.

– Nagyszerű választás. Vigyázz, a végén Alysa fejbevág egy hentesbárddal – visszafojtottam a mosolyt.

– El se jön. Kit hívna? Matt foglalt. Cameron? Az egyetlen ember, akit elvinne a bálra te vagy, merthogy mással nem hajlandó mutatkozni. Blake? Neki bejön Nika, de ő túl mulya elhívni. Hunter? Kihúzva, Londonba utazott. Dylan? Mike? Ki nem állhatják. Jacob? Szintén – sorolta Rosalie.

– Köszönöm, Rose – rántottam egyet a táskámon, és indultam az osztályterembe.

– Váárj... az új srácnál lehet esélye – gondolkozott tovább.

– Új srác? – ráncoltam a szemöldököm, mert nem emlékszem, hogy jött volna bárki is az iskolába.

– Ja! Irtó helyes! Lefoglalnám, de sajna már van valakim... de azok a gödröcskék! Úristen... – olvadozott Rosalie, aki bár az előbb mondta, hogy van valakije, úgy beszélt a fiúról, mint aki bele van esve.

– Neve is van, vagy nevezzem el magamtól? Mondjuk Eduárdónak! – filóztam unottan.

– A neve Alex! És ahwwww – nyögött a barátnőm.

– Jézusom – fordultam meg ijedten, de beleütköztem valakibe, s felnéztem. Nem ismertem a srácot, de a mosolyától egyértelműen leesett. Ez az új gyerek.

– Bocsi – motyogta zavartan.

– Melyik termet keresed? – kérdeztem.

– 9/a – válaszolta.

– Akkor egyfele tartunk, de amúgy ez az a terem – mutattam jobbra.

– Ah, köszi. Már fél órája keresem – túrt bele a hajába. Hm.

– Nincsmit – bólintottam, és bementem a terembe.

Megértem Rosalie olvadozását. Nem rossz a srác, és még helyes is. Nem kicsit.
Mindegy, ez is egy veszett ügy.

Sziasztoook!
Ez most nem lett hosszú, de próbálkoztam!:))

Szeretnétek majd karácsonyi részt?😏