Közös barátunk -Szalai Ádám fanfiction- |Befejezett|

1. rész

*Németh Anna*

-Bizonyára te vagy Némó húga- mosolyog rám.

-Igen, az vagyok- forgatom a szemem. Már most nem volt szimpatikus. Legalább olyan nagyképűnek találtam, mint egy plazmatévét. Az már mellékes, hogy valóban jól nézett ki. Nem szívesen voltam a társaságában, tekintve, hogy annak a bizonyos ,,minden csajt megfektetek" srácnak tűnt, akárcsak a bátyám. Nem véletlen, hogy egy válogatottban játszanak...

-Na, Annus, szorgoskodtál?- céloz Krisz a megjelenésemre vigyorogva.

-Gyere csak velem bátyus, mutatok valamit- hívom magam után, egyenesen a szobámba, magára hagyva Szalait- mi a fenéért hoztad ide?- kérdezed tőle idegesen.

-Miért, talán baj?- vigyorog.

-Igen, baj! Legalább szólhattál volna!- oktatom.

-Abban mi lenne a buli?

-Miért kell neked ilyen idegesítőnek lenned?- puffogok tovább.

-Ilyen egy jó testvér- mutat magára- legalább egy esélyt adj neki! 2 mondatnál többet életetekben nem beszéltetek, és még azt a kettőt se hagytad befejezni, nem ítélheted már most el! Gyere le, és beszélgessetek, túlságosan régen mozdultál ki, szükséged van egy barátra!- emelte ki a ,,barát" szót.

-Jó, de átöltözök- forgatom a szememet. Félek, ha ezt így folytatom ki fog esni a szemgolyóm. Az nem lenne a legszebb látvány...

-Szerintem Ádámnak nem lenne ellenére, ha nem vennél fel semmit- röhög, mire én csak kilököm a szobám ajtaján, majd becsapom azt- Panna, igyekezz!- ezt a megszólítást oly' rég nem hallottam... pontosabban 6 éve... Apukám hívott mindig Pöttöm Pannának, és ezt azóta senki sem mondta nekem... És engem még mindig ugyan olyan érzékenyen érint. Ezek szerint ennyi év nem volt lég, hogy ezt az egészet feldolgozzam.

-Na, megtaláltad a földszintet?- ugrat megintcsak a bátyám, mikor végre valahára levánszorgok a lépcsőn.

-Én igen, de csodálkozom, hogy ez neked is sikerült- oltom be, mire csak egy huhogást kapok Ádám részéről. Adjak neki egy esélyt, Krisz? Komolyan?

-Kuss, csak egyszer tévedtem el fent!- próbálja menteni magát, de aztán rájön, hogy ez mennyire hülyén hangzott a szájából, és inkább kussolt.

A hármasban töltött időnk többi része nagyon meghittre sikeredett... majdnem. Konkrétan abból állt az egész, hogy Ádám és Krisztián beszélgettek, én meg szúrós szemmel figyeltem Szalait. Sikerült-e megkedvelnem? Nem, határozottan nem. Alig vártam, hogy végre elmenjen.

-Szia, Anna! Jó volt megismerkedni- mondta cinikusan, majd kilépett az ajtón. Ezt a barmot...

Meg sem várva Némó kioktatását a szobámba rohantam, amin keresztül a fürdőszobában kötöttem ki. Egy gyors esti rutin elvégzése után már rohantam is aludni, hogy ne kelljen erről az egész helyzetről beszélni a bátyámmal. Nincs szükségesm arra, hogy megmondja kivel barátkozzak és kivel nem.

Nagyon okosan a telefonomat természetesen rezgőn hagytam, és mikor máskor szólalna meg, ha nem akkor, mikor félálomban vagyok?

Morcosan emeltem fel a készüléket, és félálomban gyorsan megnyitottam az üzenetet. Ismeretlen szám.

,,Balázs, hazaviszel?"- áll az üzenetben. Mostantól Németh Balázs vagyok, jó tudni...

,,Majdnem talált"- pötyögtem be gyorsan a választ.

,,Te nem Balázs vagy? :O"- jé, egy Einsteinnel van dolgunk...

,,Nem éppen"

,,De azért hazaviszel? :D"

,,Kössz, inkább kihagyom..." - Na persze, majd idegeneket fuvarozgatok Isten tudja, hogy hol...

,,De akkor hogy jutok haza?"

,,A két szép lábadon. Vagy busszal. Vagy taxival. Vagy mit érdekel engem, de biztos, hogy nem a segítségemmel"

,,Na, de miért nem segítesz?" - ez komolyan ilyen hülye? Esküszöm, olyan, mint Szalai... vagy rosszabb.

,,Mert fogalmam sincs, hogy ki vagy? 😂"

,,És ha tudnád, éljönnél értem? ;)"

,,Nem" - Ennyivel le is tudtam a beszélgetésünket, és kikapcsoltam a telefonom. Majd fogok én vele foglalkozni... persze...

És akkor még nem is sejtettem, hogy a jövőben igenis fogok vele foglalkozni... Sőt, talán többet fog nekem jelenteni, mint bárki más...

Sziasztok! :)

Itt is vagy az új rész! :)

Fú, nem tudom, hogy ki nézte a tegnapi meccset, de bár sohase játszották volna le. Szörnyű volt, Andorra ellen kikapni hatalmas szégyen. (Aki nem tudná, 1-0 lett a javukra)

Sajnos nem volt minden játékos a toppon, és ez meg is látszott, de a játék sem a miénk volt. Ha úgy játszottunk volna, mint eddig, akkor sima győzelem lett volna. Lehet, hogy naiv vagyok, de azért reménykedem a lettek elleni győzelemben. 

Hát na, nem lehet mindenki mindig a toppon, de ezt a meccset szerintem összesen 3 játékos akarta megnyerni, a többiek már megnyertnem tekintették. Hát, nem volt az.

Azért remélem a rész tetszett nektek :)
Várom róla a véleményeteket! <3 

xoxo Dóri                     2017.06.10.