Bíborfény | ✓

|| 3. Fejezet ||

A lány

............................................

Az ebédlőben ücsörögve az előttem nyüzsgő iskolát néztem, mint az összes amerikai gimnáziumban itt is felfedezhetőek voltak a hierarchia szerinti besorolások, pontosabban: a lúzerek, a csendesek, a normálisak (mint mi), a feltörekvők és az iskola menői, vagyis a vagyonosabb múlttal rendelkező diákok.

A számba tömtem az utolsó falat szendvicsemet, majd a táskámba nyúlva egy újabb szelet uborkát a szájamba dugva, Dariára néztem. Az asztalon feküdt, szemeit lehunyta és próbálta kizárni a zajokat, kevés sikerrel, mert egy-egy ordítás során homloka ráncba szökött, káromkodva túrt fekete hajába, majd felnézett rám. Elvigyorodott.

- Már megint tömöd magadba a kaját – emlékeztetett egy rossz tulajdonságomra, meglóbáltam előtte az uborkát. Elröhögte magát, majd kikapott egy hosszabb darabot és szájába tömte. - Rohadtul nincs kedvem megírni azt a szaros dolgozatot, nem is tanultam rá semmit – nyavalygott barátnőm, majd elterült az asztalon és furcsa rángásba kezdett.

- Majd segítek – nyugtattam meg.

- Már csak azt kéne, te és a matek? Na ne a kisujjam is többet tud nálad.

- Köszi – vicsorogtam. – De most az egyszer tanultam matekra, szóval...

Daria bennem akasztotta a szót a legyintésével.

- Neked nem furcsa, hogy év közben két új tanárunk is lett? – pillantott hirtelen rám. Megvontam a vállamat.

- Nem.

Bólintva állt fel és a táskájáért nyúlva eltűnt az asztal mögött, épp, hogy felálltam és a jelző csengő a hangos diskurálásba hasított. A diákok nagy része nyavalyogva nyögött egyet, de fittyet hányva a szabályoknak tovább ontották magukból az értelmes szöveget. Én is a táskámért nyúltam, ekkor lépett be Dorohov.

A fiú neve a napok során mindenkihez eljutott, karöltve a tetteivel, mindenki arra számított, hogy műve után kicsapják a suliból, de az igazgató nagy meglepetésünkre bent hagyta. Sosem tudtuk meg, hogy miért, de sejtettük, hogy mélyre kellett nyúlniuk a szülőknek.

A srác laza eleganciával vonult végig az ebédlőn, jobbján Leevel. A másik fiú röhögve görnyedt össze, arca teljesen megváltozott, miközben nevetett. Barna haja a homlokára esett, szürke szemeivel felmérte a terepet. Azonnal kiszúrta a saját sleppéjét és nem foglalkozva azzal, hogy két perc múlva becsöngetnek eléjük lépkedtek és lepacsiztak. Dorohov nem csinált semmit, feszes háttal bámulta a társaságot, szótlannak tűnt.

- Miért bámulod őket? Ne legyél átlagos – mutatott végig az egész területen, és igaza volt, mindenki elcsendesült és őket figyelte.

- Idióta – nevettem fel és barátnőmmel karöltve kiléptünk az ebédlőből.

A hosszú folyosón végig sétálva bedobtam a cuccokat a szekrényembe és már futottunk is lefelé a lépcsőn. Időközben kitekintettem az udvarra, a nap elbújt a vastag felhők mögött, minden sötét volt. Már most éreztem a zsigerig hatoló hideget, ami kint várt minket. Lecsaptam a cuccomat a padomra, Daria helyet foglalt a mellettem lévő padba és felcsapta piros kockás füzetét. A kék tintával írt számolások egészen egybe olvadtak.

- Gyűlölöm a matekot! – sziszegte, Katy Moss az előttünk lévő padból hátra fordult, hosszú szőke haját egy magas lófarokba kötötte, majd műkörmös körmével végig simított a szürke padon.

- Egyet értek, melyik elvetemült írat dolgozatot az utolsó előtti órában?

- Ms. Lara Wayn – fűzte hozzá Chase. – A kis ringyó, azt beszélik róla, hogy már a fél tanári karral együtt volt!