Bíborfény | ✓

|| 52. Fejezete ||

A fiú

......................................

Abby rohanva tette meg az utat, szerettem volna utána kiáltani, mindegy is volt, hogy mit egyszerűen csak meg akartam ragadni a csuklóját és az ölelésembe zárni, nagy kérés lenne? Hogy egyszerű csókokkal borítsam el szeplős arcát, hogy az igazat halkan a fülébe súgva elringassam?

Valaki megragadta a vállamat.

Ms. Wayn idegesen pillantott a szemeimben, erős parfümje az orromba kúszott, tekintete türelmetlen volt. Rövid frizuráját igazgatva vezetett az irodájába. Agyam még mindig Abby körül forgott. Komolyan ott hagytam egy magában az apámmal? Azzal a féreggel, aki tényleg teljesítette az ígéretét. Tönkretette Abby-t.

Idegesen ropogtattam az ujjaimat, apám átragasztotta rám ezt a szokását. Gyűlöltem mégis volt valami bennem, ami teljes egészében ráemlékeztetett.

Ms. Wayn kényelmesen elhelyezkedett fekete gurulós székében és mosolyogva figyelte az arcomat. Kék körmein megcsillant a szertár plafonján lógó csillár fénye, a nő mint általában most is kifogástalanul festett. Tökéletes smink, tökéletes ruhák. Tekintetem elvándorolt róla a szertár többi részére. A redőny fel volt húzva. A kinti környezet szöges ellentéte volt a mostanában Woodburnt jellemző meleg napsütésnek. A fák vastag ágai egymáshoz koccantak a hatalmas szélben, míg a monumentális szürke felhők eltakarták a nap makacs sugarait.

Az asztalon megszólalt a telefon.

Ms. Wayn átkotorta a vastag iratokat és szitkozódva dobálta a földre a kijavított dolgozatokat. A jegyek nem voltak túl mesések. A tanárnő végül rálelt a készülékre az egyik fiókban, felkelt a székről és a sárgás falakhoz sétált, a sötét szekrényre nézve felvette. Halkan diskurált.

Az óra ütemesen kattogott.

Katt. Katt. Katt.

Megigazítottam a nyakkendőmet és az ölembe pillantottam. A táskám lazán az asztalnak dőlve állt, szívem még mindig hevesen dobogott.

- Mr. Lee – szólalt meg negédes hangon a tanárnő. Mivel engem nem tanított, így fogalmam sem volt arról, hogy honnan ismer engem. – Tudja érdeklődtem – folytatta mosolyogva és nekidőlt az asztalnak. Kék szemeivel fogva tartotta a szemeimet, próbált csábosan mosolyogni. Mintha az lett volna a célja, hogy kicsaljon belőlem valamit. Valami mérgezőt. – Abigail Gilbert a barátnője, nincs igazam?

Bólintottam.

- Ms. Gilbert jegyei szörnyűek, a paraméterek... istenem még a szó jelentésével sem volt tisztában! – megrázta a fejét és lenézett rám. – Gondoltam, ha már így is rengeteg időt tölt vele, akkor a találkozók felét lehetne a matematikára szentelni. Rengeteg feladatot adok neki, de még gyakorlás ellenére sem javul – Konokul bámult a szemeimbe. Alig észrevehetően felemelte az egyik lábát, így szoros szoknyája feljebb csúszott. Ócska trükk.

Katt. Katt. Katt.

Az órára néztem. Kezdtem izzadni.

- Mit gondol, elvállalja? Tudom nem reál irányzatú, de a jegyei jók és Mr. Gilingam csak is jót mond magáról – közelebb hajolt. Megéreztem rózsás parfümjét. Hatalmasat nyelve elnéztem a papírhalmaz irányába.

- Én...

- Ha nem ér rá, vagy nem találja magát megfelelőnek, akkor tudna szólni Todd Mayersnek? A szobatársa?