Közös barátunk -Szalai Ádám fanfiction- |Befejezett|

8. Rész

*Németh Anna*

-Ádám?- szólítja meg a mellettem ülő srácot egy férfi hang, mire mind a ketten lemerevedtünk. Egyből felismertem, hogy Krisztián az.

-Igen?- kérdez vissza halál nyugodtan Szalai, miközben nekem a pulzusom legalább a kétszeresére gyorsult.

-Beszélhetnénk?- kérdezi a bátyám, és látszik rajta, hogy szétveti az ideg- négyszemközt. Anna, te menj be a házba!- utasít engem is, de közben rám se néz. Tudom, hogy most nagyon kihúztam nála a gyufát, ezért nem is szólok semmit a hangszínére, csendben követem az utasítását, és bekullogok a házba. Még mielőtt becsukom az ajtót, hallom, hogy Krisz kiosztja Ádit, de aztán minden zaj elnémul, már csak az ablakból látom, hogy a két focista egymásnak magyaráz, vadul gesztikulálva.

Hurrá. Tudtam, hogy a bátyám jófej és engedékeny, csak egy dologtól féltett mindig. A fiúktól. Erre itt talál Ádámmal. Én idióta miért hívtam fel? Nem is kedvelem! Hogy lehetnék jóba egy ekkora egoista balfékkel? Sehogy, de nem is akarok! Miért pont ő volt az első, aki eszembe jutott, amikor valakit fel akartam hívni? Ja, megvan. Mert más nem foglalkozott volna velem. De ettől még nem kedveltem meg, csak bebizonyította, hogy van egy jó oldala is. Nem nagy ügy.

Nagyjából húz perc múlva Némó is betoppan az ajtón. Valamivel nyugottabb, de még mindig forr a dühtől.

-Nem fogok kiabálni, nyugodj meg- mondja halkan, de tudom, hogy egy rossz szó hallatán elhagyja az a fene nagy nyugodtsága, és kitör.

-Sajnálom- suttogom- nézd, tudom, hogy nagyon féltesz, de...

-Nincs de! Nem megmondtam neked, hogy Szalait nem látom szívesen a közeledben? Sőt, a csapatból senkit se!- csattan fel- Majdnem két órát vitatkoztam az újságírókkal, erre mikor visszamennék a kishúgomért, azt látom, hogy összemelegedtek Szalai Ádámmal. Kurvajó, mondhatom.

-Köztünk nem történt semmi!- emelem fel én is a hangomat.

-Nem úgy láttam! Te minek neveznéd azt, ami a kocsiban történt?

-Hülyülésnek! Könyörgöm, egyedül voltam, és felhívtam az egyetlen embert, aki szóba állt velem, és eljött hozzám! Miért baj az?- kérdezem, mostmár a sírás határán állva.

-Értsd meg, hogy Szalai veszélyes! Gyakrabban váltogattja a barátnőit, mint az alsónadrágját, és én nem fogom hagyni, hogy te legyél a következő célpontja!

- És ezt mégis hogy akarod elérni? Megfolytod, és a holttestét belelököd a Dunába? Vagy egyszerűen bezársz engem egy cellába?- kérdezem gúnyosan.

-Megtiltom, hogy vele járj, vagy bármilyen kapcsolatot létesítsetek!- jelenti ki komolyan, mire én lefagyok egy pillanatra. A düh újult erőre kap bennem, és úgy érzem, még soha senkiben nem csalódtam ekkorát. Megtiltja? Na, majd meglátjuk.

-Nem tilthatsz meg nekem semmit!- üvöltöm.

-Na, csak figyelj! Nem illik hozzád, neked egy olyan srác kell, aki hűséges hozzád, és kitart melletted, akkor is, ha nehéz időszak van! Szalai nem ilyen. Soha többé nem beszélhetsz vele- jelenti ki.

-Gyűlöllek!- visítom a szemébe nézve, és felszaladok az emeletre. És most tényleg komolyan gondoltam minden egyes kimondott szót. A gyűlölet eluralkodott rajtam, és azt kívántam, bárcsak ne lenne testvérem. De miért fáj nekem ennyire az, hogy nem beszélhetek vele?

Sziasztok! 😊
Meg hoztam az új részt, remélem azért valakinek tetszett 😂

Sajnálom, de mostanában nem volt időm írni. Az egész nyaram szabad volt, ihlet hiányában, erre az egész augusztusom be van táblázva, ekkor bezzeg tudnék mit írni 😂

Remélhetőleg hamarosan tudom hozni a következő részt, mert már nincs sok hátra a történetből. Igen, ez jóval rövidebb lesz, mint a tőlem megszokottak, de már az is megvan, hogy ezután mihez kezdek :D

Várom a véleményeteket a részről! 💕💕

xoxo Dóri 2017.08.14.