Sziasztok! :)
Szóval ennek is itt a vége... És most nagyon őszínte leszek: ezt nem is bánom.
Én nagyon erőletettnek éreztem az összes részt, amit ide írtam, és tényleg nem tudtam beleképzelni magam a szereplők helyébe. Márpedig egy történet akkor jó, ha azonosulni tusz a szereplő minden fájdalmával, örömével. Na, ez nekem ennél a történetnél nem sikerült. Ezért is volt ritkán rész, és akkor is olyan nyögvenyelős. De félbeszakítani nem akartam, akkor is kiszenvedtem magamból az utollsó fejezetet is. Igen, rövid lett, de higgyétek el, jobb így, mint még 10 alig-rész, amit csak kiszenvedtem valahogy. Én ezt sajnos így láttam, de ha nektek van valami véleményetek erről, örömmel meghallgatom :)
Végezetül pedig köszönetet szeretnk mondani az összes olvasásért, kapott kommentért, szavazatéert, és persze a kismillió díjért is (amiből ötöt még mindig nem tettem ki :D), és persze a rengeteg biztatásért. Viszont 3 személyt különösen ki szeretnék emelni. EvaLauraHunter tanácsai és segítsége nélkül ezt a sztorit valószínűleg vagy a lehető legrosszabb befejezéssel írom meg, vagy esetleg abba is hagyom. És ugyan úgy szeretnék köszönetet mondani Szaszaa16-nak, akinek a támogatása nélkül seholsem tartanék most. Köszönöm szépen nektek (is)! <3
És csakhogy ne maradjatok történet nélkül, promózok is egy kicsit: A felszín alatt c. Balogh Norbert fanfictionom már egy ideje publikus, azt is rendszeresen frissítem :D
Köszönök szépen nektek mindent! <3
xoxo Dóri
ESTÁS LEYENDO
Közös barátunk -Szalai Ádám fanfiction- |Befejezett|
FanficNémeth Anna vagyok, Németh Krisztián húga. Igen, azé a Németh Krisztiáné, a válogatott focistáé, akiért minden lány odavan. Megismerem a válogatott tagjait, a focisták életét, sőt, valószínűleg a jövőbeli férjemet is. Vajon mindez csak álom magad...
