Közös barátunk -Szalai Ádám fanfiction- |Befejezett|

4. rész

*Németh Anna*

-Annaaaaa!- kelek reggel a bátyám ordítozására. 

-Mivan?- motyogom a párnámba haszontalanul, mert rájövök, hogy ő közben lent van a földszinten, és onnan racsít nekem. GG...

-Mivan?- ismétlem meg a kérdést, ezúttal úgy, hogy ő is hallja.

-Benne vagyok a válogatott EB-s keretében!- ugrott visongva a nyakamba, mire én is megöleltem, de nehezemre esett felfogni amit mondott. 

-Na, szuper, gratulálok!- ölelem vissza, mostmár hasonló lelkesedéssel.

-Éés van még egy hírem- húzza az idegeimet, de ráadáképp még a combján is elkezd dobolni- van még egy plusz helyem. Jöhetsz velem, minden meccsre! Sőt, Storck foglal neked szállást, rendezi a kajádat, ott lehetsz meccseken is a kispadon, az edzéseket is megnézheted... vagyis teljes csapattagként fog kezelni!- ugrándozott visongva, mintha egy 5 éves kislány csak most tudta volna meg, hogy elmehetnek az állatkertbe.

-De azt... hogy?- kérdezem meglepetten, de közben mégs mosolyogva.

-Úgy, hogy van egy király testvéred- mutat magára, mire én a karjaiba ugrok. Ez egy ilyen ölelkezős reggel.

-Köszönöm!- mondom neki egy újabb ölelés közepette.

Teljes EB lázban égtem egész nap. Elrohangáltam a boltokba, és mindent felvásároltam ami a szurkoláshoz kelhet, hiába van még 2 hét az utazásig, én már most gondoltam mindenre. Vettem sálat, zászlót, de még piros-fehér-zöld arcfestéket is. A bátyámtól kaptam egy címeres mezt, így már ténylegesen úgy festettem, mint egy valódi szurkoló. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, de erre a meccsre úgy készülök, mintha csak én játszanék, de az izgalmam is pont ugyanakkora. 

-Na, mi az, felvásároltad már Budapestet?- mondja a bátyám, mikor végre valahára hazaérek, két hatalmas, teli szatyorral.

-Bocs, ahhoz keveset keresel- oltom le, majd ledobom a vásárolt dolgokat.

-Öltözhetsz- közli, mire kíváncsian vonom fel a szemöldökömet- megyünk edzésre!

-No, no, no, no, no- éneklem neki.

-Yes, yes, yes, yes, yes- válaszol röhögve- Muszáj megismerned a srácokat, és Storckot! Majd meglátod, hogy jófejek, csak muszáj velük beszélned. Tök jó BARÁTOK lehetnétek mindegyikükkel!- emeli ki újra a barátok szót, csak úgy, mint Ádám esetében.

-Jó, elmegyek- adom meg magam, és elrohantam készülődni. Nem kellett konkrétan semmit se csinálnom, csak kifésülni a hajamat, hiszen most értem haza a városból, és annál jobban egy edzésre sem tervezem kicsípni magam. Természetesen ezze ellentétben az én drága testvérem órákig készülődött, pedig most nem is edzős cuccban ment el. 

Szerintem még sosem voltam ebbenaz edzőközpontban... Hatalmas, és gyönyörű. 

-Srácok!- emeli meg a hangját Némó- Ő itt a húgom, Anna. Anna, ők a válogatottas srácok.

-Sziasztok!- intek bénán, mire egyszerre minden szem rám tapad. Mindannyian vigyorogva köszöntenek azok is, akikkel már találkoztam. 

-Herren!- szólal meg mögöttünk egy hang, németül. Tipp, hogy ki lehet az?- Und Madam- teszi hozzá, mikor engem is észrevesz.

Hirtelen mindenki eltűnt körülöttem, mert felhívták őket a pályára, mire én úgy döntöttem, hogy helyet foglalok a kispadon. És az edzés még csak akkor kezdődött...

Sziasztok! :)

Új rész frissen, ropogósan :D Komolyan 5 perce van kész :D

Remélem tetszett nektek <3 Várom a véleményeteket! <3

xoxo Dóri                            2017.06.15.