BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]

15. Rész - Egy hónap.

Eltelt egy hónap.

Közeledett a félév és Jungkookal a kapcsolatunk szinte fenekestül felfordult. Majdnem minden nap átjött hozzánk és tanultunk. Együtt csináltuk meg a háziinkat és együtt tanultunk az érettségire. Igaz, hogy eleinte kicsit kínos volt, de hamar megszoktuk egymás társaságát. Jegyei már négyes és ötös között voltak, amit ő mindig hatalmas hálával mesélt el nekem, én meg csak büszkén hallgattam olyankor őt, hisz az én munkám gyümölcse is volt az egyben.

Barátságunk érdekes volt. Érzéseim nem változtak, de sikeredett őket elnyomnom így legjobb barátok lettünk és az égadta világon senki sem tudott róluk. Majdnem mindent tudott rólam és én is róla. Igaz, hogy mindketten hallgattunk el dolgokat, de azért tisztában voltunk a másikkal.

Egy hónap kellett ahhoz, hogy meg tudja a szüleimmel kapcsolatos dolgokat, egy hónap alatt tudtam meg azt, hogy egyedül él a bátyjával, mert a szüleik megengedték nekik az egyedül létet (lévén, hogy már nagyfiúk), egy hónap alatt ismertem teljesen ki. Minden rezdülésének jelentését ismertem és le mertem volna fogadni, hogy ő is pontosan így volt velem.

Tudtam a kedvenc dolgait, ahogy ő is az enyémeket és furcsa módon elválaszthatatlanok lettünk EGY röpke hónap eltelte alatt.

Természetesen nem lehetett felhőtlen a barátságunk, hisz ő és Yury nem jöttek ki jól. Mindig csipkelődtek és folyamatosan szekálták egymást, ami nem egyszer az agyamra is ment. Nem volt ugyan, ugyan olyan, mint a kezdeti kapcsolatunk Jungkookal, de még is zavart benne valami, valami megmagyarázhatatlan.

Viszont fogytam hét kilót pluszban. Alig ettem valamit és ha még is rászántam magam az élelembevitelre, akkor is csak valami salátát vagy valami diétás kaját. Ez persze feltűnt két barátomnak és rá is kérdeztek egy párszor, de a kicsit bővebb pólóimnak köszönhetően, amiket hordani kezdtem, már észre se vették és hanyagolták a témát is.

Wozzival is nagyon jól elvoltunk. Suliban gyakran beszéltünk és néha elmentünk együtt kajálni is, hogy beszámoljunk a másiknak a velünk történtekről. Ő sem tudott Kook iránti érzéseimről, de néha úgy éreztem, hogy sejti...

~~

-Siess Kook!! El fogunk késni. -mondtam, miközben kapkodva szedtem a lábaimat.

-Nyugi van Seo. Nem én tehetek róla, hogy valaki elállította az ébresztőjét. -mért szúrós és jelentőségteljes pillantásokat rám.
-Ja, és te csak ne panaszkodj. Nem neked kellett kint állni a hidegben, míg őfelsége végre méltóztatott kifáradni a házból. -mondta futóslépésben épp, hogy egy pillantást vetve rám.

-Már bocsánatot kértem. És mondtam, hogy gyere be ilyenkor, hisz tudod, hogy hol van a pótkulcs. -mutogattam rá terelve a szót, ami nem tűnt valami sikeresnek.

-Persze, de ez akkor sem változtat a tényen, miszerint elaludtál. -mondta még mindig kicsit dühösen.

-Aish! Inkább a lábad járjon és ne a szád. A durcid pedig csak hátráltat amúgy is. -vágtam hozzá, de szerencsére már látni is véltük a sulit, így nem kellett hallgatnom ismételt besértődését. Kicsit zihálva estünk be az udvarra, majd onnan egyenesen sprinteltünk a termünk felé, ahol már bent volt a tanár.

-Hwaiting nekünk, Kook. -mondtam tartva az öklöm, mire ő gyengéden az enyémnek koccintotta az övét és végül együtt nyitottunk be a kivégzésünk helyszínére.

-Elnézést a ké.... -kezdtem bele a szokásos és hasztalan bocsánatkérésbe, de a tanár, mint mindig, félbeszakított és elkezdte a papolását arról, miszerint az ő idejében ezért körmös járt vagy büntető szoba és hogy Jungkook csak elront engem, hisz én soha sem késtem. Igaz hogy magyaráztam neki a késésünk okát is, de mondataim süketfülekre és egy igazán makacs lényre találtak, így esélye sem volt annak, hogy esetleg megváltoztassa a véleményét a kínosan ácsorgó fiúról.

