Közös barátunk -Szalai Ádám fanfiction- |Befejezett|

3. rész

*Németh Anna*

-Mit keresel itt?- támadom le a látogatóm.

-Jöttem- sétál be lazán mellettem.

-Krisztián nincs itt- közlöm vele, és remélem, hogy minél hamarabb elmegy.

-Tudom- vágja le magát a kanapéra.

-Akkor te miért vagy?- kérdezem tőle, mire csak felvonja a szemöldökét.

-Unatkoztam, és jöttem. Baj?

-Igazából igen. Neked nem edzésed lenne?- vonom fel a szemöldököm.

-Beszóltam, hogy ma nem megyek be. Vársz még valakit, vagy becsukod az ajtót?- mutat az említett tárgyra.

-Téged sem vártalak- motyogom olyan hangosan, hogy pont meghallja, és úgy látom sikerült is, hiszen a nevetésére kaptam fel a fejem.

-Na, mi az, nem tetszettek az üzeneteim?- röhög tovább.

-De, nagyon kedvesek voltak. Végig tudtad, hogy én vagyok az, mi?- kérdezem szemforgatva, mire csak hevesen bólogatva röhög- Kitől tudod a számom?- nézek rá, de egyből beugik- Némó volt az, mi?- kérdésemet csak újabb bólintás követi- Minek az embernek ellenség, ha van testvére?- sóhajtok.

Ekkor az említett személy betoppent az ajtó,és végre volt ürügyem a távozásra. Egy ,,jó éjt!" felkiáltás után el is hagytam a helyiséget. Egyébként délután négy volt, de mindegy...

Mikor hallottam, hogy Szalai elment, le is mentem a bátyámhoz, aki éppen főzött. Vagyis próbált.

-Engedj oda- sóhajtom, mikor már a 3. bacont égette oda. Megjegyzem: a konyhába se engedünk férfiakat.

Én se vagyok egy konyhatündér, de azért ez még megy. Addig Krisz zöldségeket, és félbevágta a zsömléket, hogy el tudjuk készíteni a híres-neves baconos szendvicsét. Mert nagyjából ez az egyetlen, amit el tud egyedül is készíteni. Jobb esetben.

A vacsoránk elfogyasztása után, jó testvérhez méltóan a kanapén ülve, beszélgetéssel töltöttük el az időt. 

-Na, mesélj: Mit keresett itt Ádám?- vág bele a közepébe izgatottan.

-Tudhatnád- forgatom meg a szemem, a mai napon úgy századszor- Kaptam egy üzenetet tegnap este, és ma pont azután, hogy elmentél. A maiban az állt, hogy nyissam ki az ajtót, és a küszöb előtt ő volt ott. Kösz a meglepetést- teszem hozzá- Miért adtad meg neki a számom?- vonom kérdőre.

-Pont ezért. Annyira vicces a ti kettőtök civakodása így kívülről. Szerinted nem feltűnő, hogy nem is utálod? Ugyan, Anna, te ennél jobb vagy- mondja komolyan- Sose szólsz hozzá, mégis róla beszélsz a legtöbbet. Mindig elmész, amikor ittvan, közben itt szeretnél lenni. Nem is utálod te annyira, mint gondolod- ekkor rajtam volt a sor, hogy nevessek.

-Dehogynem! Egyszerűen nem bírok vele egy légtérben tartózkodni, mert a jelenlététől felfordul a gyomrom! Nem is értem, hogy ti hogy tudjátok elviselni. Én már tuti nem lennék benne a csapatban, ha ő is a tagja lenne.

-Jó fej ő, csak meg kell ismerned!- bíztat.

-És ha nem akarom?

-Akkor is! Legalább egy esélyt adj neki, hogy megismerd, nem ítélheted el elsőre!- és be kell látnom, hogy igaza volt. Úgy utálom, hogy nem is ismerem... És ismerem a bátyám: addig nem adja fel, míg ezen nem változtat.

Sziasztok! :)

Ihletfosás incoming :D (ez így értelmes? xd)
Na mindegy, a lényeg, hogy újra itt vagyok egy résszel

Remélem, hogy nektek elnyerte a tetszéseteket. Várom a véleményeteket róla! <3 

xoxo Dóri                       2017.06.12.