13. Rész - Várható, de mégis meglepő.

6K 398 14
                                    

Félve lépkedtem az iskola hatalmas épülete felé. Most valahogy sokkal gyorsabbnak tűnt az odaérés és sokkal nagyobbnak a suli, mint normális napokon szokott. A tömeg is, ami kitöltötte az iskolaudvart, terjedelmesebbnek tűnt és fullasztóbbnak még pár száz méteres távolságból is.

Wozzit szinte azonnal kiszúrtam, ahogy mosolyogva integet nekem távolabbról. A hatalmas, jellegzetes mosolya már ott virított az arcán és valahogy a szokásosabbnál is boldogabbnak tűnt. Én is rámosolyogtam, de utánna összevontam a szemöldököm, mert átváltott az arckifejezése boldogból kérdőbe és kicsit ijedtbe.

Nem fogtam fel hirtelen, hogy ki vagy mi miatt, de amint meghallottam a már jól ismert hangot gyomrom automatikusan összeszorult és levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra.

-Szia Seo! -láttam meg magam mellett Jungkookot, aki nagyban mosolygott rám, majd ment tovább az épület felé kicsit bicegve még. Ha jól láttam a sebeit lefedte ismét alapozóval, hacsak nem ilyen gyorsan gyógyultak be.

Szinte abban a percben csöndesedett el az udvar és nézett egyenesen rám az összes ott tartózkodó diák. Arcom lassan vette fel a pirosabb árnyalatot, mert a sok figyelem miatt így reagált a dolgokra bőröm és már amúgy is hevesebben kalapáló szívem is rágyorsított a vér pumpálásba. Nagyobb léptekkel indultam meg a lesokkolt Wozzi felé, majd kézen ragadva húztam be az iskolaépületbe.

-Noona... ez mi volt? -kérdezte hatalmas szemekkel a törpe, rám meredve mikor már egy elhagyatottabb folyosón voltunk. Hitetlenkedve néztem rá a megszólítása miatt.

-Noona? -kérdeztem rá, mire csak félősen elmosolyodott. Igaz, hogy tereltem egy picit, de neki ezt nem kellett tudnia.

-Évvesztes vagy, ha jól tudom. Így gondolom idősebb is vagy nálam..., de ha zavar akkor nem használom többet. -bámult rám bűnbánó tekintettel.

-Felőlem. -mosolyodtam el cuki viselkedésén. Várakozva nézett rám, így egy nagyobb sóhaj kíséretében megadtam magam.-De én se tudom nagyon, hogy mi volt ez. -vakartam meg a tarkóm és indultam el lassan a termem felé.

-Ezek után furcsa, hogy így viselkedett Kook. -mondta elgondolkozva. Kicsit jobban elmagyaráztam neki tegnap, hogy mi is van "köztünk" Jungkookkal, így meg se lepett, hogy szakértőként állt a témához. Persze a verekedős dolgot senkinek sem mondtam el.
Csak Kook, Én és a három szétvert ürge tudtunk róla.

-Legyen jó órád... Hwaiting* Noona. -intett nekem egyet, majd szintúgy én is neki és be léptem a diákoktól nyüzsgő terembe. Mondjuk furcsa volt, hogy nem tartott föl, mint általában, de ráhagytam, hisz nekem is sietnek kellett.

Meglepődve hőköltem hátra mikor tudatosult bennem, hogy Jungkook nem késik, hanem bent ül a teremben az egyik padon. Igaz, hogy csajok vették körül és mind áradozott arról, hogy milyen jól is néznek ki a sebei, amiket szerzett (kiderült, hogy mégse alapozta le), de ezen is csak mosolyogni tudtam, hisz én megmondtam neki, hogy buknak rá. Viszont abban teljesen egyetértettem velük, hogy baromi jól nézet ki. Hajával valószínűleg több időt töltött, s ezért nézett ki annyira szexin.

 Hajával valószínűleg több időt töltött, s ezért nézett ki annyira szexin

Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.

Seo?! Ezt verd ki a fejedből!

Még mindig mosolyogva indultam meg az asztalom felé (
ami történetesen előtte volt még mindig), hogy leüljek és kicsit átolvassam az anyagot, hisz valószínüleg felelni fogunk, de Kook amint észre vett, már ugrott is le a padról és egy hatalmas vigyorral az arcán huppant le mellém, amint én is leültem.

-Na mi az Kookie? -kérdeztem előpakolva a cuccaimat.

