BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

3. Rész - Miért?

-Seo! Élsz? Lélegzel, szóval valószínüleg, de kérlek! Nyisd ki azokat a nagy szemeidet ha hallasz, mert itt fogok begolyózni. -hallottam meg barátnőm hangját, ahogy nem bírva magával, próbál valahogy felébreszteni. Nagyot sóhajtva nyitottam ki a szemeimet, majd sűrűn pislogni kezdtem, hogy megszokjam a fényt. Yury szinte azonnal a nyakamba vetette magát én meg engedelmesen tapogattam a hátát, hogy picit lenyugodjon.

-Had találjam ki... legfeljebb tíz perce vagyok kiütve. -mosolyodtam el.

-Tizenegy kínkeserves percig kellett bámulnom élettelen tested! -hajolt bele az arcomba kiakadva.

-Amúgy kaptál infúziót. A doki kiment, de azt mondta, ha felébredsz mehetsz is el. Így jár az aki nem eszik eleget. -pöckölte meg az orrom.

-Yah! Most keltem fel. Te csak ne pöckölgess! -csaptam le a kezét, mire felnevetett.

-Nah gyere sózsák! Kikísérlek a kapuig. Milyen piszok mázlista vagy, hogy már is szabadulsz innen. -sóhajtott fel, majd kezét nyújtva segített fel a kanapéról.

-Danke. -köszöntem meg neki németül. Ő csak sóhajtozott egy jót és kituszkolt a folyosóra, táskámat a kezembe nyomva.

-Nemmellesleg igazán figyelhetnél az egészségedre. Ha normálisan eszel, most nem haragítod magadra JungKookot. -nézett rám okítóan.

-Nem tehetek róla, hogy nem volt otthon semmi. -tettem fel a kezem védekezésképp.
-Úgy is ma terveztem bevásárolni. Fene se gondolta volna, hogy pont előtte leszek rosszul. -értünk ki a kapuhoz. Most szokatlan módon egy őr sem állt mellette.

Hm... Fura...

-Én hiszek neked. De amint kilépsz azon a vasdarabon, első utad legyen megrohamozni az egyik Szupermarketet oksi? -nézett rám hatalmas szemekkel.

-Igen is kapitány. -szalutáltam, majd nevetve öleltem meg, mindig aggódó barátnőmet.

-Rohanj. Ne is lássalak! -integetett, míg én átléptem a suli kapuját.

-Futok! -integettem vissza. Lefordultam az első utcán, utam pedig azonnal az élelmiszer bolthoz vezetett. Beérve, elvettem egy bevásárló kocsit és a sorok között gurigatva kerestem valami ehetőt. Elvettem vagy három csomag tésztát, pár konzervet, tojást, zöldségeket, joghurtot és almát, majd igyekeztem valahogy kitalálni magamnak valami ehetőt, amit még vennem kéne. Gyorsan odarohantam a húsárukhoz és kivéve egy pár fajta vagdaltat kezdtem keresni a köztük lévő különbséget.

Szinte egy másodpercnek tűnt, még is lelassítva láttam, ahogy kezemből repülnek a dolgok én meg egyenesen neki lökődök a kocsinak. Összezárt szemekkel próbáltam megtalálni az egyensúlyom s miután ez meg volt, idegesen fordultam zargatóm irányába.

-Ezt meg még is... -amint szembe találtam magam az ismerős, barna íriszekkel, akadt torkomban a szó.

-Te...? -leheltem magam elé miközben gúnyos mosolyát figyeltem.

-Figyelhetnél jobban ribike. Pont elém álltál így nem fértem el a hájas s*ggedtől. -vont vállat, majd tekintete a kosaramra tévedt. Nagyon szíven szúrt, amit mondott, hiszen pont most ájultam el kevés élelembevitel miatt. Erre ez lekövérez.

-Mondjuk, ahogy elnézem ezek után már félre lökni se tudlak majd. -nézte még mindig a dolgaim, mire akaratom ellenére is könnyek kezdték szúrni a szemem. Lehajtott fejjel bámultam a lábamat csak, hogy ne kelljen azokba a gonosz szemekbe néznem.

-Jaj mi van? Csak nem megbántottam az érzéseid? Képzeld te is azt tetted mikor a kajádat az ölemmel akartad összehozni. -morogta dühösen.

-Mondtam már, hogy sajnálom. -néztem fel az íriszeibe, de azok ugyan olyan dühösen csillogtak.