BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

25. Rész - Összeomolva

-Tűnj el Jungkook. -mutattam az ajtóra semleges arckifejezéssel.

-Seo... még is mi bajod van? -kérdezte értetlenül, de meg sem rezdültem.

-Azt mondtam, hogy húzz el innen! -sziszegtem, mire védekezve feltartotta a kezeit.

-Oké oké. -lépett ki az ajtón.
-De figyu! Én nem emlékszem a tegnapra. Ha tettem vagy mondtam bármit is, azt sajnálom... én.. én... -makogott és igyekezett valamilyen kifogást keresni, de nem talált.

-Viszlát Jungkook. -mondtam neki, igyekezve megtartani a szigorú tekintetem, de a végén már túlságosan is szomorú volt az ábrázatom ahhoz, hogy ezt ne vegye észre. Rácsaptam az ajtót és valahogy nehezebben ment mint gondoltam. Egy ideig csak szemezgettem a faburkolatú lappal, amit kilincs és zárak díszítettek, majd valahogyan elbotorkálva a konyháig igyekeztem levenni egy poharat az egyik polcról, hogy utána ihassak egy kis vizet. Minden történés kezdett lassan összemosódni, ahogy a szívem egyre gyorsabban kezdett töredezni a gondolkodásom hatására.

Hogy miért tettem amit és, hogy miért voltam dühös?

Gondolom most mindenki ezen a roppant egyszerűnek tűnő kérdésen gondolkozik. Jungkook egy tapló volt. Még a hatalmas szeretetem iránta is ismer határokat így akkor átlépte azokat a fiú én meg összeomlottam. Igazából még mindig nem a régmúlt miatt.

Kook fogta magát és kénye-kedve szerint játszott az érzéseimmel. Tegnap több óra sírás után sikeredett elaludnom a kádban, majd felébrednem és kituszkolnom őt a házból. Az volt a nagy szerencséje, hogy anyáék mit sem vettek észre belőle. A lényeg, hogy (mint ahogy azt este is elmondta nekem) tudta, hogy hogy érzek iránta. Sajnos nem nagyon voltam képes elrejteni az érzéseimet, így érthető a dolog, de mindezek tudatában ő összejött a legjobb barátnőmmel, majd majdnem megerőszakolt (igen, kicsi túlzás) és readásul még azt is állította, hogy szeret.

Szinte biztos voltam benne, hogy tudta mekkora fájdalmat okozott ezekkel. Nem elég, hogy a szívemben hagyta a kést, de még jól meg is forgatta bennem. Lassan veszett el az édes, cuki, segítségre szoruló Jungkook képe és lett helyette egy jó vastag homály.
Az egész felemésztett. Már túl sokat bírt el a lelkem, így gondolom feladta és ennek hatására magamba zuhantam.

Éjjeleket sírtam át úgy, hogy szerintem még anyámék is hallották. Megtiltottam nekik, hogy válaszoljanak vagy beengedjék Jungkookot. Megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, kivéve Wozzival, aki addig addig erősködött, míg be nem engedtem szenvedésembe. Órákat nézte ahogy tombolok, végignézett velem egy halom nyálas romantikus filmet és k-drámát. Egyszóval ott volt velem. Igaz, hogy sokszor akart beszámolni Kookról, de mindig félbeszakítottam. Összvissz annyit tudtam a srácról, hogy szakított Yury-val, amin nevetnem kellett. Most hogy már nem tud személyesen tönkre tenni, eldobta az eszközét.... vagy csak én vagyok ekkora énközpontú.

Az érettségiről meg ugye nem menekülhettem, így amilyen ramatyul voltam úgy mentem be a szóbelikre is ráhozva a vizsgáztatókra a frászt.

A saját önsajnálatomban viszont elfelejtkeztem mindenről így az addig csekély ételbevitelem is a nullára csökkent. Nem ettem semmit csak néha ittam meg pár pohár gyümölcs turmixot, de azokat is csak akkor mikor már szédültem. Teljes roncs lettem ez idő alatt és Wozzi nem győzte ezt minden alkalommal megjegyezni, amivel nem kicsit rontott az életkedvemen.

Így tengettem napjaimat.
Jungkook kopogott, hívott, üzenetekkel bombázott, Wozzi elugrott hozzám vagy én mentem el érettségizni, végül elaludtam a kimerültségben.

~~

-Megjöttem! -hallottam meg a már megszokott hangot. 4:50. Pontos mint mindig.
-Mizújs önmarcangoló királylány? -toppant be az ajtómon egy immáron csinos barna hajú srác.

