BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

28. Rész - A szenvedés határán

Lassan tértem magamhoz egy hosszabb sötétség után. Minden porcikám fájt és csak az egyenletesen csipogó hangokból tudtam, hogy hol vagyok.
Egy kórházban. Minden rémlett, csak az nem, hogy a sötétség után mi történt velem, mivel ugye elájultam.

Óvatosan kezdtem nyitogatni pilláimat, majd mikor már nem égett ki a retinámat a fény és tökéletesen láttam mindent, tekintetem az ágyam mellett ülő barnahajú srácra vezettem, aki lehajtott fejjel szorította a kezemet.

Volt egy halvány reményem, miszerint Jungkook az, de neki egyértelműen nem volt ilyen a haja így azt elvetettem és kezeimet aprót megemelve jeleztem Wozzinak, hogy ébren vagyok. Kissé kómás fejjel nézett fel rám, majd egy lágy mosolyt megejtve ásított egyet.

-Téged aztán nehéz lerázni. Még a halálból is visszajössz. Ezek szerint sajnos életünk végéig legjobb barátoknak kell lennünk. -tette szívére a kezét, mire egy aprót kuncogtam.

-Meddig voltam kiütve? -kérdeztem rekedtes és erőtlen hanggal.

-Nem elég ideig, hogy felfogd mekkora hülyeséget csináltál. -komolyodott el az arca, mire leszegtem a fejemet.
-Meg is ölhetted volna magad Seo. És Miatta az hatalmas nagy hülyeség lett volna. -nézett rám jelentőség teljesen. Tudtam, hogy igaza van, de nehéz be ismerni, ha valaki ekkorát tévedett.

-Anyuékkal veszekedtünk. -mondtam halkan, mire megtorpant az új, dorgáló mondat kezdésében.

-Mit mondtak már megint? -kérdezte felsóhajtva és lágy köröket kezdett el rajzolni a bőrömre, hogy azzal is lenyugtasson.

-Nem tudták hány éves vagyok. És le hálátlan dögöztek. -mondtam szomorúan, hisz ő már ennyiből is értette az egészet.

-Sajnálom. -borzolta össze a hajamat.
-Akkor a szilánkok a kezedben...? -kérdezte, mire elmosolyodtam.

-Idegességemben összeroppantottam egy poharat. -nevettem fel, hisz így kimondva is épp olyan hihetetlen mint átélve.

Lehet, hogy én vagyok Wonder Woman?

-Az nem semmi. -füttyentett, majd nevetett fel.

-Am... Wozzi? -szólaltam meg egy kis időnyi csend után, halkan.

-Igen Seo? -nézett rám kíváncsi szemekkel.

-T.. tudom, hogy most meg fogsz haragudni rám, de... de csak te jöttél látogatóba? -utaltam ezzel egy bizonyos személyre.

-Hay Seo. -sóhajtott egy nagyot.

-Jungkook kint van, mivel megtiltottam, hogy bejöjjön. Látta a balesetedet és majdnem veled ájult. -magyarázta, mire szívem a név hallatán hevesebben kezdett dobogni, amit a gép hangos és gyorsabb csipogással jelzett. Zavartan hajtottam le a fejemet enyhe pírral az arcomon.

-Khm... ezt most úgy teszek mintha nem is hallottam volna. -mosolyodott el picit, majd folytatta.
-Anyukádék is bejöttek, de a várthoz képest durvább volt. Anyukád sírt. -mondta, mire a szemeim elkerekedtek.

-Az én anyám sírt? -kérdeztem hitetlenkedve.

-Yep. Engem is pont úgy meglepett mint téged akkor. -nevetett fel egy aprót.
-Viszont most már hívni kéne egy orvost. Azt mondták, hogy amint felkelsz hívjam be őket. -állt fel és nyomott meg egy kis kék gombot egy piros mellett. Nemsokárra két köpenyes pasas és egy ápoló lépett a szobámba.

-Látom felkelt kisasszony. -mosolygott rám kedvesen az idősebb szemüveges.
-Vannak fájdalmai? -kérdezte mellém érve és az infúziót kezdte el ellenőrizni.