-Igazad volt. -ért fülig a szája és fordult hátra a lányokhoz. Na nem mintha nem tapadtak volna úgy rá, mint cellux a padlóra, s ezzel is hallva mindent amit mondtunk.

-Kookie?! Én mér nem hívhatlak így Oppa? -kérdezte az egyik lány toporzékolva. Be kell, hogy valljam dagadt a mellem a büszkeségtől, hisz nekem szabadott ezek szerint így hívnom.

-Nem vagyok az Oppád. -mondta szigorúan Jungkook, majd elhessegette a kis pipiket és minden figyelmét nekem szentelte.

-Hogy aludtál. -simított végig karomon, ami miatt kikerekedett szemekkel néztem rá. Ha így folytatom nem is fogok Koreainak kinézni, annyit kerekedett el a szemem aznap. Kezem picit libabőrös lett érintése nyomán így gyorsan végig dörzsöltem karom, még mielőtt észre vehette volna.

-Jól? -fordultam inkább a tankönyveim felé. -És te? -nyögtem ki ezt a felettébb nehéznek tűnő kérdést.

-Hát aránylag jól. Csak a csípőm kicsit fájt meg ha a jobb karomra feküdtem. De amúgy tökéletesen. -virult még továbbra is.

-Örülök, hogy azért elviselhető volt valamelyest. -eresztettem meg egy teljesen őszinte mosolyt felé, amit ő viszonzott is. Cuki nyuszifogai kilátszottak és édes mosolya teljesen elterelte a figyelmem a jelenről.

Azt mondtam cuki?

-Na, de itt a barátnőd így hagylak. Majd beszéljünk még Seo. -kacsintott visszarántva engem a valóvilágba és felállva visszament a helyére.

Mi volt ez a kacsintás?

Mosolyogva az előzőn néztem arra ahol véltem, hogy a barátnőm állhatott. Azonnal felnevettem, mikor megláttam lehetetlen arckifejezést, amivel egyenesen Jungkook helyére bámult. Szája tátva volt, kezei lógtak mellette és a homlokán a szemöldökei nem tudták merre hajoljanak így egyszerre volt csodálkozó és dühös a tekintete. Kis idő elteltével inkább köhögve egyet megemberelte magát és lassan leült mellém.

-Ez meg mi a szösz volt? -kérdezte hatalmas és értetlen szemekkel rám bámulva.

-Hosszú. -legyintettem le. -Majd szünetben elmondom. -mondtam, mert közben bejött a tanár.

-De muszáj lesz elmondanod. -fenyegetett ujjával és ő is felállt, hogy tiszteletünket tegyük a tanárnak... juj... ez nagyon stréberes volt.

-Jó reggelt gyerekek. -állt meg az asztal mögött a tanár. (Valahogy mindig is gyerekeknek tartott minket... végzősöket, ami nem kicsit volt furcsa).
-Jungkook? -nézett rá a mögöttem lévőre hatalmas, meglepődött szemekkel.

-Igen Tanár Úr? -nézett vissza értetlen szemekkel a szólított srác.

Te jóságos... mit tettem, hogy így megváltozott.

-Te...itt.... ilyenkor... -akadozott picit bizonytalanságában.

-Igen...? -pislogott értetlenül Kook, amin csak mosolyogni tudtam... hisz annál még soha sem láttam ártatlanabb tekintetet. Szemei kicsit nagyobbak voltak, fejét előrébb biccentette és az ajkait is lebigyesztette picit.

-Semmi semmi... -adta fel a tanár és lépett túl a kezdeti sokkján.
-Nos, ma felelni fogunk. -csapta be az asztalon található könyvet ezzel is felébresztve az osztály még bambuló tagjait.
-Üljetek le, addig én kikeresem a szerencsést, aki ma ismerteti velünk a múltórai anyagot. -mosolygott, mint egy vadalma. Néha kezdem azt hinni, hogy a tanárok tényleg azt hiszik mi nekünk lételem, hogy tanuljunk és még hobbiként is azt űzzük.

Lassan pörögtek az oldalak. Az egész terembe feszült csend lett, mert mindenki várta azt, hogy a "kiválasztott" neve elhangozzon a tanár szájából. Hirtelen megállt az egyik kicsivel a közepénél előrébb lévő lapnál. Megnyugodva fújtam ki a levegőt (igaz tudtam az anyagot), mert az én nevem hátrébb volt.

-Fáradj a táblához, Jeon Jungkook

*Hwaiting- fighting, sok sikert.. ilyesmi.

BAD LOVE - Jungkook ff. [~Befejezett]Kde žijí příběhy. Začni objevovat