-Neked is szia Wozzi. -köszöntem élettelen hangon a barátomnak.

-Te is tudod, hogy csak jót akarok neked. -sóhajtott fel.
-Amúgy anyudék merre? -kérdezte körül nézve a szobámba mintha valamelyik sarokban megbújtak volna a szüleim.

-Valahol valamilyen céges ebédet szerveztek nekik. -rántottam vállat és inkább visszaszegeztem a tekintetemet a képernyőre.

-Aha..., de kicsit több életkedvet ha kérhetném. Ma kivételesen még futottam is a busz után, hogy elérjem és eltudjak hozzád jönni. -ült le a székembe és pörgött vele egyet.

-Nem kértelek rá, hogy át gyere. -morogtam rá se nézve, mire megállt a mozgásba és biztosra veszem, hogy hitetlenkedve meredt rám.

-YAH! -kiáltott fel, mire én majdnem eldobtam a laptopom.

-Oké bocsánat. Sajnálom, hogy el kell viselned ezt a borzalmas viselkedésemet. -ismételtem el a már jól ismert szöveget, ugyan is kicsit többször kellett bocsánatot kérnem az utóbbi időben.

-Legalább már hihetően. -ciccegett.
-Muszáj lesz kimozdulnod Seo. Nem poshadhatsz itt életed végéig. Őszintén még azon is csodálkozom, hogy a szóbelikre elmentél. -gurult közelebb, mire inkább megállítottam a laptopomat.

-Arról szó sem lehet. Most nekem itt jó. -zártam le a témát.

-Nem érdekel. Holnap elmész vásárolni, hogy kicsit kimozdulj. Már kezdesz szó szerint zombivá válni és senki sem akarja, hogy felfalj engem. -fonta össze mellkasa előtt a karjait tekintélyparancsolóan.

-Oké. Csak most az egyszer elmegyek. De csak azért, mert nincs kedvem még egy órán keresztül hallgatni a papolásodat. -morogtam és indítottam el a filmemet újra.

-Most nem tudom, hogy dühös legyek-e mivel egy mondatban sértettél meg és ígérted meg, hogy kimozdulsz vagy a nyakadba ugorjak. -vigyorodott el szélesen, de ez sem kanyarította fel a számat. Ugyan olyan komor, érzelemmentes EunSeo maradtam, ami a barátom agyára kezdett menni.

-Inkább fojtsd magadba az örömöd és, vagy kimész vagy csöndben nézed velem a filmet. -szegeztem tekintetemet szigorúan a képernyőre.

-Akkor szia. -indult ki, mire felkaptam a fejemet.

-Yah! Most komolyan itt hagysz? -kiabáltam utána.

-Skype-olni fogok a barátnőmmel és nincs kedvem egész nap az élettelen lényedet néznem. -vont vállat.

-Héy! Lee JiHoon!!!! Fordulsz vissza! Mi az, hogy élettelen? -kérdeztem kiakadva és szinte eldobtam magamtól a laptopomat, hogy a mamuszomban utána siethessek.

-Seo! Mint mostani legjobb barátod mondom neked ezt. -tette rá a vállamra kezeit.
-Ez beteges amit itt művelsz. Naphosszat nézed a sorozataidat miközben ki sem mozdulsz otthonról. Teljesen kifordultál magadból és meglepő módon én sem tudom ezt örökké bírni. Nem szeretném végig nézni ahogy a legjobb barátom teljesen összeomlik pont úgy mint minden körülötte. -akadt ki és idegesen kezdte el felhúzni a cipőit.
-Ha már nem akarsz tenni ellene valamit és nem engeded meg hogy segítsek, akkor had menjek el. -morogta és már majdnem ki is lépett az ajtónkon, ha nem kapok karjai után és nem húzom vissza. Lebigyesztve ajkaimat néztem rá, mire felsóhajtott egyet és mikor elkezdtem hüppögve kiereszteni a könnyeimet magához vont mégha olyan is voltam mint egy kis gyerek.

-De attól még mennem kell a barátnőmhöz. -suttogta a hátamat lapogatva.

🔰
Ayo! Íme az új rész.
❤❤❤❤❤❤ Köszönök minden vote-ot kommentet ismételten...
Egyszerűen el sem tudom hinni, hogy ilyen cuki olvasóim vannak❤❤
Vigyázzatok magatokra és egyetek rendesen (ne úgy mint Seo)😍💪😂

Egy zsáknyi puszi from Sunny🌼

U.i.: Milyen menő már a maknae azon a képen😊😍