Dance, Football and Other Loves (magyar)

31. fejezet

Miután Jess és Cam elment, felmentem Scott szobájába, hogy egy kicsit ledőljek. Még jóval vacsora idő előtt voltunk, így Scott még lent maradt, hogy készítsen egy szendvicset magának. Ahogy ledőltem az ágyra a gyomrom görcsbe rándult. Izzadság fojt le az arcom jobb oldalán és úgy éreztem, mintha a szoba őrült forgásba kezdett volna. Mikor Scott is megérkezett és felém tartotta a szendvicsét felugrottam és beszaladtam a fürdőbe, majd ahogy becsaptam az ajtót magam után lerogytam a wc elé és mindent kiadtam magamból, amit ma megettem. A fürdőt betöltötte az ökrendezésem hangja, a szememből fojt a könny és örültem, hogy legalább a hajam összefogtam. Scott kopogása törte meg a zihálásom hangját.

- Ne..gyere...be. - nyögtem ki nehezen és éreztem, hogy újra megindult valami felfelé. A szemem sarkából homályosan láttam, hogy lenyomódik a kilincs és nyílik az ajtó. Scott leguggolt mellém és nyugtatóan simogatta a hátam, amíg abba nem maradt a rosszullétem. Lihegve nyúltam fel és nyomtam meg az öblítő gombot, majd a karomra ejtettem a fejem és azt éreztem az utolsó csepp erő is elszállt belőlem.  

- Jobban vagy? - kérdezte, majd felállt és engedett egy pohár vizet, majd azt nyújtotta felém. Kiöblítettem a szám, majd az utolsó cseppig megittam. Neki dőltem a falnak és izzadt homlokomat törölgettem. 

- Azt hiszem már nem fogok hányni. - jelentettem ki suttogva. A torkom fájt és még mindig éreztem a keserű ízt a számban. - De nem hiszem, hogy vissza bírok menni a szobába. 

Közelebb jött hozzám, még mindig guggolva és aggódó arccal nézett rám. Fülem mögé simította az arcomhoz tapadt hajamat, majd a szemöldökét ráncolva visszarakta a kezét a homlokomra. - Lázas vagy. 

Erőtlenül bólintottam, majd éreztem, hogy a fejemet egyre nehezebben tudom tartani. Scott még mondott valamit, de nem értettem mert a fülem zúgni kezdett és a következő pillanatban elájultam. 

***

Arra ébredtem, hogy melegem volt, és a gyomrom is kavargott. Nyöszörögve próbáltam megmozdulni a nehéz takaró alatt. Oldalra fordítva a fejem észre vettem, hogy Scott mellettem fekszik a hátán, teljesen felöltözve a takaró felett. Az ajkai elnyíltak egymástól, az arcvonásai ki voltak simulva, békésén szuszogott, lassan elmosolyodtam rajta és megpróbáltam egy kicsit fentebb tolni magam. A hajam még mindig kócosan a fejem tetején volt copfba fogva, viszont csak egy hosszú póló volt rajtam, ami valószínűleg Scotté lehet. 

- Mi a fene? - motyogtam, mikor felemeltem a takarót, hogy teljesen biztos legyek az öltözékemben. 

Scott ijedten ült fel, majd fordult felém. - Itt vagyok. - mondta nagyokat pislogva és a szemét dörzsölve közelebb ült hozzám. - Jól vagy?

Nem tudtam visszatartani a mosolyt, amire a szám húzódott, mert nagyon aranyos volt, így kócosan és álmosan. - Minden rendben. -  mondtam halkan, a torkom teljesen ki volt száradva és nyelni is nehezen tudtam. Scott,  amint ezt észre  vette szinte kiugrott az ágyból és az íróasztalához szaladt,  hogy kiöntsön egy pohár  vizet. Mikor a kezembe adta,  leült az ágy szélére  és figyelte,  ahogy az egészet megiszom. Elvette az üres poharat és letette az éjjeli szekrényre,  mikor vissza fordult közelebb húzódott és a kezébe  fogta arcom.

- Hogy érzed magad? - kérdezte halkan és közbe a hüvelykujjával simogatta az arcom.

- Egész jól. - mondtam bizonytalanul. -  Mi történt miután elájultam?

Scott elvette a kezét az arcomtól,  hogy az egyiket összefűzze a takarón az enyémmel,  majd elfordította a fejét és nagyot sóhajtott.  - Felhívtam anyát,  hogy mit csináljak, de ő csak annyit mondott,  hogy tegyek vizes ruhát a homlokodra. Mikor haza ért Dr. Roberty is vele jött,  és megvizsgált. Anyával beszélt és nekem csak annyit mondott,  hogy a sok stressz miatt van és csak ki kell magad pihenned.  -  megszorította a kezem,  majd elengedte és mellém furakodott,  hogy szorosan átöleljen. -  Nagyon aggódtam.  -  motyogta a hajamba. - Az orvos adott valami nyugtatót vagy altatót,  amitől végig aludtad az estét és a délelőttöt.

Erre felkaptam a fejem.  - Mennyi az idő?

- Délután kettő. - nézte meg az órát. - Egész este nyugtalan voltál,  forgolódtál és néha beszéltél is.

A kezemre támaszkodtam és elhúzódtam tőle,  annyira hogy rá tudjak nézni. - De most van a meccs. Miért nem mentél el?

Vállat vont, és visszahúzott maga mellé. - Nélküled nem élveztem volna.  A többiek beugrottak előtte és őket is úgy kellett győzködni,  hogy menjenek el. -  mondta közben a hajammal játszott. - Utána benéznek,  hogy lássák hogy vagy.

- Ez nagyon jól esik. Örülök, hogy elmentek. -  az orromat neki nyomtam a mellkasának és átkarolva a derekát lehunytam a szemem. - Neked is velük kellett volna menned. - ellenkezve felmordult,  mire felnéztem rá. Fáradságtól karikás szemekkel nézett le rám. - Fáradtnak tűnsz. Aludtál valamennyit?

Lehunyta a szemét és még mindig átkarolva lentebb csúszott a párnán. - Nem sokat,  szóval mivel most már jobban vagy, így nyugodtan tudunk aludni még egy kicsit.

Kuncogva bújtam még közelebb hozzá.  -  Köszönöm, hogy itt vagy mellettem.

Hosszan puszit nyomott a homlokomra.  - Nincs hely,  ahol szívesebben lennék.

Ettől akaratlanul is elérzékenyültem, de próbáltam viccel palástolni. - Azt érzem,  hogy néha reménytelenül romantikus vagy.

Csukott szemmel kuncogott.  -  Csak mióta ismerlek.

Elmosolyodtam válaszán és közelebb bújtam hozzá,  mire ő is szorosabban fogott,  amíg el nem nyomott az álom mindkettőnket.

—--—-----
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!
☺️

Remélem tetszett az új rész. 

Puszi,
Julie
2018.01.02.