Közös barátunk -Szalai Ádám fanfiction- |Befejezett|

Epilógus

*Németh Anna*

-Mondom nem!- hangos kiabálásra riadtam fel. A hang a földszintről jött, de akárhogy is hallgatóztam, a folytatását nem értettem tisztán. A bátyám csak nem olyan hülye, hogy magában kiabál, ezek szerint van itt valaki. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Gondoltam, hogy Krisz valamelyik haverja. Aztán eszembe jutott az előbb elküldött üzenetem, úgyhogy gyorsan magamra rángattam egy farmert, egy pólót, kifésültem a hajam, és már rohantam is le az emeletre, hogy minél hamarabb találkozzak vele. De miért érdekel engem annyira, hogy hogy nézek ki? Meg amúgy is, miért hívtam ide... megint?

-Na, a kisasszony méltóztatott lefáradni?- mondta nekem Némó gúnyosan. 

-Mi a baj? Megkaptam az üzeneted! Nagyon aggódtam- fut oda hozzám Ádám, és tetőtől talpig végigmér, hogy nincs-e valami bajom.

-Semmi baj nincs, csak... szükségem volt valakire- vallom be suttogva, remélve, hogy csak Szala hallja. 

-Rám számíthatsz. Mindig- mondja, és szorosan maghoz ölel. Hirtelen úgy érzem, megfordut velem a szoba, és csak ketten vagyunk a világon. De sajnos nem. Az idilli jelenetünknek tanúja is volt. 

-Ádám... magunkra hagynál minket egy percre?- fordul Némó a haverjához, miután elengedett engem. Megerősítésként rám nézett, mire én csak egy bólintással adtam tudtára, hogy minden rendben lesz. 

-Ezt akarod?- kérdezi tőlem Krisztián, miután Ádi elhagyta a helyiséget.

-Mit akarok?- nézek rá értetlenül.

-Szalaival lenni...- mondja, de érzem, hogy minden egyes szó fáj neki.

-Nem, én csak...

-Az igazat!- Szakít félbe.

-Nem tudom. Eleinte gyűlöltem őt. Utáltam a szemét, a nevetését, a gúnyos mosolyát. Gyűlöltem, hogy meg tudott csókolni, hogy ilyen egyszerűen be tudott zárni. De a legjobban azt gyűlöltem, hogy el tudta érni, hogy akarjam őt. És gyűlölöm azt, hogy szeretem- fejezem be végül a monológomat, és végre bevallom magamnak isazt, amit eddig senkinek sem mertem- és mind ez egy hét alatt történt- nevetek fel keserűen.

-Nézd, ha ezt szeretnéd, támogatlak. De ismerem Ádámot. Meg fogbántani. És én nagyon féltelek téged- mondja aggódva.

-Fájdalom nélkül nincs boldogság.

-Jajj, ne gyere itt a közhelyekkel. Mióta vagy te ilyen érett?- röhög fel.

-Körülbelül 10 perce- nevetem el magam.

-Na, menj, beszéljétek meg a dolgaitokat az uraddal- vigyorog- mielőtt szétrúgom a seggeteket- teszi hozzá halkabban.

-Mi, miért?- háborodok fel.

-Nem felejtettem el az éjszakát...- köhint. Hát, azt én se. De ezt inkább nem mondom neki.

Fogalmam sem volt, hogy hogy kezdjem el ezt a beszélgetést, reméltem, hogy Ádám ebben ügyesebb lesz. Ahogy beléptem  a konyhaajtón, láttam, hogy nagyjából egy fél méterre állt tőle.Tehár hallgatózott.

-Szóval szeretsz?- kérdezi, azzal az idegesítő vigyorával.

-Én ilyet nem mondtam- hárítok. De azért magamban hozzáteszem, hogy ,,de attól még érzem".

-Dehogynem. Hogy is volt? ,, Utáltam a szemét, a nevetését, a gúnyos mosolyát..."- mosolyog továbbra is, miközben egyre közeledik hozzám.

-Én ilyenre nem emlékszem- tettetem a hülyét, de természetesen mindketten tudjuk, hog ez nem igaz.

-,,És gyűlölöm azt, hogy szeretem"- mondja ki végül, mire minketten elkomolyodunk. Nagyjából tíz centi van kettőnk között, és ez a távolság rohamosan csökken. Egyikünk se szólalt meg, csak Ádám kinyújtotta a karját, és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Másik keze a tarkómon pihent, és úgy kerültünk egymáshoz egyre közelebb.

-Én is szeretlek- suttogja, maj a követkző pillanatban az ajka már a számon volt.

-Én nem mondtam, hogy szeretlek- vigyorgok a győztesek mosolyával, mire ő is elneveti magát.

-Dehogynem. Pont most- Közli, majd újra magához húz. Én meg szépen lassan elolvadok a karjaiban, és feladom a küzdelmet. Nem harcolok többé az érzéseim ellen. Mi értelme lenne? Ő már az enyém. Én meg az övé vagyok...

-THE END-

Sziasztok! :)

Váratlanul ért titeket a befejezés? Nem csodálom, nekem is csak a rész írása közben jutott eszembe, hogy ezt itt és most lezárom, nem húzom tovább. Hogy miért? Azt majd az utószóban kifejtem.

Viszont ha van valaki, aki végigolvasta a történetet, azt nagyon szépen meg szeretném kérni, hogy fejtse ki a véleményét vele kapcsolatban, mert kíváncsi vagyok a ti szemszögetekből is az elemzésre. Nem kérek oldalakat, elég nekem 1-2 szó is. Nagyon szépen köszönöm, ha valaki szán rá egy kis időt, és azt is, ha valaki végig itt volt velem, és végigkövette Anna és Ádám történetét. <3 

Köszönök szépen nektek mindent! <3

xoxo Dóri                               2017.09.10.