Dance, Football and Other Loves (magyar)

Meglepetés! ;)

Örömmel jelentem be, hogy a történet megtekintése átlépte a 10K-t. Szóval repess a szívem az örömtől és nagyon boldoggá tetetek, hogy ennyiszer megtekintettétek. Így mivel ilyen aranyosak vagytok, hogy még mindig követitek a történetet és velem együtt izgultok, úgy gondoltam megérdemeltek egy kis részletet, vagy másképp kifejezve egy kis morzsát Scott szemszögéből. Csak 400 szavas kis szösszenet, amit 10 perc alatt hoztam össze, de úgy éreztem megérdemlitek. Ez nem rész, csak egy kis betekintés a másik oldalra. A 19. fejezet újból Macy szemszög lesz. :) Jó olvasást! Imádlak titeket! ;) 

Puszi,
Julie

-------------------------------------------------------------------------

Scott

Csak, amikor nem éreztem Macy apró testét az ölemben, akkor tudatosult bennem az előző pár pillanat és, hogy mik hangzottak el.

- Bassza meg! – káromkodtam és jobb kezemmel az asztalra csaptam ököllel. Rákönyököltem és az arcomat a tenyerembe temettem. Hogy lehettem ekkora seggfej?

- Ez mi a franc volt, ember? – törte meg a csendet Cam. – Mit mondtál neki, hogy így kiborult?

- Semmit. – motyogtam. Francba. Olyan jól alakultak a dolgok eddig, erre elcsesztem, mert nem gondolkodok, mielőtt megszólalnék. Megdörzsöltem az arcom és körbe néztem. Többen a mi asztalunk felé nézelődtek, de nem érdekelt, csak Macyt akartam megtalálni.

- Szerintem a mosdóba ment, Jess is vele volt. – bökött mögém a fejével Winston.

- De most tényleg, mi volt ez az egész? – nézett a szemembe Cam. – Egyik pillanatról a másikra, mintha csak egy kapcsolót kapcsoltál volna le, úgy változott az arca boldogból, közömbösre. – lehunytam a szemem és hosszan kifújtam a levegőt.

- Megyek beszélek vele. – álltam fel és választ nem várva elindultam. Egyenesen a táncoló tömegen keresztül verekedtem át magam, amikor egy kéz kulcsolódott az alkaromra, ezzel megállítva. Hátra pillantva pedig Biancát láttam meg. Bosszús arccal néztem rá és megpróbáltam kirántani a kezem, de mind hiába, mintha ragasztó lenne a kezén úgy tapad a karomhoz.

- Nincs kedved táncolni? – kérdezte és közel hajolt, hogy minél csábítóbb legyen, de ezzel már régen nem tudott meghatni.

- Szállj le rólam. – mondtam és már fordultam volna el, de nem engedett.

- Na. – mondta és elnyújtotta a szót. – Ne kéresd már magad. – egyik úját végig húzta az arcomon és még közelebb hajolt. – Talán utána egy kicsit többre is kapható leszek. – kuncogott és hozzám préselte magát.

Hunyorogva néztem rá. – Kösz nem. – válaszoltam és végre sikerült lefejtenem a kezét az karomról.

Az arca megváltozott, eltűnt a mosoly és rideg, szinte undorodó arcot vágott. Mi a fene van a csajokkal ma este? – gondoltam magamban és vártam, hogy kiboruljon. Tettem pár lépést hátra.

- Tudod mit? Szaladj a kis árva után. Megérdemlitek egymást. – mondta és olyan grimaszba torzult az arca, mintha valami igazán savanyút enne. Nem válaszoltam, csak megfordultam és ott hagytam. Legalább nem okoz több fejfájást, hogy lerázzam. Már csak az járt a fejembe, hogyan tudnám visszacsinálni, amit elrontottam.