Közös barátunk -Szalai Ádám fanfiction- |Befejezett|

11. Rész

*Németh Anna*

És nem is hazudtam. Tényleg lefeküdtem Ádámmal. És hogy miért? Nem tudom. Pillanatnyi gyengeségnek mondhatnám, de nem csak egy pillanat volt. Még most is érzem magamon forró bőrét, az ölelő karját magam körül, és a hangja még mindig visszhanzik a füllemben. ,,Szeretlek". Ezt suttogta nekem, miekor azt hitte elaludtam. De nem, nagyon is ébren voltam, és mindent hallottam. Ő... szeret engem? Nem, biztosan nem. Akkor nem ilyen lenne, az teljesen már. Bár honnan tudnám? Az első vallomás, amit hallottam, és válószínűleg az utolsó is, mert ha nem talál maga mellett, amikor felkel, tuti tombolni fog. Márpedig nem talál ott, mert elszöktem tőle, és hazáig futottam, bőgve. A bátyámra van szükségem... Hiba volt megtennem. Hiba volt tegnap este kiszöknöm, és Ádámhoz mennem. Azt is bánom, hogy mecsókoltam, majd hagytam magam elcsábítani. Egy hülye kis liba voltam, de már ezen nem tudok változtatni. Ádám megkapta, amit akart, és most valószínűleg ő is megutált, és Némó is. Az újság, amiben szerepeltünk az meg feldughatja magának. Nem érdekelt soha, hogy ki mit gondol, pláne nem egy pár firkász és pletykás tini. Ha mást nem, azt megtanultam a bátyámtól. A testvéremtől, aki még ezután is mellettem van, pedig megszegtem a neki tett ígéretem.

Érzem, hogy a vallomásom után minden izma megfeszül, csak azt nem tudom, rám haragszik a hazugságom miatt, vagy Ádámra... khmm... minden miatt. Én egyszerre tippelnék a kettőre. Gyűlölöm, hogy fájdalmat okoztam annak a személynek, aki feltétel nélkül szeret, mellettem van, és támogat. Én meg kiszökök, és a legjobb barátjával hentergek... szép, mondhatom.

-Nem lesz semmi baj - suttogja a fülembe, miközben gyengéden simogatja a hátam - Minden rendbe fog jönni. De Szalait azért kiherélem - mondja feszülten. Arra számítottam, kiabálni fog, de gondolom ő sem a bőgő kishúgára várt, akinek épp most vette el egy 10 évvel idősebb haverja a szüzességét... Ilyen ez az élet.

-Nem haragszol? - kérdezem félve.

-De, igazából mindkettőtöket megfolytanálak egy kanál vízben, téged kétszer, mert még ki is szöktél, de nem tudok veled kiabálni. Ebben az állapotodban nem. Ahhoz túlságosan is szeretlek - mondja, de nekem csak az utolsó szó vízhangzott a fejemben. Csak Ádám hangjával - Egyébként ha nem bántad meg, nincs beleszólásom - sóhajtja megadóan. De, megbántam, csak ő ezt nem tudja. Nem is tudhatja meg, mert tényleg megverné Szalait.

-Krisz - tolom el kicsit magamtól, hogy a szemébe nézhessek - Szerinted... szerinted Ádám mit gondol rólam?

-Na, ez most honnan jött? - vonja fel meglepődötten a szemöldökét.

-Csak úgy kérdeztem...- mondom titokzatosan.

-Ugye nem zúgtál bele?- kerekedik ki a szeme.

-Neem, dehogy - tagadom, talán túl hevesen is - De talán... Lehet, hogy ő szeret engem?- hajtom le szégyenkezve a fejem. De nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam. Krisztián csak jóízűen felnevetett, mintha csak az évszázad viccét hallaná.

-Ezt mesélte neked? Kishúgom, te naivabb vagy, mint hittem- röhög.

-Már miért lennék az?- kérdezem felháborodva.

-Ugyan, kérlek. Szerinted te vagy az egyetlen, akinek ezt bemesélte? - kérdezi, még mindig kacarászva - Megsúgom, nem. Minden ,,áldozatának" ugyan azt mondja, és mind beveszi. Azt hittem, te ennél okosabb vagy - mondja szemrehányóan, nekem meg megforgatja a tőrt a szívemben. Mi az, hogy áldozatának? Hogy merészel így beszélni velem? Nem egy kurva vagyok, akit bárki kedvére dughat, hanem egy érző lány. És ezt neki kellene a legjobban tudnia. Hova lett a kedves bátyám?

-Lehet, hogy naiv vagyok. De te ugyanolyan bunkó vagy, mint amire számítottam- mondom a szemébe, és megint könnyezve felrohanok a lépcsőn. A szobámban magamra zárom az ajtót. Krisz nem jött utánnam. Felkaptam a telefonom, és az első eszembe jutó üzenetet küldtem el.

,,Segíts!" - és már le is hajítottam a telefonom, meg sem várva a választ a párnámba temettem az arcom, és kitört belőlem a zokogás.

Sziasztok! :)

Itt az újabb réész :)

Remélem tetszett nektek, várom róla a véleményeteket kommentben! <3

xoxo Dóri                    2017.08.30.