-Üljetek le inkább. -legyintett, mikor már látta, hogy bizony egyikőnket sem fog meghatni a furcsa kirohanása, így én ajkamba harapva indultam meg a helyem felé, mivel nem akartam nevetni vagy vigyorogni rajta.

Jungkookot is csak kicsi választotta el attól, hogy elnevesse magát, de egy vicces egybenézés után már a helyünkön is ültünk, ami most kicsit hátrább került. Volt egy ültetés a rendetlenkedő fiúknak köszönhetően így Jungkook, Yury és én leghátulra kerültünk. Kook az egyik haverja mellé míg én a mellette lévő asztalhoz kívülre, Yury meg természetesen belülre, azaz az ablak mellé. Lehuppantam a Kookot szúrós szemekkel méregető barátnőm mellé és egy hatalmas mosollyal üdvözölve őt, pakoltam elő az órához szükséges cuccaim.

Tudtam, hogy féltékeny a srácra, hisz nem kicsit hanyagoltam őt mióta jóban lettem Kookie-val. Annyival elintéztem a dolgot, hogy neki nem volt semmilyen lelki problémája és ezért nem szorult rám olyan mértékben, mint Jungkook. Legalább is nagyon reméltem.

~

-Vége az órának. Ne felejtsétek a beadandót meg csinálni. Aki akar az lehet párban. -mondta szigorúan a tanár, de szerintem a végét csak én hallottam, mivel a többiek a tancuccaik eszeveszett elpakolásába kezdtek. Yury és Jungkook bevártak az ajtónál, majd együtt mentünk a következő óránkra.

-Beszélni szeretnék Seoval, ha megbocsátasz nekünk. -ragadta meg hirtelen a kezem Kook, szavait Yurynak intézve, de meg se várva a válaszát barátnőmnek, húzott is engem el tőle. Már egy ideje jártuk a folyosókat, mikor egyszer csak megtorpant és a fal mellé tolt, hogy a szemembe tudjon nézni. Türelmesen vártam, míg összeszedi gondolatait, majd igyekszik ki is mondani őket.

Öt perc után kicsit megsajnáltam szenvedő lényét, így egy szelíd mosollyal az arcomon, fontam ujjaim csuklója köré és húztam azt magam elé, hogy aztán körkörös mozdulatokat végezve simogassam. Ez volt az egyik legintenzívebb módja, hogy lenyugodjon.

-Nyugi Kookie. Csak mondd el. -mosolyogtam rá még mindig bátorítóan, mire kifújta a levegőjét. Sajnos az érzéseit vagy gondolatait, nem nagyon tudta még kifejezni segítség nélkül, így aránylag sokszor szorult rám.

-Haj, mi lenne velem nélküled. -mosolygott vissza és vett egy nagy levegőt, hogy azzal is rákészüljön a mondani valójára.
-Tudod lesz ez az őszi bál, meg a téli és a tavaszi. Szeretném ha mind a háromra az én párom lennél, hacsak nincs valaki, akivel menni akarsz helyettem. -mondta eltökélten és meglepetésemre makogás nélkül.
Lefagytam kérése hallatán és ezért a kezem is megállt a mozgásban. Sokkal melegebbnek és fülledtebbnek tűnt hirtelen a tér. Tüdőmbe szorult az összes levegőm és lélegezni is elfelejtettem, hirtelen.

-Hogy mi? -kérdeztem elhaló hangon, hisz eléggé meglepett az egész. Nem-et akartam mondani, mert nem akartam szenvedni még jobban az érzelmek visszatartásától, de hatalmas, kérlelő szemei ismételten nagyobb hatással voltak a szívemre így az agyam vesztett és bólintottam egyet.

-Elmegyek veled Jungkook. -mosolyogtam rá cseppet sem meggyőzően.

Nem volt jó ötlet. Nagyon nem volt az.

Hogy mennyire meg fogom én ezt is bánni.

Ayo Kookies💜 Ez mára az ucsó rész. Biztos észre vettétek az ugrálásokat az időben, így azokért elnézést.

Nem terveztem borzalmasan hosszúra ezt a könyvet és mivel ismerve magam egy nap lenne vagy három rész, ezért igyekszek haladni is az eseményekkel.😊

Remélem tetszett és írjátok meg a véleményetek kommentben💗💗💗💗💗

Sunny out